Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Bagi Gábor: Szolnok város leírásai a XIX. század középső harmadából
TISICUM XXVI. Az egyszeri huszár-kapitány ily parancsot oszta ki legényeinek: bajusztok, sarkantyútok fényes és ragyogó legyen, mint a nap, hogy a szúnyog lába két helyen törjék el, ha rá szállni vakmerő; ruhátok szorosan testhez feszülő, hogy a balha sikoltva járjon alatta; a csizmátok fekéte, hogy a nigricsiai szerecsen irigykedve tanulja meg: mi a fekete? Ami 'ltjainknak nem kellett ily Tagbefehlt adni. Maguktól siettek szerintkezni. És az illetők ha észre nem vették, maguk tudaták: ejnye be szorítja lábomat ez az ezüst sarkantyús csizmái Mint a kinek gyémántos gyűrűje van, s a homlokát simogatja, panaszkodván, hogy fáj a feje; pedig csak a gyűrűt fitogatja, mig tjudnij.ijllikj. a gyűrű zálogházba nem vándorol, s ezzel megszűnik a fejfájás. A szolnoki népviselet: férfiaknál bunda, de az ifjúságnál a mente mindinkább lábra kap, a némbereknél a selyemmel szironynyal kicifrázott bundikák, bőrmenték csak régi példányokban láthatók; most a ködmenek, piros csizmák helyét télikék, nyárikák (ajánlom e két műszót divatárusnőink figyelmébe), és cipők foglalják el. - 1750-ben akkori váci püspök, gróf Migazzi, kőrútjában Szolnokon misézvén, a nyári melegben a sok bunda-szagtól rosszúl lett. Ki is adta parancsolatba, hogy az ily bundákat nyáron templomba ne hordják. Dejszen beszélhetett a püspök a népnek. Nézze meg, a mostani nyári vasárnapokban is hány bunda jár a templomba. A nép a palóc fajhoz tartozik, beszédejtésére nézve. Ily beszédeket hallani: nyegyedjik hetye = negyedik hete, tyizes, apatyika. Az aszszonynép különösen szeret sejpiteni a sziszegő hangokban: kukoricsát fostani, szuszter, vaszut. Az idegen szavak elsajátításában különösségek: derékráf-telegráf, frakk-fracht, ergo-eilgut; garderobe, a mit a német kadrupnak, a szolnoki nép vadrokknak mond. A titkos szótárból is lássunk egy pár példát. Elmegy a lány a patikába, s kér egy garasára semmit -7 fejéritőt; a másik: valamit - pirositót; a harmadik: tudja mit - fejéritöt is, pirositót is. A tősgyökeres nép buzgó katholikus. Az előtt világért sem volt szabad protestánsnak avagy zsidónak megtelepedni. A jelenkor nemzedéke e tekintetben engedékenyebb. A két templom hétköznapokon is, de különösen vasár- s ünnepeken telve buzgólkodókkal, s a szentkúti és radnai búcsúkat Szolnokról több százan látogatják. Szentkút (Nógrádban, nem messze a Zagyva fejéhez,) a Mátravidéki palócok leglátogatottabb búcsúhelye. Valaha pogány őseink itt végezheték áldozataikat, mert Pogányvár romjai közeliben vannak. A monda szerint: Szent László lova rúgta volna föl forrását; miért is ugyancsak a monda szerint sokáig énekelték hajdan: Szent Lászlónak szent lova, szent lovának szent lába, szent lábának szent patkója, könyörögj érettünk! A 14 mértfjöjld. hoszszú szentkúti útat évenkint 2-300, a radnait, mely még hiresb, ámbár 24 mértfjöjld. távol van, 3-400, főleg némber szokta évenkint megjárni. 1832-ben a nagy kolera utáni évben - dicsekvék egyszer előttem a búcsúvezető egyházfi, - 1200-nál több férfit, s nőt vezettem a radnai búcsúra! 1857-ben a máriacelli és mariataferli búcsút, melyet a prímás vezetett, a Tisza vidékéről 72 egyén, ezek közt csupán szolnoki 52 látogatta meg. Hogy népünk az értelmiség magas fokán állana: semmivel sem bizonyíthatjuk. Körös, Kecskemét velünk majdnem szomszéd városok, a koronként előforduló alkalmakat föl tudták használni határaik területének gyarapítására. Nálunk sem hiányozott az alkalom a város java növelésére; de hiányzottak derék elöljárók, kik a népet a maga érdekére kellő időben figyelmeztették volna. 