Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?
TISICUM XXVI. volt szükség 61 éves koráig tartó tovább foglalkoztatására? Az egyik lehetséges választ Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyveiben találjuk. Önmagában is meglepő, hogy az 1955. május 4-i VB ülésen egy rövid határozat kimondta az alábbiakat: „Bajor József, a Városi Tanács Város- és Községgazdálkodási osztálya nyugdíjba vonult főmérnökének a Végrehajtóbizottság köszönetét és elismerését fejezi ki az eddigi közszolgálatban végzett tevékenységéért és a város fejlesztése érdekében kifejtett, közel negyedszázados munkásságáért.’m A város tehát az utolsó pillanatban, egy eldugott VB határozatban elismerte Bajor főmérnöki munkáját, ráadásul 1931-től számolva annak pozitívumait! Ha azonban tovább lapozunk a dokumentumban, rátalálunk a következő, június 1-i VB ülés jegyzőkönyvére, melynek 2. napirendi pontja: „Szolnok város fejlesztési és rendezési tervének ismertetése. Előadó: Király Lajos főmérnök, vb. tag.” És valóban, a mellékletek között ott a jelentés, mely kész tényként közli: „Városunk fejlesztéséhez rendelkezésre áll a rendezési terv,” majd sorra veszi az új, már beindult munkálatokat, mint pl. a Ságvári körút kiépítését, ahogy a tervezett feladatokat is, mint pl. egy új Tisza-híd és Zagyva-híd, avagy az új pályaudvar építését, a lakásépítés ütemének fokozását.108 109 Nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló tervet nem Király Lajos közreműködésével készítették el alig egy hónappal főmérnöki munkába állása után, hanem még Bajor József szakmai tapasztalatainak felhasználásával állították össze. Amikor eleget tett kötelességének, nyugdíjba mehetett, a terveket pedig utódja ismertette. Bajor József nyugdíjba vonulása után nem sokkal, 1957-ben visszaköltözött szülőhelyére, Pomázra.110 A két világháború, a munkával töltött évtizedek és az őt ért méltánytalanságok azonban olyannyira megviselték egészségét, hogy nem élvezhetett hosszú és békés öregkort. A szolnokiak által elfeledve, mindössze 68 évesen hunyt el Pomázon, 1962. május 10-én. Itt temették el a református temetőben, felesége mellé.111 Ha mindezek után feltesszük magunknak a kérdést, ki is volt Szolnok városrendezési tervének atyja, azt biztosan kijelenthetjük, hogy nem egyedül Papp Imre. Ő legfeljebb csak a hatalom által kinevezett „mostohaapa” szerepét tölthette be, kinek neve köré hamis, egyszemélyes legendát építettek. Méltányolva Derzsi József, Pólya Béla és Kovács Lajos XIX. század végi munkásságát, az utcák szabályozásának úttörőiként játszott szerepét, rájuk a városrendezés szolnoki „ősatyáiként” tekintve, a levéltári forrásokon alapuló tények alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Szolnok városrendezési tervének valódi atyja Bajor József városi főmérnök volt. Ő volt az, aki 1938-1939-ben először papírra vetette a város fejlődésének főbb irányait, a később megvalósult városrendezési terv legfontosabb célkitűzéseit. Az ő terveit vették elő 1945-ben, s adták át Papp Imrének, az ő elgondolásai vezették a budapesti mérnök tollát az utak vonalának vagy épp a terület-felhasználási övezetek és a fejlesztések helyeinek 1939-est lényegében lemásoló kijelölésekor. Vitathatatlan, hogy kultúrmérnökként Papp Imre is jelentős munkát végzett Szolnok terveinek újrarajzolásával, továbbgondolásával, mérnöki kidolgozásával. Ám e tervek nem Papp Imre, hanem Bajor József elképzeléseiből formálódtak. És még ő is tapasztaltabb kollégái, Fidy Béla és dr. lovag Fehrentheil László útmutatásaira támaszkodva látott hozzá e két politikai korszak határán átívelő tervezési folyamathoz, hogy aztán a két évtizednyi munka során maga is a városfejlesztés pótolhatatlan és megkerülhetetlen szakértőjévé váljon Szolnokon. Életének 1945 utáni alakulása pedig egyértelműen bizonyítja, hogy a későbbiekben is nélkülözhetetlen szerepet játszott a városrendezés folyamatában. Politikai kurzusoktól függetlenül 24 éven át szolgálta Szolnok városát. Szaktudását a kommunista városvezetés is maximálisan kihasználta, ám nevét politikai megfontolásból elhallgatták, emlékét Szolnok történelméből kitörölték. A háború utáni rendezési terv keletkezése körül kialakított mítosz több mint hetven évig elfedte a tervek valódi kigondolójának nevét, mely most napvilágra került. Bár az idő kerekét visszaforgatni, vitéz Bajor Józsefet kárpótolni már nem lehet, bízunk benne, hogy e szerény tanulmány is képes lesz méltó helyére emelni személyét a jeles szolnokiak arcképcsarnokában. Kiváló munkásságával formálta városunk fejlődését, s ezzel kétségtelenül rászolgált az utókor hálájára, szakmai életpályájának elismerésére. 108 Uo., 1955. május 4.99/1955. 109 Uo., 1955.júniusi. 110 Bajor József Pomázon köztiszteletnek örvendett. 1957 után is folytatódott a tsz-esítés, és a pomázi gazdák hozzá fordultak tanácsért, hogy mit tegyenek a földjükkel: adják el, vagy várják meg, amig elveszik. Bajor József saját földjét eladta, csak kis szőlejét tartotta meg a pomázi Meselia „hegyen”, azt művelte haláláig. Németh Józsefné és Matéka Éva közlése. 111 Köszönettel tartozók Istvánná Király Évának, a pomázi római katolikus plébánia iroda munkatársának az adatok közléséért! Továbbá köszönöm Lengyel Éva, Jakabné Mézer Éva és Földi Márta kereséshez nyújtott segítségét is! 366
