Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához
ZSOLNAY LÁSZLÓ: NÉHÁNY ÚJABB ADAT A JÁSZSÁG XVIII. SZÁZADI VALLÁSOSSÁGÁHOZ kormányozta cselekedeteiket, s alapvetően meghatározta szellemi műveltségüket is. E szellemben irányította nyáját az egyházi vezetés, de a politikai élet irányítása is ezt a felfogást tükrözte."*2 S jászalsószentgyörgyi példánál maradva, ami viszont ebben az esetben is túlmutat a községen, elmondható, hogy a fentiek szellemében építtették és rendeztették be templomaikat is, odafigyelve arra is, hogy mi kerül be és milyen ízléssel az elkészült épületbe: Alább is meg írott Privilegizált Jász Alsó Szent György Helység Bírája és Tanátsa egy részről adgyuk tudtára valakiknek illik, hogy Templomunkban készítendő s általunk kiválasztott és helyben hagyott Tabernaculumra, 6 gyertyatartókra, Sz. István és Sz. László Statuaira... Gyöngyös Várossában lakos Kurinszky Simon képfaragóval 720 fíh ftban és 4 kila búzában meg egyeztünk.42 43 Mindezek után mégis mosolyra fakad a mai szemlélő, aki a jászalsószentgyörgyi templomba látogat. Látható a templom, melynek építését figyelemmel kísértük. Ma már kissé megviselt, de buzgó akarat és szándék renoválja ma is a padlózatát. Kurinszky oltára, szobrai ma is a helyükön állnak, s nemrég újították fel a mennyezet freskóit is, melyek Lippay Lajos, a falu tudós plébánosa idején készültek a XIX. század végén, azzal a céllal, hogy ilyen aztán a környékben senkinek ne legyen, így kerültek a templom kupolájába van Dyck, Munkácsy és Leonardo festményeinek másolatai. Példáim segítségével azt a következtetést mindenképp levonhatom, hogy ha a jászok nem is különlegesek a magyar vallásos élet palettáján, de privilégiumaiknál és gazdasági erejüknél fogva olyan intenzív vallási életet éltek, amelyben megnyilvánult az önmagukról kialakított kép úgy külsőségekben (templomaik), mint a lelki életben is. A XVIII. században olyan templomokat építettek, amelyek kifejezték ízlésüket, ami a késő barokk pompában nyilvánult meg. E korban a megye többi részén kisebb, kevésbé igényes templomok épültek, csak olyan helyek tudták a jász települések templomaival pompában felvenni a versenyt, ahol a püspök mint földesúr épített (Tiszaörs), vagy ahol erős szerzetesrend építkezett (szolnoki ferences templom). De még az említett helyek sem tudták követni őket a vallásos érzület egyéb megnyilvánulásaival. Keresztek, kápolnák, szobrok tömege fejezi ki a közösség, vagy a közösség tehetősebb tagjainak vallásos buzgalmát. Családok nevei hirdetik a szobrok talapzatán saját kegyes tetteik erényeit, s a felújítások bevésett dátumai jelzik, hogy a kései leszármazottak gondozzák még egy évszázad múlva is a szobrokat (pl. a jászalsószetgyörgyi Vizi család Nepomuki Szent János szobrát). Alapítványok jöttek létre, melyek előírták a szobor gondozását, s az ott végzendő vallásos szertartásokat (Dósa Pál jászapáti Mária oszlopa). A megye majd egész területével ellentétben az erős katolikus céhek reguláikban előírták tagjaiknak azokat a normákat és követelményeket, amelyek meghatározták az iparosok szakmai becsülete mellett a helyes vallásosságot is. Oltárokat gondoztak, mint a juhászok a jászberényi Vendel oltárt, s zászlóikkal emelték a körmenetek ünnepélyességét. Minden bizonnyal a céhek közösségei hatottak a kívülállók vallásos életére is. Konfraternitások gyűjtötték egybe a híveket, és adtak módot számukra, hogy az egyház által hivatalosan biztosított kultusz mellett saját vallásosságukat intenzívebbé tegyék a mindennapokban. A megye területén alig találunk máshol kegyes társulatokat - a XVIII. század a katolikus vallásosság helyreállításának időszaka a Jászságon kívül, az ott élő jobbágyoknak ilyen egyéni kezdeményezései még nem lehettek. Nem találunk olyan jász települést, ahol legalább két testvérület ne lenne, s azok ne szerveznék a búcsújárásokat. Mint ahogy a kis Jásztelken is két kegyes társaságot említ a Canonica Visitatio 1746-ban: a Szűz Mária és a Szent Kereszt konfraternitásokat, akiknek vezetésével és zászlai alatt minden bizonnyal évről-évre megindult a nép Szent Jakab napján Jászjákóhalmára, Sarlós Boldogasszonykor Jászladányba, Kisboldogasszonykor Jászapátiba, Szent Mihály napján Alattyánba. Amint látható, templomaik védőszentjének napján felkeresték a közeli településeket, s nem volt az sem minden esetben fontos, hogy az jász település legyen. A jászok öntudatos nép, minden bizonnyal tudták és büszkék voltak arra, hogy jogállásuk megkülönböztette őket a környéktől, hogy soha nem voltak jobbágyok, hogy privilégiumaikat maguk vívták ki és tartották meg. S minden bizonnyal büszkék voltak templomaikra és vallásukra is, melynek külsőségei, melyet ők teremtettek meg, ugyanolyan fontosak voltak számukra, mint az, amit sugároztak mindenkinek, legyen az helybéli vagy átutazó. 42 LUKÁCSI Lászlóné - LUKÁCSI László - RUSVAY Lajos é. n. 233. 43 JNkSzML Jászalsószentgyörgy iratai. Rsz. 38.1. köteg. 1786-1830. 513 I
