Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szigeti Csaba: Egri (Chiovini) Antal népregéje, a Sinka halma
TISICUM XXVI. Ami az 1863-ban megjelent szöveg és a 2013-ban újra kiadott szöveg egymáshoz való viszonyát illeti, ez utóbbi sokat rontott az eredeti megjelenés szövegén. Mert az ükunoka olykor automatikusan átállt a mai beszédmódra, és így sokszor elrontotta az eredetileg helyes szótagszámot. 2018-ban Chiovini Balázs ismét kiadta az Egri Antal-kötetet egy „Második, javított kiadásiban, ezúttal példás textológiai pontossággal. Ideje összefoglalni a Sinka halma cselekményét, Arany János szép szavával a „meséjét”! A verses rege nyolc énekből áll. A mű intonációja - mint Arany Jánosnál is gyakran - borongás a semmítő idő felett. Ezt követi, még mindig az I. énekben, az események időpontjának rögzítése (1552), a főhős, Sinka Gábor bemutatása, és egy paraszti idill közte és kedvese, Rózsika között. A II. ének a történelmi hátteret festi, vagyis Szolnok várának török elfoglalását. A III. Sinka Gábor első ütközetét beszéli el a törökkel. Ahogyan Jókai Mór az Eppur si muove. És mégis mozog a Föld című regénye első fejezetében 1872-ben szembe fogja állítani a történetírást, mint hivatalos kollektív emlékezetet, az ebből kihagyott népi (és íratlan) emlékezettel, így tett Egri (Chiovini) Antal is: Szájról szájra megy az, a mi meg nincs írva: Mert mindent megírni vájjon ki is bírna? Sok szép dolog történet a magyar hazába’, Mi följegyezve nincs krónikák lapjára. Itt térünk tehát vissza az általában vett nemzeti történelem, a végvári harcok egyik epizódjának teréből a magánélet terébe; ezen belül a szerelmi szálról már tudunk, most a hősi szál elbeszélése következik. Sinka Gábor, aki eddig csak karikás ostorát használhatta a maga partizánharcában, egy arra portyázó magyar lovascsapatnak és vezetőjének elbeszéli, hogy miként jutott volt lovakhoz és kardhoz a legyőzött törököktől. A vitézek maguk közé fogadják, ünnepélyesen magyar szablyát nyomnak a kezébe (ez a motívum ismerős lehet Petőfi János vitézéből). Az V. énekben a magyar vitézek parancsra Eger felé veszik útjukat (ez a történetírásból ismert, mert még messze vagyunk az Egri csillagok megírásától), ahová Sinka segédletével futárt küldenek, aki a lehető leggyorsabban viszi el a hírt Szolnok elestéről és Eger fenyegetettségéről. A következő énekben a törökök meg is indulnak Eger ostromára, míg Sinka Gábor a török hátországban marad, folytatandó partizánharcát. A VII. ének az ő csatáját beszéli el kilenc elkóborolt török ellen, majd a befejező énekben megismétlődik Rózsikával az idill egy halmon. Innen Sinka ismét csatába indul, súlyosan megsebesül, visszatér a szerelmi találkák helyszínére, a halomhoz, ahol hősi halála beteljesedik. Rózsika is utánahal bánatában. A legutolsó strófa szerint vagyis a főszolgabíró segédjeként, a megyei közigazgatási hatóságokon belül „Szolnokmegyében” (VAS Gereben 1854.185.). A következő évben, vagyis 1855-ben „Titk.”, azaz titkár volt Pest-Solt megyében (VAHOT Imre 1854. 356.). 1856-ban Cegléden tollnok (NEMZETI KÉPES NAPTÁR 1856. 230.), mint ahogy 1857-ben is (DÉLIBÁB 1857. 238.). 1863-ban Heves és Szolnokmegye főispáni hivatalában „Alügy: Chiovini Antal” (AZ ORSZÁG TÜKRE 1863.156.). Utoljára még 1867-ben tűnik fel, immár ügyvédként és Egerben: „Advocaten in Ungarn, Erlau: Chiovini Anton” (PESTER-LLOYD 1867.). Tudunk még arról, hogy 1864-ben 20 koronát ajánlott fel a szűkölködő Eger városának (Egerváros... 