Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között
TISICUM XXVI. munkaviszonyukat a mezőgazdasági kampánymunkák kezdetekor a magasabb kereseti lehetőség miatt felmondják. Anyagi-jövedelmi viszonyaikat az idénymunka vállalása kedvezően befolyásolja, ez viszont csak részben megoldás, mert nem szereznek nyugdíjjogosultságot. A cigány nők munkavállalását nemcsak iskolázottságuk, képzettségük hiánya akadályozta. Óvodáskorú gyermekeik intézményes felügyelete csak 1980-tól kezdődően biztosított községünkben. Előtte a helyi bölcsődei, óvodai férőhelyek azoknak a nem cigány családoknak az igényeit sem elégítették ki teljes mértékben, ahol mindkét szülő dolgozott. Elvileg a lehetőség adva volt ugyan: a helyi tanácsi határozatok értelmében igény esetén a cigány gyermekeket akkor is fel lehetett venni az óvodába, ha nem dolgozott mindkét szülő, viszont erre a gyakorlatban helyhiány miatt nem került sor. Nyáron az iskolai szünet idején a nagyobb gyerekek ügyeltek a kisebbekre, az anyák ilyenkor vállalhattak munkát. Központi rendelkezés először 1976-ban jelent meg a cigányok foglalkoztatásának segítésére. A Minisztertanács úgy rendelkezett, hogy a cigány lakosság gyorsabb ütemű társadalmi beilleszkedésének, életkörülményei megváltoztatásának, műveltségi színvonala emelkedésének egyaránt feltétele, hogy fokozatosan minden munkaképes cigány férfi munkavállaló legyen, és növekedjen a rendszeresen foglalkoztatott nők aránya is. A tanácsi és társadalmi szervek, az ipari, mezőgazdasági és szolgáltató üzemekkel együttműködve tegyenek intézkedést arra, hogy mind több cigány a lakóhelyén kapjon munkát. A nők fokozott munkába állítása érdekében a lehetőségekhez mérten gondoskodni kell gyermekeik szociális intézményekben történő elhelyezéséről és a megfelelő munkalehetőségeik kialakításáról. A munkaadók fordítsanak nagyobb figyelmet cigány dolgozóik nevelésére, gondoskodjanak szakmai képzésükről, továbbképzésükről.11 A községünkben élő munkaképes korúak legnagyobb részét mindenkor a helyi termelőszövetkezet foglalkoztatta. Ezenkívül egy kisipari szövetkezet és a háziipari (szőnyegszövő) szövetkezet, valamint az akkori földművesszövetkezet kínált munkalehetőséget. A munkahelyek száma napjainkban is kevés, a kereseti viszonyok szerények, szükségessé teszik a háztáji gazdasággal való kiegészítést. A nem cigány munkavállalók közül is kb. 250-300 fő naponta eljár a környékbeli (Kunszentmárton, Szarvas, Martfű, Szentes) ipari telephelyekre dolgozni, további 30-40 fő még távolabbi munkahelyekre (Budapest) hetenként ingázik. A cigány férfiak döntő többsége (75-80%) az 1970-es évek közepére munkába állt, ezért a Tanács VB Szakigazgatási Szerve elsősorban a nők foglalkoztatását próbálta segíteni. A munkaügyi előadó írásban kérdezte meg a helyi és a környékbeli munkahelyeket, hogy milyen munkaköri és kereseti lehetőséget tudnak részükre biztosítani. Ezúton került Törökszentmiklósra a Baromfifeldolgozó Vállalathoz 1977-ben 16 fő dolgozni. A vállalat szállította dolgozóit naponta kb. egy évig. A következő évi idénymunka (zöldség- és gyümölcsszedés) kedvezőbb keresetet kínált, így a BARNEVÁLL-nál fennálló, állandó munkaviszonyukat felmondták. 