Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján

TISICUM XXVI. TÇivuç« /Tçîvktt« A VI. század folyamán folytatódik az V. század egyes munkáiban már megfogható, számos új információval, interpretációval ellátott, ám részben továbbra is korábbi műveket kivonatoló tendencia. Cosmas Indicopleustes a Topographia Christiana I. könyvében a Paradicsom kapcsán példálózik a selyem országával, ami messze a Perzsa-öböltől, az Indiai-óceántól balra, Seledibán (azaz Taprobanén) túl helyezkedik el, s amelyet Tzinitzának/Tzinistának nevez. Leírja, hogy az indiai bölcsek, a brahmanok szerint a Tzinitza-Perzsia-territoriae Romanae vonal a föld középtengelyét adja. Az ország határozottan balra fekszik, tekintve a meglehetősen rövid időt, amely alatt a szárazföldön a selyem egyik néptől a másikon át Perzsiába jut. A tengeri út Tzinitzából hosszabb, ezért ennek köszönhető a nagy mennyiségű, szárazföldön érkező se­lyem jelenléte Perzsiában. Tzinitzától négyszáz váltóhelynyire („novai”), amely mintegy harminc mérföldet tesz ki, becsüli a távolságot nyugatra, Perzsián keresztül. Más helyütt pedig kiemeli, hogy Tzinitzából érkezik a selyem Taprobanére, s hozzáteszi, hogy az országon túl lakatlan régiók fekszenek.2" A Topographia Christiana című munkájának egyik érdeme - noha föld­rajzi leírásait erőteljesen áthatja a keresztényi retorika -, hogy a Periplus Maris Erythraei szerzőjéhez hasonlóan Cosmas is első kézből származó tapasztalatokkal rendelkezik a távoli Kelet egy részéről. S. Faller véle­ménye szerint, noha meglehetősen kétséges, mégsem kizárható, hogy a nevében szereplő indicopleustes jelzőnek megfelelően valóban eljutott volna Indiáig.2’2 Emellett számos kutató által elfogadott álláspont, a Tzinitza kifejezés a szanszkrit CTnasthána tffaWïT szón keresztül Kínával történő megfe­leltetése (hangsúlyozva, hogy Cosmas információi meglehetésen homá­lyosak), valamint a Thinae/Sinai névvel történő esetleges kapcsolatá­nak feltételezése.2’3 Továbbá - ahogy N. V. Pigulewskaja rámutatott - a Topographia Christiana fenti szemelvényének jelentőségére ugyancsak rávilágít, hogy Cosmas tekinthető az első szerzőnek, aki részletes leírást ad a tengeri és a szárazföldi útvonalról is, noha a tengeri útvonal hosz­­szának kalkulálását erőteljesen befolyásolták földrajzi hiányosságai.2’4 Serinda A VI. század folyamán nem csupán a földrajzi értelemben tekintett Kíná­val direkt módon kapcsolatba hozható kifejezés, a Tzinitza, de egy újabb fogalom, a Serinda is megjelenik. Procopius részletesen megemlékezik a Justinianus udvarába Indiából érkező szerzetesekről. A szerző szerint ezek megtudva, hogy a császár azon mesterkedik, hogy a selymet ne kelljen ellenségeiktől, a perzsák­tól megvásárolni, ígéretet tettek a nyersselyem beszerzésének elrende­zésére. Minthogy hosszú ideig éltek az Indiától északra elhelyezkedő, 211 Cosmas Topographia Christiana 1.137.; XI. 337. 212 FALLER 2011.195. 226-227. 213 Erről: ZHANG 2005. 214 PIGULEWSKAJA 1969.126. Serindának nevezett országban, kiokoskodták, miképpen lehetne a ró­maiak földjén selymet termelni. Mikor a császár azt tudakolta, a történet igaz-e, a szerzetesek megerősítették, hogy a nyersselymet valamiféle hernyók készítik, akiket maga a Természet tanít erre, s kényszerít foly­tonos munkára. Azonban a hernyók élve történő elszállítása nem lehet­séges, ivadékaiknak, azaz a számtalan petének a mozgatása ellenben könnyűszerrel kivitelezhető. Ugyanis ha ezeket a petéket lerakásuk után hosszú idő múlva trágyával burkolják be, és azzal párhuzamos ideig melegítik, életre kelthetik őket. Mikor a szerzetesek mindezt elmondták, a császár bőkezű jutalmat ajánlott fel az akció véghezviteléért cseré­be. Azok pedig ismét eljutottak Serindába, és petéket hoztak magukkal Bizáncba. Az elmondott módon kikeltett hernyókat pedig eperfalevéllel etették, és így attól kezdve a rómaiak földjén is készítettek nyerssely­met.2’5 Minderről Theophanes Byzantios is említést tesz,2’6 ő azonban egy a Serestől érkező perzsáról beszél, aki narthexpálcába tette a selyem­­hernyók petéit, és így csempészte Bizáncba. Emellett hozzáteszi, hogy ezek tenyésztését Justinianus később megmutatta a türköknek is, ezzel ámulatba ejtve őket. Ugyanis ekkoriban a türkök tartották hatalmukban a sérek kereskedőhelyeit és kikötőit, amelyeket korábban a perzsák bir­tokoltak.2’7 Az V-VI. század változásai A Procopius és Theophanes Byzantios által közölt, meglehetősen részletgazdag történet az V. század során már megfigyelhető, Cosmas munkájában pedig egyértelműen tetten érhető, a misztikum helyett a tényszerű adatok felhasználását előnyben részesítő folyamat része. Noha ez időszakban is kimutatható a korábbról ismert archaizáló to­poszok jelenléte, az új fogalmak, aprólékos leírások direktebb infor­mációkon alapuló változó Távol-Kelet-kép elemei, amelynek a földrajzi értelemben vett Kína is szerves része. Annak ellenére, hogy a különbö­ző nevek, mint a Serinda, Serica (V-VI. századi értelemben) valamint a Tzinitza pontos határai továbbra sem világosak, mégis egy egyre hatá­rozottabban körvonalazódó ismeretrendszer alapján nagy vonalakban megrajzolhatók. E szerint, míg Serinda/Serica inkább a han érdekszfé­rába tartozó, etnikailag és kulturálisan diverz régió, a Tárím-medence/ Khotan térségéhez áll közel,2’8 addig Tzinitza inkább Kína elsősorban déli területeire vonatkozhat. Mindazonáltal a pontos azonosítás proble­matikáját jól jelzi, hogy G. Coedés Serindát inkább Serica és Kína között elhelyezkedő köztes térnek tekinti.2'9 Ennek ellenére a számos újszerű, egyre relevánsabbnak tekinthető in­formáció az oikumené legkeletibb pontjáról alkotott kép változásait 215 216 217 218 219 215 Procopios De Bellis IV. (Vili.) 17.1-7. Gyóni M. fordítása alapján. Lásd még; KÁDÁR-TÓTH 2000.98. 216 G. Coedés csupán Procopius másolatának tekinti a szöveget, míg Kádár Z. és Tóth A. kortársként hivatkoznak rá. Vö.: COEDÉS 1910. XXXI. és KÁDÁR -TÓTH 2000.98. 217 Photius Myriobiblon 3. Gyóni M. fordítása alapján. Lásd még: KÁDÁR - TÓTH 2000.97-98. 218 YULE 1886.XL. 219 COEDÉS 1910. XXIX. 438

Next

/
Oldalképek
Tartalom