Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Mali Péter: Bronzkori temetkezés Kengyeléről
Mali Péter Bronzkori temetkezés Kengyelről 2016 augusztusában lakossági bejelentésre vonultunk ki Kengyelre a Petőfi utcába. A tulajdonos, Fejes Tamás csatornafektetéshez készült árok ásása közben futott bele a régészeti objektumokba. A leleteket öszszegyűjtötte, és Csiga János helyi múzeumbarát fémkeresősön keresztül a múzeum felé bejelentésre került a lelet.1 Augusztus 18-án Tárnoki Judit és Varga Ervin kollegákkal kivonultunk a helyszínre. Az árkot már addigra betemették, de a tulajdonos elmondása és a leletek megtekintése alapján egyértelmű volt, hogy három régészeti jelenséget érintett az árokásás. Ezek egy Tisza-kultúrába tartozó gödör, egy rákóczifalvi csoporthoz kapcsolható urnasír és egy szarmata tűzhely. A lelőhely korábban ismeretlen volt a Kengyel-lapos, egykori Tisza-ág magaspartján. A lelőhely teljesen beépített a belterületen, az utcától északnyugatra egy ismert szarmata lelőhely terül el Kengyel-Újtemető néven (2. kép/1.). letört, alja egyenes, a töredék megáll rajta, a két szélesebb oldalon tiszai díszítés és vörös festés maradványai találhatók, míg a keskeny oldalakon függőleges bekarcolt vonal látható (1. kép). A tárgy pontos párhuzama és formája a töredékesség miatt nem meghatározható, esetleg egy lapos idol avagy oltárláb. A legfiatalabb tárgyak a szarmata tűzhelyhez köthető szürke korongolt oldaltöredékek. Ezek pontosabb meghatározásra nem alkalmasok, lehetséges, hogy a Kengyel-Újtemető lelőhely déli szélét jelzi ez a jelenség. A cikk fő témája a bronzkori urnasír. A begyűjtött töredékek között több másik urnának is előkerült egy-egy darabja, így feltételezhető, hogy egy korai rákóczifalvi csoport temető található itt. Az előkerült tárgyak a kevés ismert rákóczifalvi csoport felé mutatnak, de azoknál idősebbek, 1. kép - Tiszai kultúra díszített tárgya Kronológia Röviden bemutatom a bejelentés eredményeképpen a múzeumba bekerült leleteket. A legidősebbek a késő neolitikus Tisza-kultúrába tartozó töredékek. Ebbe a korszakba sorolható egy egyedi „agyagtábla” is, amely a szomszédos telekről került be a múzeumba, köszönhetően Csiga Jánosnak. Ez a tárgy enyhén trapezoid alakú és lapos, a teteje 1 Itt szeretném megköszönni Fejes Tamásnak és Csiga Jánosnak a bejelentést és a leletek múzeumnak ajándékozását. egyértelműen a koszideri időszakra keltezhetők, mint azt a továbbiakban tárgyalni fogjuk. A temetkezés A temetkezés pontos formáját és kontextusát nem ismerjük, de az edények sírban való elhelyezését a rajtuk található sérülések alapján elég pontosan lehet rekonstruálni. Az urnának és a fedő tálnak Igen pontosan megfeleltethető része hiányos, illetve az egyik korsó és bögre fele is hiányzik, míg a többi edény esetében a teljes edényből vannak töredékek. 85 1
