Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szigeti Csaba: Egri (Chiovini) Antal népregéje, a Sinka halma
SZIGETI CSABA: EGRI (CHIOVINI) ANTAL NEPREGEJE, A SINKA HALMA Sebestyén. A Cantionaleban ő adott e várostromnak először verses formát História a Szolnok erős váránac el veszszéséről címmel.21 Az ostrom minden későbbi elbeszélése alapvonalaiban erre a historiés énekre megy vissza. Ami a várkapitány, Nyáry Lőrinc erkölcsi beállítását illeti, először ő is megfutamodik a várbeli katonákkal együtt, de aztán „meg álla vtába, / Gondolkodni kezde az ő nagy buába, / lob neki meg halni Szolnoknac várába, / Hogy nem szégyenére élni it ez világba.” Visszamegy a várba, és a kapuban a török ellen, vitéz módra „viadalt tarta” velük, de foglyul esik. A historiés énekben szereplő adatokat vette át 1808-ban Budai Ferenc is a Polgári lexiconban. Budai teljes egészében idézte a Nyáry Lőrinc címszóban Tinódi Lantos historiés énekét, majd a következőket fűzte hozzá: „Istvánffy azt Írja: hogy Lőrincz nem soká volt török fogságban, mert egynek a maga őrizői közöl a maga leányát Ígérte oda feleségül, ki is őt elszöktette. Forgách nem leányát, hanem egy falut ír, hogy Ígért volna Lőrincz a maga strázsájának, és azt annak meg is adta szabadulása után, amely hihetőbb is. Lásd Huszár István. A bizonyos, hogy Lőrincz 1553. esztendő vége felé is még fogoly volt, mert amely levelet akkor küldöttek Veráncsics Antal és lay Ferenc Konstantinápolyból Ferdinánd királyhoz, abban azt is jelentik, hogy ők egyéb előkelő foglyok közt, Lőrinczet is kérték ki Szulejmán török császártól, de az a Lőrincz szabadon való bocsátását, a békesség megkészüléseig halasztotta. Ami pedig a törököket illeti, azok Szolnokból Eger alá mentek, ahol Dobó Istvánnal nem olyan könnyen bánhattak.”22 Időben közelebb áll a Sinka halma keletkezéséhez bizonyos Mártonffy Károly szintén rövid elbeszélése, aki - figyeljünk a dátumra! - 1861-ben Jókai Mór lapjában, a Vasárnapi Újságban sorozatként közölte Pontok Magyarország múltjából című írását, mely sorozat többnyire adatolható és pontszerű történeti (múltbeli) anekdotákat tartalmazott. Az írás alcíme figyelemre méltó: (Költőknek, művészeknek). így szól: „Ugyanezen gyászos 1552-ik évben Ámhát nagyvezér egyesitvén hadait Ali budai basáéval, Temesvár, Lippa, Sólymos s több vár bevétele után hódítása tárgyául Szolnokot tüzé ki. 20,000-nyi elősereggel az alá Ali basa meg is érkezett. A várat Nyáry Lőrincz védelmezte mintegy 800 emberrel, e közt voltak németek és spanyolok is. Ali már 8 nap táborozott Szolnok alatt, de azt megtámadni nem merte. Nyáry katonái közt, miután azok külön nyelvűek voltak, egyenetlenség ütött ki, melyet Nyáry elnyomni nem tudott. Midőn pedig tengernyi népével maga Ámhát is Szolnokhoz közel jutott, a vár-őrzők megfélemlítek, s egy éjszaka a várból mind kiszöktek. Észrevevén Nyáry ezen gyalázatosán tettet, ö is lóra ült, s a várból népe után indult, de eszébe jutván esküje, inkább választotta a hősies halált, mint azon gyalázatot, mely őt élve érni fogta volna - a várba egymaga visszament. Hajnalban a törökök a várban uralkodó csendről, egynéhány ház lángbaborulásából, melyeket a futó katonák gyújtottak fel, azt a mi történt, gyanítván, a várat megrohanják, s minden ellentállás nélkül abba bementek, Nyáryt a kapuban találták, ki is, mennyire egyes embertől telhetik, harczot indított, de élve fogságba esett, s Konstantinápolyba küldetett, - honnan később kiszabadult.”23 Igen, a szolnoki török várostrom a XIX. században alkalmas anyag, de műfaji szempontból és ebben a formájában nem regére, hanem költői (és történeti) novellára vagy elbeszélésre (a francia irodalomtörténetben 21 TINÓDI LANTOS Sebestyén 1574. 