Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Veresegyházi Béla: Jász-Nagykun-Szolnok megye középkor végi központi helyei - Kubinyi András nyomán
VERESEGYHÁZI BÉLA: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE KÖZÉPKORVÉGI KÖZPONTI HELYEI - KUBINYI ANDRÁS NYOMÁN Várkony és Varsány/Tiszavarsány - melyek nézetem szerint ebben a korban együtt kezelendőek - gazdasági szerepe és a felemelkedésük feltételezi egymást. Érdekes a két hivatkozott szerző, Blazovich László és Kubinyi András térképe e két település megítélése szempontjából.33 Előbbi a Ceglédről a Kengyel és Túr irányába vezető út (jelzése szerint nem főút) állomásainak mutatja, s közöttük helyezi el a tiszai révet. Utóbbinál viszont a Cegléd-Túr közötti főút vonalvezetése nem érinti sem Várkonyt, sem Kengyelt, s a Tiszán Vezsenynél, a jóval szélesebb ártéren keresztül vezeti át az utat. Azon felül, hogy ez a vonalvezetés nem magyarázza meg azt a tényt, hogy Várkony, de főként Varsány hogyan emelkedhetett fel ilyen erőteljesen és gyorsan a XV. században, nem következik belőle Vezseny megerősödése sem. Varsány és Várkony mint ikertelepülések harmonikusan kiegészítik egymást a centralitási pontrendszer szerint. Igazgatási, kereskedelmi és sókamarai funkcióik mellett kiválónak ítélhető meg közlekedési helyzetük. Gazdasági és közlekedés-földrajzi szempontból mint egyetlen folyó menti település két, egymást kiegészítő oldala viselkednek. Ebben a kategóriában (Vili.) mindkét település 5-5 pontot kapott a Kubinyi-féle rendszerben a - véleményünk szerint - helytelen útmeghatározás miatt. Úgy tűnik, hogy a Blazovich-féle térkép támaszkodik jobban a korabeli dokumentumokra és a XV-XVI. században bekövetkezett kereskedelmi változásokra. Amennyiben Blazovich László térképét fogadjuk el, a két település centralitási pontjai is emelkednek. Szolnok igazgatási (a megye és a sóhivatal) szerepe országosan ugyan nem számottevő ekkoriban, de a kis megye irányításában megkérdőjelezhetetlen.34 Az igazságszolgáltatás folyamatos munkája35 mellett többnyire a megyegyűlések színhelye is.36 A tatárjárás előtti időszak védelmi szerepe viszont már a múlté, úgy tűnik lassú fejlődéséből, hogy lakosságának összetétele sem jelentett fejlődést (kereskedők, iparosok alig-alig lehettek), és a megye igazgatásához illetve a sóhivatali teendők ellátásához sem kellett nagyszámú szakember. Ekkoriban a rév sem tűnt ki a tiszai átkelőhelyek közül, ezért válik érdekessé az a toposz, mely az utóbbi két és fél évszázadban a későbbi fejlődést mintegy visszafelé is természetesnek veszi - tudni illik az, hogy a Pestről Erdély felé vezető út egyik fontos csomópontja a helység. Az országos vásár (sokadalom) hiánya - szemben Túrral és Varsánnyal - éppen amellett szól, hogy ez az út nem Szolnokon át, hanem délebbre, Várkony és Varsány között vezetett át a Tiszán, és innen tartott egyrészt Túr, másrészt Fegyvernek irányába.37 Kubinyi András hat pontot adott Szolnok úthálózati csomópont szerepkörére (amely a mezőváros összpontszámának 45%-a), s ez első ránézésre megtámadhatatlan. A gond itt is a két térképpel van, ugyanis Blazovich még helyesen ábrázolta a Ceglédről Szolnokig vezető főút vonalát, amely a településtől északra vezet át a szőke folyón. Amenynyiben elfogadjuk Szűcs Jenő megállapítását a sókereskedelmi útból általános kereskedelmi úttá váló Erdély-Várad-Sebes-Körös völgye-Túr 33 BLAZOVICH László 1998.; KUBINYI András 2000. 34 BENEDEK Gyula 2008.217. 35 CSUKOVITS Enikő 1997.368., 384.; BENEDEK Gyula 2008.217. 36 BENEDEK Gyula 2008.217. 37 BLAZOVICH László 1998. térképmelléklet; KUBINYI András 2000. térképmelléklet. útvonalról,38 amely aztán - szerintem - kettévált. Túrról Kengyelen át a szolnoki révig, amely azonban a Várkony-Varsány ikertelepülés felemelkedésével módosult azok irányába. Ennek a kereskedelmi útnak a másik ága Túrról Fegyvernekre vezetett, ahonnan két irányba tarthatott: vagy Roff-Abád felé (ami kevésbé látszik valószerűbbnek), vagy Bánhalma-Hegyes/Kunhegyes-abádi rév felé (itt Hegyes/Kunhegyes és Abád fejlődése igazolhatja ezt a verziót). Bánhalmánál még a Nagykunság irányába is felkanyarodhattak a kereskedők és az utakon járók Tiszafüreden át Poroszlóra. Szolnok minden variációban kiesett a fő irányból, ami persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül elkerülték a kereskedők, de az adatok nem mutatnak arra, hogy a mezőváros gazdasága és élete, ennek következtében lakosságának száma jelentősen növekedett volna, hasonlóan a XV. század végének alföldi mezővárosi településeihez (Kecskemét, Cegléd, Túr, Varsány). Elgondolkodtató viszont a törökök által 1546-ban39 készített defter azon adata, mely szerint Szolnok kikötője - a kilenc Tisza-menti kikötő között a szegedi után - a csongrádival egyenlő nagyságú bevételt termelt, tízszer többet, mint a varsányi vagy a vezsenyi kikötő.40 A Közép-Tiszavidéket átszelő útvonalak ábrázolásával - mint az előbbiekből kiderült - gondok vannak, ezért kíséreltük meg a közlekedés-földrajzi elveket is bevetve némileg módosítani a kialakult képet, melyben a Damjanich János Múzeum évkönyvében, a Tisicumban Pálóczi Horváth András által írt, frissen megjelent tanulmány és térképe is nagy segítségünkre volt.4’ (3-4. térkép) A közlekedési kérdéseket félretéve - a centrális helyek jelentőségét tovább vizsgálva - igazodva Kubinyi András több ízben hangoztatott gondolatához, mely szerint a rendszert az időközben előkerült új adatok (át) alakíthatják, éppen Szolnoknál kell megállnunk. