Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása

Pálóczi Horváth András

A nagykunsági kun szállások kialakulása

Az ország védelmi erejének fokozására a tatárjárás után néhány évvel, 1245-ben vagy 1246-ban IV. Béla király újra betelepítette az országba a kunokat, és számukra az Alföld jelentős mértékben elpusztult középső és déli részein jelölt ki szállásterületet. E vidékek összefoglaló leírását IV. László király 1279. augusztus 10-én kelt oklevele, az ún. kun törvény őrizte meg. „(5.) És mivel a kunok bőséges sokasága bőséges földterületet kívánt, úgy határoztunk, hogy azok, akik nemzetségükkel a Duna és a Tisza között, vagy a Körös folyó mellett, vagy a Maros és a Körös folyók között vagy ugyanannak a folyónak mindkét partján, vagy a Ternes és a Maros folyók között vagy ezek környékén telepedtek le és nem másutt, hanem ugyanazon folyók mellett vagy helyeken vagy földeken, amelyek felett eredetileg minden nemzetséget a maga sátraival Béla király úr, a mi nagyatyánk, Magyarország nemes emlékezetű, dicső királya telepített le: most is ott szánjanak meg és telepedjenek le az előbb említett módon, úgy, mint országunk nemesei. Nekik kell adományozni és adni ott a királyi udvarnokaink földjeit, és a szolgálónépeknek vagy örökös nélkül meghalt nemes embereknek más földjeit, éspedig összes tartozékaikkal és haszonélvezeti jogaikkal, tudniillik erdőkkel, kaszálókkal, halászóhelyekkel együtt, amelyek az ő szállásaik határain belül esnek, és amelyek jog szerint a mi rendelkezésünk alá tartozóknak ismertetnek el, azonban mindig sértetlenül kell megtartani a monostorok és az egyházak jogait és birtokait.” (Szilágyi Lóránd fordítása nyomán.)'

Az oklevélben a kunok folyók szerint meghatározott szállásterülete megegyezik azokkal a földrajzi tájakkal, ahol a kun nemzetségek szállásföldjei más XIII-XIV. századi források szerint is találhatók. Az 1279. évi oklevél két helyen is szól arról, hogy a kunoknak hét nemzetségük van, s ezeket a kalocsai, a váradi, az egri, a Csanádi és a váci egyházmegyékbe telepítik le. A hét nemzetség közül ötnek a nevét és lakhelyét sikerült azonosítani a forrásadatok segítségével, és ezek közül három nemzetség megfelelője megtalálható a kelet-európai steppe kun törzsei között is.

1 „ (5.) Et quia copiosa multitudo Comanorum copíosum terre spácium capiebat,

statuimus, ut hi, qui cum generatione sua inter Danubiam et Ticiam, aut iuxta fluvium Kriss, val inter flumina Morus et Kris, aut ex utraque parto fluminis eiusdem, vel inter flumina Tymus et Maros aut circa eadem descenderant, et non alias, sed super eisdem fluminibus seu locis, sive terris, super quibus primitus quamlibet generacionem cum suis tabernaculis dominus Bela rex avus noster illustris rex Hungarie, inlycte recordationis, descendere fecerat, ibi et nunc descendant et resideant modo premisso, tanquam nobiles regni nostri. Conferendo et dando eis ibi terras nostrorum uduarnicorum reginaim et alias terras condicionarium aut hominum nobilium sine herede decedencium, quamlibet illarum cum pertinenciis et utilitatibus suis, sylvis videlicet, fenetis, piscaturis, quas eorum descendus concluserit, que nostre collacioni de iure dignoscuntur pertinere, remanentibus iuribus et possessionibus monasteriorum et ecclesiarum semper salvis. " 1279/XVIII. sz.: DL56727.; GYÁRFÁS István 1870-1885. II. 439-440.; MARCZALI Henrik 1901.180.; SZENTPÉTERY Imre - BORSA Iván 1961-1987. II/2-3.3000. sz. 247.; SZILÁGYI Lóránd 1962.85-86.; KRISTÓ Gyula 1994.135.

