Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
TISICUM XXVI. Két másik asztalnál - ahol főleg (ottani viszonylatban) középkorú férfiak, az egyiknél a helyiek, a másiknál inkább vendégek ültek -, szintén egy fündzsühisztar és segítői irányították a lakoma menetét a szokásoknak megfelelő teríték mellett, de előttük csak kosfej volt. A nők és gyerekek, illetve a fiatalok lényegesen szerényebb asztalaiknál csak kétoldalt ültek, ott az asztalfőre nem is terítettek. A falu messze földön híres szentélye azonban nem a településen, hanem a közelben lévő barlangban van,70 ahová a hagyomány szerint Nana a tatárok elől a gyermekekkel először behúzódott. Ez Oszétia egyik legrégibb és legtiszteltebb szent helye. A legendaváltozat szerint a Mahcseszk faluból való Asztanov családból az egyik fiatal egy angyalt látott röpülni, akit a barlangig követett. Ott azt látta, hogy ég a tűz, és felette van a mennyezetről függő láncon az üst is. Attól kezdve az egész szorosban tisztelni kezdték az angyalt, mint védelmezőjüket. Régebben évente kétszer, aratáskor és szénakaszáláskor is a már egy évvel korábban kisorsolt, és szalagokkal, fából faragott láncokkal, figurákkal jelölt bikát áldoztak a barlangnál.71 Pontosan egy héttel a szénakaszálásuk kezdetének július utolsó szombatjára eső ünnepe (Dyguryzædybærægbon) után jártam arra (18. tábla A). A faluból csak egy kis fekete folt látszott a sziklafal közepén, ami lentről megközelíthetetlennek tűnt. A csapás csak a szirt lábánál lévő kis tisztásig vezetett. Ott a vérnyomok és egy tuskó árulkodott arról, hogy a lakomához kiválasztott bikát addig vezették a saját lábán, ez a rituális vágás, nyúzás és perzselés helyszíne. Innen már csak egy alig látható kis ösvényen lehetett felmászni a barlanghoz (18. tábla B). Az előtte lévő, kis kiugró teraszon először a hatalmas üstök tűntek elő, amelyekben a bikákat, juhokat főzik (18. tábla C). A barlang bejárata mellé állított hússzedő kampók, villák, szűrőkanalak, beljebb pedig a felhalmozott ivószaruk sokasága látszott. A régészeti korú, hasonló tárgyakat tartalmazó kincsleletek szempontjából is elgondolkodtató, hogy az ételek-italok elkészítéséhez, tálalásához - a szertartáshoz használt eszközöket még ezen a településtől távolabb eső helyszínen is ott tárolták.72 A barlang hasadékszerű bejárata mintegy 8 m magas, 4-5 m széles volt, amelynek az elejét két méter magas kőfallal és az arra rakott, a sikeres vadászatok töméntelen mennyiségű szarvasagancsával fedett gerendákkal zárták le (19. tábla A). A bejárattól balra a lakoma közel 4 m hosszú, 12-15 fős asztala állt, a végében a fündzsühisztar faragott székével, mögötte áldozati állatok hosszú évek alatt megszámlálhatatlan mennyiségben felaggatott szalagjai és a fa billogok, láncok, bika-, kos-, túr koponyák adták a hátteret (19. tábla B-C). A szentély hátsó részén egy kis beugróban kereklapú, háromlábú asztalka, mellette néhány ülőkével és egy kis tűzrakó hellyel, mutatta, hogy a barlangban nemcsak nagy lakomákat, időnként szűkebb körű szertartásokat is tartanak.73 Az asztalon álló, megkezdett üvegekben még habzó, friss sör mutatta, hogy nem sokkal előttem is jártak ott, és emlékeztek régi rítusaik szerint. Mintegy szemléletesen bizonyítva: az oszétek nemcsak évszázadok, de 70 ТУАЕВ 2016.248-249. 71 ТУАЕВ 2016.248-249. 72 SZABÓ G. 2017. 