Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?
TISICUM XXVI. a törvény által 1938. február 1-től 1944. január 31-ig előírt végrehajtása, ám a képviselőtestület késlekedett a jóváhagyással. A tervezett menetrend megvalósulását ugyanis nagyban hátráltatta a második világháborúba való belépés közeledte, majd a tényleges háború. Már a munkálatok kezdetekor nyilvánvaló volt, hogy maga a „városrendezés természeténél fogva rendkívül lassú, nehézkes munka már csak azért is, mert annak végrehajtása igen nagy anyagi kihatással jár, miért is az előkészítő munka alapos megfontolást és hosszú - évekig tartó - tervezgetést igényel", s mivel a városrendezéssel „járó intézkedések hatálya hosszú évtizedekre szól, az idevágó katonai szükségletekről is idejében kell gondoskodni, hogy azok már a tervbe bedolgozhatok legyenek.”69 Ennek megfelelően országosan olyan irányelveket fogalmaztak meg, hogy például új épületek tetején, amennyiben a légvédelem ezt megkívánja, megfelelő tüzelőállás építéséről is gondoskodni kell. De elvárásként fogalmazták meg azt is, hogy: „A fő- és fontos közlekedési útvonalak szélessége legalább olyan legyen, mint az épületek főpárkány magassága, hogy a szabad közlekedés még akkor is biztosítva legyen, ha egyes épületek beomlása esetén a törmelékek az úttest egy részét el is zárnák.”70 Ennél is lényegesebb szempontként határozták meg, hogy: „A város fejlődése folytán bekövetkező terjeszkedésre kijelölt [...] terület ne feküdjék olyan hely közvetlen közelében, amely önmagában véve célterület, például: vasútállomás, rendező pályaudvar, fontos vagy hadi ipartelep, vasúti vagy fontos közlekedési híd, [...] és hasonlók. A városfejlesztés terjeszkedésének irányát ily célterületektől el kell téríteni és a várost más irányú terjeszkedésre kell bírni,”71 Ilyen elvárások megfogalmazása a már kialakult városszerkezetet nyilván nem volt képes módosítani, de a már körvonalazott városfejlesztési tervek jóváhagyása is további késedelmet szenvedhetett miattuk. Elkészült ugyanakkor a város és az üzemek légoltalmi, készültségi és riadó terve, melynek megfelelően a 20 főnél nagyobb létszámú épületeknél a város előírta az óvóhelyek szabályszerű megépítését, régi épületek esetén pedig szükségóvóhely létesítését tették kötelezővé.72 Az iparügyi miniszter 1940-ben kelt körlevelében elismerte, hogy „az elmúlt év politikai eseményei, a mérnök hiány és a legtöbb város anyagi körülményei nem tették lehetővé azt, hogy a városrendezési előmunkálatok oly ütemben haladjanak előre, amellyel a törvényhozó számolt’’, majd arra tett óvatos utalást, hogy a nehézségek „még ma is fennállnak, sőt bizonyos irányban a nehézségek fokozódásával is számolnunk kell...”79 Ebben tökéletesen igaza lett. A Háromszögelő Hivatal által még elkezdődtek a városmérést megelőző háromszögelési munkák, melyre a város közgyűlése a szükséges fedezetet elő is irányozta. A munkálatok folytatása azonban megakadt. Bajor 1941. január 19-én kelt levelében arra kérte a város polgármesterét, „hogy a Minisztérium által megkívánt lépéseket most már haladéktalanul rendelje el, különben teljesen kimaradunk az időből.” Lényegi előrelépést 69 Uo. 70 Uo. 71 Uo. 72 MNL JNSZML XV. 16. Szolnok város rendezésével kapcsolatos iratok. 73 Uo. azonban nem tudott elérni. 1941-ben a mérési munkálatok első szakasza lezárult, az adatok feldolgozása, majd a háromszögelési pontok szintezése és a részletes városmérés viszont még hátravolt, ezért 1943 januárjában újabb levélben kérte polgármesterét a munka folytatására: „a szintezési és részletes felmérési munkákat kell sürgősen elvégezni, mert a fix pontokat megjelölő gúlák elpusztulnak, azokat elhordják, újbóli felállításuk az anyaghiány miatt költséges és szinte lehetetlen,’’74 75 Mindeközben más városok is dolgoztak saját terveiken, és Szeged polgármestere 1942-ben betekintésre elkérte Szolnok városfejlesztési terveit. Az 1943-ban visszaküldött tervek kapcsán szükségesnek tartották annak kiemelését, hogy: „a tervezet mellékletét alkotó kartogrammok közül a népesség különböző foglalkozási csoportjainak térbeli megoszlását feltüntetők különösen tanulságosak s azok elkészítését mi is végre fogjuk hajtani. Egyben szabad legyen a Polgármester Úr figyelmét arra a Szegeden szerzett tapasztalatra felhívni, hogy a városfejlesztési terv kinyomtatásával igen széles közvéleményt sikerül [...] teremteni. Az így kialakuló közvélemény azután értékes kritikát is eredményez, amely egyes, a tervezői szemszögből talán el sem bírálható kérdésekben a leghelyesebb megoldásokhoz vezethet.”76 Bajor a szegediek levele kapcsán, a szolnoki rendezési terv szerzőségét és korabeli állapotát illetően talán a legfontosabbnak tekinthető alábbi gondolatait fűzte 1943. május 22-én kelt leveléhez: „Nagys.jágosj Polgármester Úr! Tisztelettel jelentem, hogy a városfejlesztési tervet az Ip. M. városrendezési osztályának útbaigazítása és az V. közigazgatási tanfolyamon nyert ismeretek alapján állítottam össze. Mindenesetre jólesik, hogy Szeged város, ahol a műszaki hivatal külön városrendezési osztállyal rendelkezik, nagy személyzettel, ilyen elismerően nyilatkozik és követésre méltó adatot talált. A terv tulajdonképpen még nyersen fekszik a város előtt, ezt még egy bizottságnak át kell rágni és a képviselőtestületnek el kell fogadni. Abban a formájában márkinyomtatható több példányban és jóváhagyásra a felsőbb hatóságokhoz fölterjeszthető.” Foganatosított intézkedésként az „Egyelőre irattárba!” széljegyzet olvasható levelén augusztus 13-i keltezéssel.76 A városrendezési terv gyakorlati megvalósítása helyett a front közeledtével mindinkább a katonai szempontok érvényesítése került előtérbe. Jellemző példaként említhető 1943 novemberéből a m. kir. Honvéd Vezérkar Főnökének levele, mely „országos érdekű és igen sürgős térképhelyesbítési és szemrevételezési munkálatokat” rendelt el, melyet nyílt paranccsal érkező tisztek végeztek.77 Magát Bajort is a honvédelem szolgálatába állították, midőn főmérnöki munkája mellett a városi vízművek légoltalmi parancsnokává is őt nevezték ki. Ilyen minőségében 1944. július 4-5-én és szeptember 1-jén tartott légo parancsnoki kiképzésekre is felrendelték Budapestre. „A tanfolyamra rendelt személy helyett mást küldeni nem lehet, a berendeltek megjelenni kötelesek”78 - szólt az értesítés. Ezen országos tanfolyamok 74 MNL JNSZML V. 474. Szolnok közig. ir„ 12746/1944. 75 Uo. 76 Uo. 77 MNL JNSZML V. 474. Szolnok közig. ir. 30153/1943. 78 MNL JNSZML V. 474. Szolnok közig. ir. 16332/1944. 360
