Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?
TISICUM XXVI. ideiglenesen átvevő megyebiztos így Bajort helyettesítette be az elhalálozás útján megüresedett főmérnöki állásba. A város képviselőtestülete végül 1938. július 6-i ülésén rendezte az ideiglenes állapotokat, mikor is az állást meghirdetve, Bajort mintegy véglegesítve, őt választották meg főmérnökké (63 szavazatot kapott az okleveles mérnök Barakovits Gyulára leadott 43 szavazattal szemben),60 az előléptetése okán megüresedett városi mérnöki állásba pedig egyedüli pályázóként Pápay Lászlót nevezték ki. Ezen döntések ellen Blay Gusztáv és ismételten dr. Schwemmer Ignác városi képviselők voltak azok, akik fellebbezést nyújtottak be, mivel álláspontjuk szerint vitéz Bajor József gépészmérnöki oklevéllel rendelkezik, míg „Szolnok város mérnöki hivatalának kultur, vagy általános mérnöki oklevéllel bíró főmérnökre van szüksége, mert a mérnöki hivatal teendői között a legfontosabb az út, csatorna és vízmű tervezés és építés [...] és amellett a város rendezési tervet is tető alá kell hozni egyszer, amelyeket ha nem a városi mérnöki hivatal eszközöl, igen súlyos és terhes kiadásokat fog jelenteni a város háztartásában és azonkívül a légoltalmi teendők is a mérnöki hivatalra hárulnak.” Nem túl elegánsan azzal is megvádolták Bajort, hogy éppen akkor azért vonulhatott betegszabadságra, hogy így meneküljön egy csatornaépítési terv elkészítése elől, melyet állításuk szerint végül a pályázaton alulmaradt Barakovits Gyula készített el. Azt ugyanakkor még a fellebbezők is kénytelenek voltak elismerni, hogy a törvény és a szabályrendelet csak műegyetemi végzettség igazolását írja elő, amivel Bajor rendelkezett. Ráadásul a több mint 10 éven át folytatott kultúrmérnöki szakba vágó munkássága, tehát gyakorlati tapasztalatai alapján a Mérnöki Kamara Bajort már korábban mérnöknek nyilvánította, és a mérnök szakosztályba besorolta. A fellebbezők mégis új választást sürgettek, és egy szerintük megfelelőbb, kultúrmérnöki oklevéllel rendelkező pályázó, tehát Barakovits kinevezését kérték.61 A fellebbezést elutasították, így Bajor maradt a véglegesen kinevezett városi főmérnök. Az tehát egyértelműen kirajzolódik az iratokból, hogy Bajor József mérnöki, majd főmérnöki állásához egyrészt rokoni kapcsolatai, másrészt gyakorlati munkatapasztalata révén juthatott Szolnokon. Ennél azonban fontosabb kérdés, hogy városi főmérnökként milyen tevékenységet fejtett ki. Eredeti gépészmérnöki oklevele, avagy több éves gyakorlata és tehetsége határozta-e meg jobban szakmai működésének színvonalát? A kérdésre a választ szintén a levéltári iratokban leljük meg. A városi főmérnök személyének változása ugyanis egybeesett a városrendezésről és építésügyről szóló 1937. évi VI. t.c. és az ehhez kapcsolódó miniszteri rendeletek (9600/1938, 27433/1938 stb.) végrehajtásával, a városrendezési munkálatok kezdetével. E nagy fontosságú és embert próbáló feladat végigvitele az újonnan kinevezett főmérnök, vitéz Bajor József nyakába szakadt. bűnrészesség. MNL JNSZML V. 474. Szolnok közig. ir. 657/1941. Hubay Ferenc mellett Goór László városi javadalmi hivatali ellenőr is öngyilkosságot követett el 1935-ben. MTI Napi Hírek 1937. március 19. 60 Barakovits Gyula 1895. június 4-én született Pécsen. 