Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Történelem - Berta Ferenc: Szolnoki fényképverziók

BERTA FERENC: SZOLNOKI FÉNYKÉPVERZÓK súlyozás, a tükrös megoldás, ami boltívként helyezkedett el a karton felső harmadában, az indás megoldás, amelynek lényege az volt, hogy egyetlenegy vonal hajlékony mozgásával, kacskaringós vezetésével kör­bevette a kívánt szöveges információt. Ezek a grafikai megoldások egy idő után mint kiegészítő, átkötő elemek jelentek meg, mivel a figurális ábrázolás került előtérbe, kiegészítve az egyre szaporodó szöveges információt. A figurális ábrázolásban talán a pufók angyalkák jelentkeztek először, melyeket valamilyen fotográfiai tevékenység közben ábrázoltak, vagy éppen ecsettel a kezükben rajzol­ták meg őket, mint az akkoriban még rokon műfaj festészet szimbólu­mait. Sok esetben olyan figurális grafikák jellemezték egy-egy műterem verzóját, melyeknek a fotográfiához semmi közük nem volt, vagy csak asszociációkban fellelhető a kapcsolat. A verzó mindinkább a reklám szerepét töltötte be. Egyre több fotográfus a műtermének, a fióküzleté­nek vagy mindkettőnek grafikai rajzát is bemutatta kartonján. S a kutató számára ezek a rajzok és feliratok jelentik az igazi kincsesbá­nyát! A fotográfus teljes vagy vezetékneve, a város neve, ahol működött, műtermének esetleges fantázianeve és pontos címe alapadatok: segí­tenek elhelyezni a képet és alkotóját az időben és a térben. Plusz infor­máció, ha a fotográfus tudatja, kinek az utódaként dolgozott és a város mely területén, pl.: “a megyeházzal szemben”, “a Korona szálló mellett”. Sokszor közli a műterem alapítási évét, elnyert díjainak grafikai mását, azok megszerzésének helyét, a kiállítás rendezési évét, melyen szere­pelt a munkája. Egyéb, de fontos információ a nyitvatartási vagy munka­idő közlése, melyből az is kiderülhet, hogy a műterem milyen világítással rendelkezett. Olykor feltűnik az “Olajfestészet, Aquarell, Platlnotipia, Pastell képeket, reprodukciókat, krétarajzokat készít" felirat is. Ha vidé­ken is készít felvételeket, valószínű, hogy alkalmazottat: utazót is tart. A kartonlapocska hátán további, főleg kézzel írott feljegyzések utalhatnak az esetleges színezésre, az utánrendelés számára. Mindebből nyilvánvaló, hogy a verzó informatív szerepe nélkülözhetetlen a fotótörténet kutatásában. Az eddig leírtak csak általános képet adhat­nak arról, hogy mi minden szerepelhet egy vérzőn, mert annak esztéti­kuma, informatív tartalma függött az iparkezdés helyétől, a konkurensek közeli jelenlététől, számától, de legfőképpen a fotográfus művészi, esz­tétikai és üzleti érzékétől. Ebből eredően mind jobban és gyorsabban fejlődött a verzó külleme, tartalma - egészen addig, amíg teljesen zavarossá, túlzsúfolttá, szinte regényszerüvé vált a közölni kívánt információmennyiség miatt. A min­dent tudatni akarás azonban rontotta az esztétikai minőséget... E rövid bevezetés után tekintsük át a verzó helyi történetét! 3. és 4. kép - Becker Z. Soinlo (Lorain, 2126) felvétele: Kálmán Mihály és felesége Bihari Rozália (1852)6 A következő, csak pár évvel később készült, vászon utánzatú kartonra ragasztott felvétel sem rendelkezik még verzóval, de a képoldal alsó ré­szén fehér színű mélynyomat található. Tartalmazza a fotográfus nevét: Franz X. Seeker, székhelyét: Loreinave, 3252. Monogramja egy kicsiny, koszorú alakú grafikai mintázatban foglal helyet. Nagyon jól látható a kép- és a hátoldalon is a szabályos forma, amit bizonyosan fémpréssel nyomtak bele. Az első Szolnokon datált fotográfia 1852-53-ban készült. Készítője Becker Z. Soinlo, aki felvételét kartonra ragasztotta, és a képzőművé­szeti hagyományokat követve, munkáját saját kezű aláírásával hitelesí­tette. A címét is feltüntette: a karton jobb alsó sarkában látható a neve, s működésének helyszíne: Lorain, 2126. 6 Damjanich János Múzeum (a továbbiakban: DJM), Archív Fotótár, T: 1920- A. 309 T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom