Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Veresegyházi Béla: Jász-Nagykun-Szolnok megye középkor végi központi helyei - Kubinyi András nyomán
VERESEGYHÁZI BÉLA: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE KÖZÉPKORVÉGI KÖZPONTI HELYEI - KUBINYI ANDRÁS NYOMÁN Külső-Szolnok megyében Túr az egyetlen biztosan városnak nevezhető település a centralitási kategóriák rendszere szerint.46 Kiváló közlekedésföldrajzi helyzete a Buda-Pest-Cegléd-Várkony-Varsány- Várad-Erdély kereskedelmi út egyik fontos állomásává tette ebben az időszakban. Ezt bizonyíthatja - közvetetten - uradalmi központi hellyé válása (Parlagiak, Kállaiak), a hetipiac és az országos vásárok. Vásárainak nagyságáról és azok fontosságáról Kubinyi ezt írta: „Mezőtúr esetében azonban meg kell állnunk. Az alapul vett forrás adatait ugyanis leegyszerűsítve alkalmazta Bácskai. Az 1468-as összeírás csak a város Kállai János kezén levő része lakosait tartalmazza, így a település teljes népessége ennek kb. a kétszerese kellett, hogy legyen... Mezőtúr Kállai-részén 1468-ban 1157, ill. 6,2-es koefficienssel 1377 fő élhetett. Megkétszerezve ez 2314, ill. 2754 személyI"*7 A térségben egyedül itt talált adatokat az egyetemre járók számára (20 fő) Kubinyi András,48 ami a tehetősség igazolása. A XV. századi marhakereskedelem térségbeli egyik nagy nyertese Túr. A központi helyek pontszámainak összetétele arról tanúskodik, hogy a település nagysága és fontossága egyben összetettebb funkcionális szerkezettel jár. A10 c. p. feletti helységek öt-hat kategóriából szerezték be pontjaikat, a 10 pont alattiak viszont elsősorban az úthálózati csomópont (Vili.) és a jogi helyzetet tükröző (X.) kategóriákban kaptak centrális pontokat. Ez utóbbinak a buktatójára fentebb már hoztunk példát (Balaszentmiklós, Kengyel, Fegyvernek). 46 KUBINYI András 2000.178. 47 BÁCSKAI Vera 1965.25.; KUBINYI András 2000.47. 48 KUBINYI András 2000.90. Konklúzió Összefoglalva a mai megye területén 11 (12) központi jellegű település fejlődött ki a XV. század végére. A kép pillanatképnek tekinthető, hiszen a korábbi négyszáz esztendőben századról századra, sőt rövidebb időközökben is változott a települések helyzete. A korábbi történészi állásponttal szemben Kubinyi András ráérzett arra, hogy a Nagyalföld mégsem lehetett annyira híján a fejlődést vezető, indukáló településeknek, mint az a szigorúan vett városfogalomból következnék.49 A jogi alapú gondolkodás buktatóinak feloldásával, a funkcionális megközelítéssel, a központi/centrális helyek fogalmának bevezetésével egy újszerű, más kép van kialakulóban. „Hitem szerint a magyar városhálózat sokkal kiterjedtebb volt, mint azt a királyi szabad városokat egyedül figyelembe vevő elmélet feltételezte... a városok közé sorolandók a földesúri civitasok annak ellenére, hogy lakói jobbágyoknak számítottak... A központi hely funkciót ellátó, vásártartó falvak... részei az ország központi hely hálózatának...”50 A mostoha természeti körülmények miatt még a korabeli fejlődésen belül is elmaradott vidékünk sem nélkülözte a központi helyeket. Szükség volt ezekre a fejlődést irányító csírákra, de nem mindegyik felelt meg a gyorsan változó helyzet kihívásainak. A lemaradók helyébe aztán újak emelkedtek fel, hogy a történelmi helyzet változásával azok is változzanak. A településhálózat újból és újból kitermelte az adott területen, esetünkben a Közép-Tisza vidékén a fejlődést vezető, városnak minősülő helyeket. A középkor öt évszázadában így volt ez, és a továbbiakban is így alakult a helyzet. 49 KUBINYI András 2000.10-13. 50 KUBINYI András 2000.47-48. 289