A Duna-Tisza közén, a kalocsai érsekség és a váci püspökség fennhatósága alá tartozó területen szállt meg a Csertán és az lluncsuk nemzetség.2 A „Maros és a Körös folyók között" megszálló nemzetségre nincs írott adat, de régészeti bizonyítékunk van arra, hogy ez is kun szállásvidék volt a XIII. század második felében, az itt élő, ismeretlen nevű kun nemzetség valószínűleg az 1282. évi hód-tavi csata után vonult ki az országból. A kérdéses területen az egri, a váradi, a Csanádi és a kalocsai egyházmegye osztozott. A Marostól délre, a Harangod (mai Aranka) folyócska mellett volt a Kór vagy Kól nemzetség szálláshelye. A „Temes és a Maros folyók között" említik 1266-ban a Borcsól nemzetséget.3 Ez a Marostól délre eső vidék a Csanádi püspökség fennhatósága alá tartozott. Érthető módon nem szerepel a felsorolásban a dunántúli Mezőföld kun szállásterülete (a későbbi Hantos-szék), mivel erre a vidékre csak a XIII. század végén települtek át kunok a Duna-Tisza közéről.4

Az ötödik, név szerint ismert kun nemzetség a Nagykunságon megtelepedett Olás nemzetség, melynek szállásterületére az 1279. évi oklevélben a „Körös folyó mellett... vagy... környékén” megjelölés vonatkozhat (1. kép). Az Olás nemzetségre két XIV. századi forrásadatunk van. 1328. december 6-án Aba nembeli Sándor fia (Nekcsei) Demeter tárnokmester ad ki egy oklevelet arról, hogy I. Károly király engedélyével hitvesének, Garai Katalinnak adományozza örökjogon két Hevesújvár megyei birtokát. Demeter mester felsorolt címei: királyi tárnokmester, trencséni ispán, körösszegi várnagy és az O/aas nemzetségbeli kunok bírája (iudex Cumanorum de genere Olaas).5 Nekcsei Demeter családi birtokai Sáros megyében, valamint a délvidéki Baranya és Pozsega megyékben terültek el,6 de Hevesújvár és Szolnok megyében is voltak birtokai. A Bihar megyei Körösszeg királyi vár várnagyaként 1327-ben és 1328-ban említik - előzőleg fivére, Sándor töltötte be ezt a tisztséget 1323-ban

2 A Chertan nemzetség keleti megfelelője a XIV. századi kipcsak törzsek listáján szereplő Curtan törzs. Az llunchuk nemzetségnek nem ismerjük keleti megfelelőjét. GYÖRFFY György 1953. 249-250.; GYÖRFFY György 1963- 1998. III. 528,530-531.; RÁSONYI László 1966-1969.101.; RÁSONYI László 1970. 20.

3 A Koor - Kool nemzetség keleti megfelelőjét nem ismerjük. A Borchol nemzetség törzsnévi megfelelője az orosz évkönyvekben említett Burcevici, továbbá a XIV. századi kipcsak Burc-oglu törzs. GYÖRFFY György 1953. 248-249.; GYÖRFFY György 1963-1998. III. 528,530-531.; RÁSONYI László 1966-1969.96,115.; BASKI Imre 2007.252,274.

4 HATHÁZI Gábor 2004.155.

5 1328/1329: DL 60963.; АО. II. 336. sz. 377-378.; GYÁRFÁS István 1870- 1885. III. 470-472.; GYÖRFFY György 1990.302.; GYÖRFFY György 1963- 1998. III. 528, 531.; ALMÁSI Tibor 2001. 483. sz. 257. - Az О/as ~ Olaas nemzetség törzsnévi megfelelője az orosz évkönyvekben említett polovec Ulasevici törzs, melynek töredékei a tatárjárás után Közép-Ázsiába és Anatóliába is elkerültek. A kipcsak-török Ulas törzsnév jelentése ’egyesítés, szövetség’. GYÖRFFY György 1953.249., 273.; GYÖRFFY György 1990.275.; RÁSONYI László 1966-1969.135-136.; BASKI Imre 2007.279.

6 ENGEL Pál - KRISTÓ Gyula - KUBINYI András 1998.67.

213