Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához
TISICUM XXVI. fordulásának napján ír elő miseszolgáltatást.29 S a szintén jászberényi vékony szűrszabók és szűcsök legényei 1726-ban kelt artikulusaik szerint Sarlós Boldogasszony, Szent István király és Szent Katalin ünnepén mondatnak misét.30 Hiedelmek, szokások Ebben a fejezetben röviden érintem a jászok hiedelemvilágának azon elemeit, amelyek a valláshoz köthetők, valamint azokat a szokásokat, amelyek idegen etnikai hatás befogadására, asszimilálására utalnak. Mindez nem kötődik szorosan a valláshoz, de párhuzamuk utalhat az élet egyéb területeire is, mikor a jászok idegen etnikai elemekkel, hatásokkal találkoznak, azokkal szembesülnek. A középkor évszázados boszorkányüldözéseinek hatására a jászok világképével összeegyeztethető boszorkány hiedelemkor szokatlan intenzitással került át néphitükbe, s a mitikus alakok és a természetfeletti erővel bíró személyek között elsőrendű szerephez jutott. A boszorkány hiedelemkor jászsági változatára jellemző, hogy igen erősen gyökerezik a keresztény vallásban, mindig vallási motívumok kísérik.31 Hild Viktor 1902-ből idézi Matók István 43 éves ember esetét, aki fényes nappal, mintegy harminc ember szeme láttára Jászberény V. kerületében brutálisan meggyilkolta a gonosz léleknek tartott Szarvas Józsefné, Kurdi Klára nevű 61 éves szomszédját, s tettéért felmentését várta, mert bízott benne, hogy a bíróság elismeri: valóban a gonosz lelket ölte meg.32 A boszorkány mindig nő képében mutatkozott, s olyan személy, aki tudását mástól kapja, s érte még a lelkét is eladja. A boszorkányok még az állatokat is arra használják fel, hogy az embereket megrémítsék, halálra hajszolják. Jászalsószentgyörgyről való a történet: Ment kifelé a béres a tanyára, utána egy nagy feketeség ment állandóan. Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kutya. Egész közel jártak már a tanyához, de a kutya csak ment utána. Füttyentett egyet az ő kutyáinak, szaladtak is mindjárt, ő uszította őket arra a kutyára, amelyik követte, a kutyák rárohantak, és utána vissza is szaladtak hozzá, mert nagyon féltek tőle, és el sem mertek mozdulni a béres mellől. Mikor beértek a tanyába, bement az istállóajtón és becsukta, akkor egy hatalmasat vágtak az ajtóra, úgy, hogy megremegett minden, az állatok is felugráltak. Még a gazdaaszszony is észrevette és kijött. Kérdezte, hogy mi volt ez a nagy dörgés. A béres elmondta, hogy meg akarták kísérteni. A gazdaasszony bement és szentelt vizet hozott ki, és a tanya környékét megszentelte. A boszorkány elviszi a tejhasznot, megrontja a tehenet, megveri szemmel a gyereket, éjjel megnyomja az embereket. Sokszor az ártalmait azzal lehet megszüntetni, hogy a fejére olvassák rossz tetteit. 29 JNkSzML Jászberény céhes iratai 1763-1881. 30 JNkSzML Jászberény céhes iratai 1726-1872. 31 SZABÓ László 1982.213. 32 SZABÓ László 1982.215. Voltak tudományos és bűbájos emberek, akik mások elkápráztatására, a maguk szórakoztatására használták tudományukat vagy éppen gyógyításra, de nem ártottak senkinek, ez volt az, ami a boszorkányoktól megkülönböztette őket. Elterjedt volt az is, hogy a hetedik gyerek különleges tudománnyal jön a világra. Ezek a gyerekek gyakran különbnek tartották magukat testvéreiknél. Jártak a jászok is a környék híres halottlátóihoz. A halottlátásnak azért volt kultusza, mert az emberek lelki nyugalmukat vélték megtalálni abban, hogy kapcsolatot teremthettek halottaikkal. Úgy gondolták, hogy az eltávozott hozzátartozók is örülnek annak, ha létrejönnek ezek a találkozások egy közvetítő segítségével. Gyakoriak voltak a jelenések. Az elhalt hozzátartozók egy ideig hazajártak. A hazajáró lelket látni vélték, amint fehér ruhában vagy abban, amelyikben eltemették, megjelent. Az eltávozottak jeleket adtak a családnak, különleges helyekre tettek bizonyos tárgyakat, amivel tudtul adták, hogy otthon jártak. Ilyenkor szenteltvizet használtak, imádkoztak, misét mondattak, hogy a hazajáró lélek nyugalmat találjon. A természetfeletti világ és az emberek közötti kapcsolat megteremtése a vallás gyakorlása révén, különösen a jeles ünnepek és vasárnapok megtartásával jött létre. Ezeket az egyház írta elő, Jézushoz, a szentekhez fűződtek vagy valamilyen fontos egyházi eseményhez. Igen fontosak voltak az ünnepek, vasárnapok megtartásához fűződő szokások, melyek rendszert alkottak, azoktól nem tértek el, mindenki által elfogadottak voltak. A munka tilos volt, csak a legszükségesebbekre korlátozódott. Ezekre a napokra külön készültek, főként az esztendős ünnepekre. A húsvéti ünnepeket, a búcsút az egész házra kiterjedő takarítás előzte meg. Meszeltek, súroltak, az ágyneműt kihordták szellőztetni. Más volt az étkezés, változatosabb, bőségesebb, mint más napokon. Aki csak tehette, esztendős ünnepre új ruhát varratott, és abban ment a templomba, ami alkalmas volt a ruhabemutatóra. Ez rangot, gazdagságot is jelzett. Ezt a ruhát sokszor nem is vették fel más alkalomra, ami a templom megtisztelését szolgálta.33 Amit Jézus megérintett, vagy az Isten megáldott, akár a papok által, az szent dolog, annak éppen ezért gyógyító ereje van, védelmet biztosít betegségek és rontás ellen. A betegségek nagyobb részét is rontásnak tulajdonították, a gonosz beavatkozásának, s így szentelménnyel gyógyítható. Maga a templom szent hely, hasonlóan az út menti keresztek, kálváriák, a temető s a búcsújáró helyek. A gyógyításban felhasználják az olvasót, amit ördögkorbácsnak is neveznek. Ezzel kötik át a még keresztesien gyermek pólyáját, ezt teszik a halott mellé a koporsóba az imádságos könyvvel, hogy megnyugodjék. De elűzi a boszorkányt, meggyorsítja a szülést is. A harangszó is szent, elűzi a gonoszt, ezért lehet vihart, jégesőt is elhajtani a harang szavával. A szenteltvíz az egyik legáltalánosabban használt szentelmény. Mindenkinek van otthon, s bármi baj, rontás ellen használható. A babonás hit nagyon elterjedtté tette a szenteltvíz használatát.34 Arra, hogy a templom szent, menedéket nyújtó hely 1748-ból találunk példát Jászberényben. S bár a templomba menekülés nem jász sajátosság, egy helyi példa idézése nem érdektelen. 33 LUKÁCSI Lászlóné - LUKÁCSI László - RUSVAY Lajos é. n. 235-244. 34 SZABÓ László 1982.224. 510
