Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Néprajz - Benedek Csaba: Református klenódiumok Jász-Nagykun-Szolnok megyében
BENEDEK CSABA: REFORMÁTUS KLENÓDIUMOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN IRODALOM BALOGH Sándor - JURKOVICS János 1992. Protestáns. In: Tószeg története (Szerk.: JURKOVICS János). Tószeg. 41-45. GÁBORJÁNI SZABÓ Botond - HAPÁK József 2006. A Debreceni Református Kollégium kincsei. Egy „keresztyén respublika" szellemi és tárgyi öröksége. Debrecen. FÉL Edit 1982. Úrasztali terítő. In: Magyar Néprajzi Lexikon V. (Főszerk.: ORTUTAY Gyula). Budapest. 420-421. ÖTVÖS NAGY Ferenc 2011. Ötvösművészet. A kezdetektől napjainkig. Budapest. P. SZALAY Emőke 2016. Értékteremtő, értékőrző református közösségek 2. A Túrkevei Református Egyház kerámiaedényei a Debreceni Református Egyházművészeti Múzeumban. In: Palástban. Nagykunsági és kötődő lelkészek bizonyságtétele igével, tollal, tettel a magyarságért (Szerk.: ÖRSI Julianna). Szolnok - Túrkeve. 49-57. 2017. „Az írás ivóeszközről beszél...” I. XV-XVII. századi gótikus és késő gótizáló úrasztali kelyhek a felvidéki, kárpátaljai, tiszáninneni és tiszántúli református egyházközségekben. Debrecen 2018. A túrkevei református gyülekezet 18-19. századi klenódiumai. In: Jászkunsági gyökerek (Szerk.: ÖRSI Julianna) Szolnok - Túrkeve. 401-416. SOÓS Imre - SZABÓ László 1989. Tiszaderzs. In: Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szerk.: BOTKA János). Szolnok. 337-356. SZABÓ József 2017a. 500 éves a protestantizmus Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Megnyitó beszéd (kézirat) 2017b. 500 éves a reformáció 1517-2017. In: Törökszentmiklósi Kalendárium (Szerk.: CSŐKE Tibor - GALSI Zoltán). Törökszentmiklós. 118-122. SZABÓ László-GULYÁS Éva 1983. A mezőtúri kerámia. Kiállításvezető. Mezőtúr. TAKÁCS Béla 1986. Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben. Budapest. é. n. „Uram hajlékodat, szeretem házadat...” Református művészet Magyarországon. Budapest Internetes hivatkozások: http://leporollak.hU/egyhtori/magyar/KISS2D.HTM#cikk72 http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/ documents/2010/1476467477.pdf http://krek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=181<e mid=187 http://multunktara-tfsz.hU/kunhegyes-feketics/#.W0bk3dlzZPY http://reformatus.hu/mutat/6236/ Csaba Benedek Reformed church treasures in Jász-Nagykun-Szolnok county Apart from the simplification of liturgy, one of the most important efforts of Reformation was the obliteration of the cults of saints, the abolition of magic practices from the rituals and everyday life. It simplified religious life, as opposed to the ecclesiastical traditions, it only accepted the Scriptures as authoritative and denied the mediation role of the church between God and man. It rejected the view that any human action can have an influence on salvation, since it can only be obtained as mercy, a gift from God. All these resulted in a differently coloured and differently equipped culture. In protestant religious practice there are only two Sacraments, the baptism and the Lord’s Supper. Our church treasures (klenodiums) are also related to these. The material, ornaments and forms of the pitchers, calices, bowls, plates and cloth on the Lord’s table have showed an outstanding diversity over the past 500 years. The first vessels used for the Lord’s Supper were made of gold or gilded silver and were used in baronial profane manor houses (the György Cseh challis of Tószeg, and the Báthory challis of Tiszaderzs), but when the entire set became wornout or lost, they donated the remaining to individual congregations. They date back to this period, however, they had been made earlier. Later on, the goldsmith works were crafted in the most eminent manufactures of the country for our congregations. The tin (the silver of the poor) vessels were mainly used by congregations in small villages. Among our chalices the sweat-ornamented decorations also appear, mainly created by the goldsmiths of Debrecen and they hint at the agony of Jesus in the Gethsemane, alongside with vessels decorated with rhombus, wolf’s teeth, and goops. One can easily identify the popular motives of the various eras (Renaissance, Baroque) here. In the 20th century, totally new forms appeared among our klenodiums in our congregations, such as the Lord’s table vessels made from a beer-jug from Kenderes or an urnlike chalice from Karcag donated to the congregation by the family of a soldier who was killed in action during World War I. The Debrecen synod in 1562 permitted the use of earthenware vessels, and that is how the most imposing pieces made by the pottery centres (Tiszafüred, Mezőtúr etc.) appeared among our congregations: plates, jugs, and carafes. These wheeled vessels were burnt with a variety of glaze and colours, often applying overlay decorations. In a few cases they had Lord’s Supper vessels brought from different regions (Nagyvárad), and sometimes they purchased the products of famous potters such as Balázs Badár. 421 i I