1864.88.). Rékas mellett ma is áll még e kis halom, A szolnoki útról esik jobb oldalon, Nem hányta még szét az enyészet hatalma, E halomnak neve most is Sinka halma. A következőkben a korabeli (XIX. századi) történetírás álláspontját szembesítem a regés (és részben fikciós) elbeszélésekkel. Ezt, vagyis a tárgytörténet történetét azzal kell kezdeni, hogy visszatérünk Ipolyi Arnoldhoz, pontosabban a magyar rege műfajának egyik általa fontosnak tartott pontjához. Mednyánszky Alajos báró 1832-ben megjelent, próza formájú regéket tartalmazó gyűjteményéhez, amelyben - láss csudát! - olvasható egy Szolnok’ Védlői című elbeszélés, mely az 1552-es török várfoglalást beszéli el az utóéletével együtt, középpontjában Nyári Lőrinc várkapitány alakjával.19 (A függelékben közlöm Mednyánszky Alajos regéjének teljes szövegét.) Természetesen a nép emlékezetében élő Sinka Gáborról itt egy szó nem esik. Meglepő, hogy Mednyánszky Alajos e munkában hősként ábrázolta a várkapitányt, és hosszan ecsetelte ennek sztambuli raboskodását, majd szerencsés megszabadulását. Ezen túl igen részletező módon, de nagyjából úgy meséli el a várfoglalás előzményeit és lefolyását, ahogyan azt a XIX. század derekán a szaktörténész leírta. Ám itt nagyon óvatosan kell bánnunk a szavakkal! Én igen kedvelem a "történetbúvár« és a »régiségkutató« kifejezéseket, mert jól érzékeltetik, hogy a XIX. század vége előtt (nagyjából a pozitivista látásmód megjelenése előtt) nem beszélhetünk szigorú forráskritikát alkalmazó, tárgyilagosságra törekvő szaktörténészekről. Sem a francia Jules Michelet, sem a skót Thomas Carlyle, sem a német Leopold von Ranke, sem a magyar Szalay László nem nevezhetők még modern értelemben vett szaktörténészeknek, szaktudósoknak. Sok van még bennük a derék, kedves amatőrökből - csak úton vannak a történelemtudomány művelése felé. Mivel Szalay Lászlónál a Magyarország’ története 4. kötetében a szolnoki várostrom bemutatása példaszerűen rövid, a teljes vonatkozó részt közlöm: „Ali basa Palástról ’s Budáról Szolnok alá sietett. A’ vár gazdagon volt felszerelve; az őrség ezer négyszáz magyar, német, cseh, spanyol főre ment, Nyári Lörincz’ parancsnoksága alatt. September’ 2.án, a’ vár' bekerítésének nyolczadik napján, Ámhád vezír’ hadai is felérkeztek a’ bánságból 's a’ megfélemlett őrség más nap éjtszaka gyalázatosán megfutamodott. September’ 4.én vár és parancsnok Ámhád’ kezében voltak, kit a’ három évvel azelőtt roppant költséggel épült ’s a! Zagyva’ és Tisza’ vizei által is oltalmazott erősségnek birtoka olly annyira megörvendeztetett, hogy nem gondolt vele, midőn Nyáry is az őrség után szökött. A’ kanczellár’, Oláh Miklós' pártfogása kegyelmet szerzett a’ nyomorú várnagynak, kit, hogy számot adjon, Nádasdy Tamás hadi törvényszék elébe állítatott. Ámhád jancsárokból és lovasokból álló őrséget hagyva Szolnokban, Ali basával, 's az ehhez csatlakozott bosniai és szendrői szandzsákokkal, иду Jahjaoghli’ fiaival, a’ pécsi és székesfehérvári hegekkel (sic!), öszvesen százötvenezer emberrel Eger felé indult.”20 E beállítás, Nyáry Lőrinc várkapitány szökése a „gyalázatosán megfutamodott” katonái után, igen eltér (Chiovini) Egri Antal hősi beállításától. Szalay László forrása alapvetően nem más volt, mint Tinódi Lantos 19 MEDNYÁNSZKY Alajos 1832.174-191. 20 SZALAY László 1854.291-292. 480
