Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja

TISICUM XXVI. A nartok leszármazottjainak földjén például a vendégbarátság a mai na­pig kötelezően megtartott szokás, ahogyan azt a Zichy-expedíció tagjai a Bakszán völgyében Atazsukino faluban egykor meg is tapasztalhat­ták.36 Ebédjüket alacsony, háromlábú asztalkákra tálalták. Az egyikre köles- és barna kenyeret főtt tojással, szőlőt, mellé pedig tálakban két­féle, minden háznál frissen főzött sört tettek. Az egyik egy sárgás színű, kölesből készült savanykás ital volt - a magyarországi jászok és a kunok körében is ismert boza -, a másik pedig egy keserű és füstös árpasör.37 A következő asztalkán egy csészében tojásos, lisztes palacsintaféle le­pény, egy-egy réteg tejföl, mellette tea, cukor, citrom, valamint kétféle összehajtott, sajttal, illetve édes töltelékkel készült sütemény volt. A har­madik, kis peremes asztalkán szolgálták fel a nyárson sült birkahúst, a saslikot. Az ebéd idején zene szólt, a lányok táncolni, a legények pedig énekelni kezdtek. Az expedíciós naplóban Szádeczky leírása szerint az egyik csi­nos kis fekete szemű lányon piros kaftán, lila alsószoknya, sárga fehér alsóval, alatta piros bugyogó volt. A lányok fejét kendő fedte, melynek végét a nyakukra csavarták, az asszonyok pedig ezüstös díszítésű pár­tát hordtak. A nők kézfejét a ruha ujjának hosszan lelógó, kiszélesedő, gazdagon díszített vége takarta. (1. tábla B) A távozó vendégek a ház ajtajára régi szokás szerint a már ott megfordult nemzetségek jelei, az ott sorakozó tamgák mellé maguk is felvésték címerüket.38 Rövid vlagyikavkázi tartózkodásuk alatt Wosinsky a helyi múzeum gyűj­teményét is megtekintette. A tudós pap számára az alig két évtizeddel korábban a Kőbán falunál felfedezett, az ausztriai Hallstatt bronzkor végére, a vaskor elejére keltezhető temetőjéhez hasonló fontosságú sírmező leleteivel való megismerkedés meghatározó jelentőségű volt. A Kőbán-kultúra hatása a gazdálkodás, az életmód, a szokások és a hitvilág területén, a geometrikus díszítések használata a ruhákon, a bútorokon, a söröskorsókon az oszétek mindennapi életében még jól megfigyelhető volt. Ezért vásárolt sajátjai mellett a helyi fényképészek e mozzanatokat és részleteket megörökítő felvételeiből is.39 így kerültek albumába például a kor legnevesebb fotósainak, Roinashvili, Gadaev és Jermakov képei is (5. tábla A, C).40 Ezeken a korabeli szokások szerint a későbbi közlések során már gyakran az azokat Budapesten átdolgozó Weinwurm Antal neve szerepel - az utókornak nem kis fejtörést okoz­va.41 Wosinsky Mór naplója sajnos elveszett, így időszerű lenne legalább a különböző gyűjteményekben lévő fotóhagyaték teljes anyagának ösz­­szegyűjtése és feldolgozása. A mostani út során az első Zichy-expedí­ció hazai múzeumainkban őrzött több mint kétszáz fényképfelvételének számos helyszínét és készítői közül 13 fotós nevét és alkotásaikat si­került beazonosítani. Pjatigorszkban a múzeumi kiállításban ugyanazon fotók másolatait láttam viszont, amelyekből Wosinsky is vásárolt annak idején (2. tábla A).42 A Grúz Hadiútról és a Kaukázus déli oldalán készí­36 SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.99-107. 37 SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.100. 38 SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.104. 39 A vlagyikavkázi múzeum felvételeit is helyi fotós, feltehetően a rendkívül sokoldalú, tárgyfotókat is készítő A. K. Engel készítette. АБРАМОВ - Э11ГЛЕЗИ 2012.4-5. 40 Alexander Roinashvili, F. Gadaev és Dimitrij Ivanovics Jermakov (1845- 1916). MAMATSASHVILI2014.23-25.; uő 2016. 41 ZICHY 1897. V-VII. tábla. 