22 Én a 2. kiadást használtam: BUDAI Ferenc 1866. II. rész, 478-481. 23 MÁRTONFFY Károly 1861.28. nouvelle historique-ra vagy conte historique-rá), egykorú elnevezéssel költői beszélyre alkalmas tárgy. A történelmi rögzítettség mellé ezért kellett egy népi hős (Sinka Gábor), valamint vele a hősies és a szerelmi mellékszál. (Chiovini) Egri Antal ezzel mindenben úgy járt el, ahogyan a korábbiakban áttekintett poétikatankönyvek tanácsolták neki. Ám megmaradt még a szerzői műfajmegnevezés, a „néprege” kifejezés kérdése! Láttuk, hogy bár többen megkérdőjelezték a regék szájhagyományban élő elevenségét, a magyar XVIII. század zömmel úgy képzelte, hogy a regék cselekményét a köznép beszéli, vagyis a nyersanyaga szájról szájra, atyáról fiúra, nemzedékről nemzedékre öröklődik. És a köztük lévő mindenféle, óriási különbség ellenére ebben (Chiovini) Egri Antal és Arany János is osztozott egymással. Azonban ennek a köznépi eredetnek a meglétét, amit a költő csak megversel, ritkán adatolhatni, ennél sokkal elképzelhetőbb, hogy a rege a költőjének a fikciója, találmánya, leleménye, koholmánya. Sokkal adatolhatóbb a fordított út: Pálóczi Horváth András, Faludi Ferenc vagy Petőfi Sándor „népdalai” idővel elhagyták szerzőjüket, a költő neve lemaradt a műről, a dalok enyhén átformálódtak - baranyai falusi lakodalmakban gyerekkoromban még énekeltek férfiak olyan Petőfi-dalokat, melyek szerzőjével az éneklők nem voltak tisztában. Elvileg mindkét út előfordulhat: az út a köznéptől a (mű)költőig - és vissza, a (mű)költőtől a köznépig. Szóltunk már az eredeti rege alműfajáról: vélhetőleg onnan ered, hogy a költő a személyes tanúságtételével kívánja igazolni műve köznépi eredetét. Nem tudhatni, milyen mértékben szerzői mítosz a köznép által beszélt és a költő által tőle hallott néprege. Itt Esetünkben azonban egyáltalán nem erről van szó. Szeretném megköszönni a Tomka Mihálytól kapott igen becses adatot, amely igazolja, hogy volt valamilyen, ráadásul a Sinka halmával összehangzó szóbeszéd Sinka halmáról Zagyvarékason. 1860 nyarán a községi bíró és a közjegyző beszámolójának a legvégén a következők olvashatók: „Régi romok Rékas község határában nincsenek, sem valamely históriai nevezetességek nem találtatnak. Népmonda egyetlen, az ügynevezett Sinka-halmáról él a török járatból a nép száján, mely szerint a község déli részén egy domb Sinka néven mai napig hívatik azon néphőstől, aki állítólag a szolnoki várban uralgó török őrizetet túlságos testi erejével ijesztgetvén, közülük többet elfogdosott, s azokat a nevezett dombra hurcolván, egyenként kivégezte s ott elásta. Kelt Rékason, június 29. I860."24 És mindez három évvel azelőtt, hogy (Chiovini) Egri Antal kiadta volna Sinka halma című regéjét! A költő eljárásai ezek után könnyen rekonstruálhatók. Történeti háttérként vette Szolnok várának 1552-es török elfoglalását, és ezt összekapcsolta a Sinka Gáborról szóló népregével. Ami az ő török elleni vitézkedéseit illeti, ez valóban néprege (a dokumentumban „népmonda”) tárgya volt. Mivel a községi bíró és a jegyző Sinka történetével kapcsolatban szerelmi szálat nem említ, feltételezhető, hogy ez (Chiovini) Egri Antal fikciója vagy leleménye volt. Ebből írta meg verses és történeti tárgyú népregéjét, amelynek hármas alapja volt: a történeti alap (a vár elfoglalása), a közbeszédben Rékason valóban létezett regei alap (Sinka Gábor alakja), és a fikciós alap (szerelme Rózsikéval). Olyan iskolapélda ez a költemény, amely mindenben betartja a történeti tárgyú néprege XIX. századi követelményeit. 24 HORVÁTH M. Ferenc - SZABÓ Attila 2000.264. 481