1979-ben a Szentesi BOV a Szakigazgatási Szerven keresztül keresett kapcsolatot a cigány lakossággal, jelezve, hogy valamennyi jelentkezőnek tud munkát biztosítani. A munkaügyi előadó személyesen beszélgetett a cigány nőkkel, hirdetőtáblán, hangos híradón keresztül közhírelte a munkalehetőséget, de egyetlen jelentkező sem akadt. A tanácsnak az a törekvése, hogy állandó jellegű munkahely legyen kialakítva községünkben a női cigány dolgozók részére, nem járt eredménnyel. Idegenkedtek a munkafogások betanulásától (pl.: kosárfonás), vagy kevesellték a várható fizetést. Napjainkra egyre többen létesítenek állandó munkaviszonyt, és vállalnak idénymunkát, csökken a munkaviszonyban nem állók száma. Az idény- és az alkalmi munka viszonylag jó kereseti lehetőséget biztosít, ezért a nők szívesebben vállalják ezt. A munkaképes korú férfiak ma már hasonló arányban dolgoznak, mint a nem cigányok. Az egy keresőre jutó havi átlagjövedelem férfiaknál 3.500-3.800, nőknél 2.800-3.000 Ft. A családok többségénél az egy főre jutó havi jövedelem azonos szinten van a nem cigány családokkal. Kisebb részüknél a gyermekek és a keresők számától függően 900-1.300 Ft-ig terjed. Jövedelemkiegészítésként ma már egyre több cigány család is foglalkozik állattartással (ló, sertés, baromfi). Ez nagyon lényeges előrelépést jelent, mert kb. 10 éve még saját szükségletre is csak néhány család tartott állatot. Földműveléssel, kertészkedéssel nem foglalkoznak, a ház körüli kertet nem művelik. Zöldséget, gyümölcsöt a piacon vagy a boltban vásárolnak. A kerti munkát eddig még nem tanulták meg, nem is ismerhették meg, mert a telepen nem volt erre lehetőség. Eddig senki nem próbálta megtanítani őket a zöldségtermesztésre, kertészkedésre, pedig ezek a feladatok is hozzátartoznak a falusi háztartáshoz. Napjainkra az ismeretterjesztésnek megteremtődtek a feltételei. Az utóbbi tíz évben jelentősen javult a cigányok anyagi helyzete, ez meggyorsította a lakás- és szociális viszonyaik változását. Javult a ruházkodási, táplálkozási módjuk. Folyamatosan kialakulnak náluk is takarékoskodási, felhalmozási szokások, anyagi-jövedelmi viszonyaik ezt csak néhány éve tették lehetővé számukra. A cigányok beilleszkedésében a munkahelyek, a munkatársak nagyon sokat tudnának segíteni. Jelenleg egyetlen cigány sem szocialista brigádtag. Ez pedig elsősorban nemcsak rajtuk múlik, hanem a munkatársak közeledésén, a közösség nevelő hatásán is. A munkáltatók magasabb iskolai végzettség megszerzésére vagy szakmák tanulására nem ösztönzik a cigány dolgozókat. A cigányok a legnehezebb - egészségre káros - fizikai munkakörökben dolgoznak, részben ez is oka gyakori munkahely-változtatásuknak. Keresik azokat a helyeket, ahol a segédmunkát jobban megfizetik. A munkáltatók pedig éppen a gyakori változtatás miatt megbízhatatlannak tartják őket, főleg a nőket. Távlatokban a cigányok foglalkoztatásában a szakmatanulás eredményezhet jelentős változást, hogy ne rekedjenek meg a segédmunkás szinten. Évenként a 14 éves cigány tanulók 30-35%-a végzi el a 8. osztályt, számuk évről-évre lassan emelkedik. Pályaválasztásukra a pedagógusok különös gondot fordítanak. Néhányan (évenként 2-3 fő) szakmunkástanulónak jelentkeztek, de vagy el sem kezdték, vagy már az első félévben kimaradtak. A cigány tanulók továbbtanulásának segítése eddig is fontos feladata volt az általános iskola pedagógusainak, viszont ezt a továbbiakban még eredményesebbé, ösztönzőbbé kell tenniük. Meg kell győzniük, fel kell világosítaniuk a szülőket az iskola, a szakmatanulás fontosságáról. 11 3280/1976. MT H számú határozat. 374