1836-ban grófK.28 megkínálta Szolnok városát a közeli Szanda, a 6000 holdnyi puszta megvételével. A város már 60,000 fjojrjinjtot fizetett is a grófnak, még 100,000 fjojrjinjt lett volna fizetendő. Az e végett egybehívott népgyülésben, (elegen vannak, kik sajogva emlékeznek még rá,) egyik azt mondta: sok az a 100,000 fjojrjin] t., soha se tudjuk azt megadni. Másik: ingyen is ide adhatná a gróf azt a pusztát, mert több mint száz éve, hogy fizetjük tőle a haszonbért. Harmadik: Ne vegyük meg, úgy se lehet másé, mint a mienk. Negyedik: biz én nem rongyoskodom, hogy majd a fiam ezüst-gombos dolmányban járjon. Némely előcsahos polgárnak már volt a szandai pusztán a maga tanyája; hát aztán megmarad-é a mi tanyánk ott, a hol most van? De bizony nem marad, egyenkint osztozunk a pusztán. Denique a vételből semmisem lett; az az lett, mert H/.29 megvette; azóta a szolnokiak bírják tőle bérben, s már ötször Is kifizették neki a 100,000 fjojrjinjtot, melyet ha egyszer letesznek: most az övék a szép puszta. Ily ügyetlenség miatt estek el a szolnokiak a varsányi pusztarész birtokától is; mig a szandai szőlők heted-váltságát, mely 30-40 fjojrjinjtjával becsülettel meg lett volna holdankint fizetve, 80 fjojrjinjtért sózták a nyakukba. így járt a három birkás cigány is, kinek midőn első birkája elpusztult, még hencegett: annak pusztul, a kinek van; a másodikról is ezt mondta. Mikor aztán a harmadik is fölfordult: no már most megszűnt a juh-halál. A felnőttek közt aránylag kevesen tudnak írni, olvasni. Sok pórnő elviszi hóna alatt templomba a nagy imádságos könyvet, de bizony némelyik fölforditva tartja, mikor imádkoznék. - Egyszer történt vala, hogy egy jó módú öreg gazdának volt egy szép fiatal, de irás-olvasás-tudatlan menye. Égy szenteskedő fiatal ember, ki az öreg bizalmába magát be tudta szinleni, rábírja az öreget, hogy általa menyét a tisztességes tudományokban taníttatná. A fiatal férjnek azonban a tanyán ezen akademiálás szeget üt a fejébe, s titokban fül- és szemtanúja kíván lenni, menyire haladt már neje a tanulmánybanл Eljön professor Abelard; előveszi Heloizát. A lappangó férj merő fül. De jól hallanak é fülei? Hisz ezek nem a tisztességes tudományokról, hanem holmi szerelemről fecsegnek. - Kibúvik tehát az ágy alól elsőben is egy furkós-bot, utána egy erős férfikar, majd egész rettentöségében ott terem a meglepetett akadémia előtt a férj. - A többit a tisztelt olvasó képzeletére bízom. Aj. tény, hogy aznapságtól fogva az oktatás abban maradt. Ez esemény tanulságul szolgálhat minden ember fiának, hogy fiatal hölgyeket nem minden farizeus tanító kezeire lehet bízni. Ez esemény egyszersmind alkalmas tény melodrámának, vásárokon képekkel, beföstött tábláról leénekelve. És most a műveltebb osztály élményeiről kellene szólnom, s elmondanom, hogy a művészet mely ága kedveltetik leginkább. Valóban, ha a múzsák szerint rovatolnók mükedvelésünket, a rubrikák tán mind üresen maradnának. Anyival inkább, mert a művelt osztály nagyobb részét hivatalnokok képezvén, ha ezek mind elmennek, a magára maradt Szolnok, ha nem is egészen, de majd nem visszaesik eredeti falusi jellemébe. Zongoránk van 30; sok változást látott cigány bandánk meglehetős karban áll; van 4-5 föstészünk, két jeles nő szobáinak falait saját készitményű olajfestményeik díszítik; van dalárdánk, mely már nyolc zengeményt négy hangon énekelni képes. Aztán poéták is ütik föl fejőket, mint halak a Tiszából, egyes lapok hasábjain. Különösen a szerkesztői mondanivalók közt találkozunk velők. 28 Gróf Keglevich. 29 A Wodiáner családról van szó. 302