1923-ban diplomázott a budapesti műegyetem mérnöki szakosztályán, majd fiatalon külföldre ment, és 12 éves gyakorlatra tett szert. Törökországból hívták Szolnokra 1936 májusában az akkor illetékes vármegyei és városi hatóságok. Kétéves eredményes szolnoki és 12 éves külföldi munkássága alapján kérte volna főmérnöki kinevezését. MNL JNSZML V. 474. Szolnok közig, ir., 10298/1945. 61 Uo. A „városrendezés természeténél fogva rendkívül lassú, nehézkes munka”. Az 1937-es városrendezési törvény hatása Szolnokon 1944-ig A törvény kötelezte a városokat, hogy a városrendezési munkálatokat ténylegesen megindítsák, s záros határidőn belül be is fejezzék. Önálló városfejlesztési tervet, általános és részletes rendezési terveket kellett készíteni. Ennek keretében meg kellett állapítani, hogy melyek lesznek a jövőben a lakóterületek, az iparterületek és a zöldterületek, továbbá a közlekedés fejlesztésének főbb irányait is ki kellett jelölni. Minden városnak fel kellett mérnie a lélekszám alakulását, összetételét, a város negyedeinek lakósűrűségét. Felmérték a lakástípusok megoszlását, a közműellátottságot, az utak kiépítettségét is. Ezen adatok kiértékelését követően a legfontosabb a városias kialakításra szánt terület meghatározása volt, hiszen ha túl nagy külterületen terülne szét a város, akkor a közművek kiépítése is sokkal többe kerülne és tovább tartana. Ugyanakkor a túl szűkre szabott városhatár az ingatlanárak egekbe szökését eredményezte volna. Meg kellett tehát találni az arany középutat. A terület-felhasználási terv mellett szintén fontos volt a főforgalmi úthálózati terv elkészítése, mely a város közlekedését szabta át. Azért, hogy ne százféle táblázat és százféle térkép készüljön, a miniszter kiadott egy útmutatót, amelyben a táblázatok egységes fejléceitől kezdve a készítendő térképek egységes rajzolási módjáig mindent meghatároztak, pl. a főforgalmi útvonalakat 1 mm széles cinóber piros vonallal, a vízfolyásokat és állóvizeket kobaltkékkel kellett jelölni stb.62 Bajor 1938-ban látott hozzá a tervezés előkészítéséhez. Munkáját a helyi sajátosságok megállapítása érdekében adatgyűjtéssel és azok rendszerezésével kezdte. Ennek eredménye volt például azon háromszög ábra, melyen a népszámláláskor felvett foglalkozási ágakat őstermelés (agrár és napszámos réteg), iparforgalom (ipar, kereskedelem, hitel, közlekedés) és kultúrréteg (közszolgák, szabadfoglalkozásúak, nyugdíjasok, cselédek) szerint csoportosítva és súlyozva ábrázolta a városok lakosságának összetételében meglévő eltéréseket. (6. kép) Számításai eredményeként megállapította, hogy: „Túrkevén például 74,1% az agrárlakosság, 9,1% a kulturréteg és 16,8% az iparforgalom. Szolnokon 52,2% az iparforgalom, 29% a kulturréteg és 18,8% az őstermelés arányszáma. 7\z alföldi városokban általában túlnyomó az agrárlakosság. E városok polgármesterének figyelembe kell venni az uralkodó elem gondolkodását és életkörülményeit. [..JA városrendezési törvény végrehajtásánál ezt figyelembe kell venni, [...] Miután a város jellegét megállapítottuk, ugyanezt el kell végezni a város egyes részeire is, ha a jövő fejlődésének útját helyesen akarjuk meghatározni. [...] Ugyanilyen rendszerben felhordjuk a lakóházak három fő alakját: A zártsorú városias, hézagos és falusias jellegű házakat. Világos képet kapunk arról, hogy mely területen helyezkednek el - jobb híján - az iparosok és kereskedők is falusias jellegű lakóházakban, melyek nem az ő igényeiknek megfelelően épültek, melyek újjáépítésével számolni kell. 62 MNL JNSZML XV. 16. Szolnok város rendezésével kapcsolatos iratok. 358