42 SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.89. tett felvételekből pedig főleg a Tbiliszi Történeti Múzeumban találtam példányokat, amelyek azonosításában Lika Mamatsashvili segített.43 Oszétia szempontjából is fontos lenne a világhírű névadó kobani lelő­helynek valaha a vlagyikavkázi múzeumban őrzött, az egykori Uvarov­­gyűjteményhez tartozó anyagainak bemutatása. Mint az őszét kollégák­tól megtudtam, ezekből a Wosinsky által lefotóztatott leletekből ma már alig pár darab van meg, nálunk pedig az összegűjött és feldolgozott fotóanyag csak kiadóra vár. A Zichy-expedíció a Középső-Kaukázusból a Terek folyását követve 1895. május utolsó két napján a Grúz Hadiúton haladt tovább a Darjal­­hágót elhagyva ázsiai úti céljaik és a gróf grúziai rokonságának felkuta­tása felé.44 Elődeim útját majdnem napra pontosan 121 év múlva minden tanács és figyelmeztetés ellenére fordított irányból követve, Tbiliszi és a régi grúz főváros, Mtskheta felől haladtam a Grúz Hadiúton. Egy pár perces pihenőnél sikerült beszaladni Ananuri erődjébe, és megnézni az expe­díciósok által is megcsodált templomot (5. tábla D). Sok kívánságom nem lehetett, mert hivatásos, megfizetett „segítőim” a lerobbant autók között lavírozva kézről-kézre, pontosabban terepjáróról terepjáróra adva öt váltásban vittek át a hágón és az orosz határon.45 Az ötből két kocsi alattunk is kidőlt, de azt mondták, ne foglalkozzam semmivel, csak fo­tózzak és nézelődjek, ők mindent megoldanak. A határhoz közeledve a villogó rendőrautókat, végeláthatatlan autósorokat látva egyre jobban megértettem a korábbi figyelmeztetéseket, ezért rögtön megfogadtam az újabb tanácsokat, és csak a tájat figyeltem. Pasanauri fölött még jú­lius végén is gyönyörű szép zöld volt a táj, helyenként még hófoltok is látszottak. A felhőkbe nyúló hegyek alja kicsit lankásabb, az oda fel­futó legelőket végig kaszálták, a magasabb és meredekebb részeken a csobánü-nek nevezett sátrazó nomádok legeltettek. Mindenütt, ahol csak lehetett, magas, hegyes boglyákba rakták a szénát. Több helyen kaptárok is voltak, az út menti árusok gyapjút, illetve abból készült dolgokat árultak. Naghvarevi településnél feltűntek azok a kővel rakott tetejű épületek is, amelyekről Szádeczky ír naplójában, s a több mint évszázaddal ezelőtti helyzethez hasonlóan az útleszakadások sem ma­radtak el.46 A hágó legmagasabb pontján lévő keresztnél már alattunk és felettünk is felhők voltak, a Bildara, majd a Terek folyók völgyében lej­jebb ereszkedve a határ előtt Stepantsmindánál még sikerült lefotózni a középkori monostort. Mindenki feszült volt, tudtuk: utunk legkritikusabb 43 Lika Mamatsashvili kedves segítségét, szakmai tanácsait ezúton is köszö­nöm. 44 Hazaérkezésük után Zichy Jenő a bírálatok ellenére két újabb expedíciót is szervezett a következő években. Az áttörő sikerű harmadik útját követően a régészeti, néprajzi, nyelvészeti és a zoológiái kutatások eredményeinek el­ismeréseként Zichy Jenő grófot 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, egy évvel később pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 45 Ezeket az eseményeket csak azért írom le ilyen részletességgel, hogy érzé­keltessem: a felbolydult viszonyok miatt a mai kornak is megvannak a maga kihívásai. A terepi kutatót már korántsem azok a körülmények várják, mint pár évtizeddel ezelőtt - jó, és kevésbé jó értelemben véve is. 46 SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.117-118. A tornyokra már Julianus domon­kos-rendi szerzetes is felfigyelt 1335-36-os első útja alkalmával. Alániai megfigyelései az őszét történelem szempontjából is fontosak (КАЛОЕВ 1973.26.). 448

Next

/
Oldalképek
Tartalom