73 Az iráni népeknél évezredek óta folyamatosan megfigyelhető a barlangi szentélyek használata, mint például Iránban Bishapur mellett Sharpur barlangja, ahova a két és félezer éve kanonizált vallás zoroasztriánus hívei ma is minden tavasszal kivonulnak megünnepelni az újévük kezdetét. évezredeken át is meg tudták őrizni az indoiráni gyökerű hagyományaikat (18. tábla D). A barlang hátsó járatát az évszázadok alatt a lakomák maradványaiból felhalmozott koponyák torlaszolták el. A jobb oldalon volt a fiatal segítők helye: egy rövidebb, nagyjából 2 m hosszú asztal, két oldalán padokkal, mellette a falnál pedig egy szekrényen a felhalmozott poharak, ivókürtök feküdtek. Középen, mint egy oltár, a leásott oszlopra kötözött szarvaskoponya agancsai között Szent György, alatta Zadaleszki Nana képe függött - szó szerint is egybekapcsolva a két kultuszt (20. tábla). A Zadaleszki Nana tisztelete a Digor-szoroson túl is széles körben elterjedt, gyakran nevezik az oszétok anyjának, védelmezőjének, Naphozónak, Fényhozónak is, ő vált az embereknek fényt, reményt, boldogságot hozó asszony szimbólumává.74 Neve a hasonló hangzás miatt óhatatlanul is eszünkbe juttatja a grúzoknak a keresztséget elhozó Szent Nino-t, a személyéhez kapcsolt tulajdonságok pedig Szűz Máriát. Miként az oszétek számára magától értetődő, hogy a keresztény Szent György férfi megfelelője Uasztürdzsi, ugyanúgy Szűz Mária női megfelelője a Zadaleszeki Nana. Még régebbi időkben ugyanilyen páros volt a nartok tanácsában minden öregnél magasabban ülő Urizmag és bölcs felesége, Satana.75 A Zadaleszki Nana Naphozó, Fényhozó jelzője pedig jól mutatja a pirogokban is napjainkig továbbélő óiráni napkultuszhoz való szoros kapcsolatát. Az is jól látható, hogy ez a párhuzamosítás nem csak a hitvilágot érinti, ez csak az ottani tükröződése a közösség mindennapjait is hasonló módon, férfi-női oldalon irányító családfő (sokszor egyben a tanácsban legmagasabban ülő vagy fündzsühisztar) - és felesége, az afszin párosának.76 Az afszin szerepe az őszét társadalomban annyira erős volt, hogy gyakran férje halála után ő lett a család feje, és valamelyik fiát vette maga mellé segítségül. Halála esetén nem feltétlenül a családfő felesége, hanem a nagycsaládban lévő legidősebb feleség örökölte tisztségét. Mint arra Abaev alapján Kaloev is felhívja a figyelmet, maga az эгфсин elnevezés is óiráni, közép-ázsiában széles körben elterjedt, a masszagétáknál és a szarmatáknál a női katonai parancsnokot jelentette.77 Ezek a társadalomszerkezetet is tükröző több évezredes hagyományok öltenek formát majd akkor is, amikor a XIII. században a Kárpát-medencébe települő jászok településeik több mint felét a lovas védőszentjük vagy az ősanya tiszteletéhez köthetően nevezik el. A kereszténnyé vált jászok egykori hatalmas ősi tudásának megismerése segíthet megérteni és árnyaltabban értékelni az európai holt régészeti tárgyak üzenetét a késő bronzkortól egészen a középkori jászok beköltözéséig. Egyedülálló lehetőséget jelent a jászok szellemi és anyagi kultúrájának, néprajzi értékeinek megismerésére, ezért nagyon fontos lenne a mostani úthoz hasonló további terepi munkák feltételeinek hivatalos megteremtése és folytatása. 74 ТУАЕВ 2016.252. 75 Más oldalról tekintve az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Satana a legendák szerint Uasztürdzsi leánya volt, s így annak földi és égi világot összekötő női párja is egyben. 76 ЧИБИРОВ 2008. 405., 503. 77 КАЛОЕВ 2004.307. 454
