Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Történelem - Berta Ferenc: Szolnoki fényképverziók

TISICUM XXVI. grafikában és a kalligráfiában egyaránt. Hűen tükrözték a historizáló korstílust, a fényképészipart űző mesterek különböző vizuális kultúráját, önmagukkal és az iparral szembeni igényességüket - és természetesen a fényképkartonokat előállító cégek kínálati palettáját is. A vérző virágkora Az igazi bőség Szigeti Henrik megjelenésével kezdődik, aki a Szige­ti József és Társa székesfehérvári cég fióküzletének üzletvezetőiéként érkezett Szolnokra. 1892-ben önálló műtermet nyitott, első szolnoki verzójának szállítója Eisenschiml és Wachtl. A vérzőn minden fontos in­formáció megtalálható: szerepel monogramja, teljes neve, a város- és az utcanév, sőt az utca korábbi neve is (mivel az előző évben változott meg). A műterem pontosabb meghatározása érdekében azt is közli, hogy a Korona Szálló mellett található. Szigeti Jakab az első jelentős fényképész ebben a sorban, mindattól függetlenül, hogy Szolnokra utaló vérzőt soha nem használt: helyi mű­terme fióküzlet. Főüzlete Székesfehérvárott, a Kaszárnya utca 5. szám alatt volt található. A verzó kivitelezője Bondy és Со., Bées. Érdekes azonban, hogy a szolnoki fióküzlet létezését nem tudatja fényképein, sőt későbbi budapesti fióküzletének (Budapest, IV. Kristóf tér 6.) hátlapjá­ról is hiányzik. Közben székesfehérvári műtermét áthelyezte a Kossuth utcába, az 5-ös számú házba. Új verzójának kivitelezője SIGI. BONDY, Bécs. Visszatérve szolnoki üzletére, illetve a verzó hiányára, egy helyi lapban megjelent hirdetése derít fényt ennek okára: “...A fénykép azonban szé­kesfehérvári főüzletünkben dolgoztatik ki...”20 21 Szigeti Jakab tehát valójában újsághirdetései révén tartozik a “bőség” időszakába. Közel két év alatt ugyanis hatvan különböző szövegű hirde­tést jelentetett meg a helyi sajtóban, melyeket folyamatosan ismételtetett. Időrendben a következő fotográfus Niklay János volt, aki azonban alig több mint egy hónapig működött Szolnokon, s ezen időszak alatt Bu­dapest Vili. kér. Mária utca 56. alatti műtermének vérzőjét használta. Forgalmazó Eisenschiml és Watchtl, Bécs. 1890 táján jelent meg a szolnoki fényképészek között Kaukái János, aki Karcagról jött városunkba. Bemutatott verzóját Leopold Türkelnél Bécs­­ben rendelte. A teljesen szimmetrikus, középre szerkesztett kompozíciót a három fotográfiai feltaláló profilja indítja, és egy egyszerű, de hatásos tiltás zárja le: Tilos az utánzás. 29. és 30. kép - Kaukái János felvétele: Kisfiú portréja (1890 k.)21 31. és 32. kép - Szigeti Henrik felvétele: Scheftsik Istvánné és leánya, Lilla (1900 k.)22 33. és 34. kép - Szigeti Henrik felvétele: Berki József főügyész keresztlányával, Hubay Katinkával (1900 k.)23 20 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok. Hirdetés, 1892. május 15. 22 DJM, Archív Fotótár, T: 410-A. 21 DJM, Archív Fotótár, T: 1250-A. 23 DJM, Archív Fotótár, T: 413-A. 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom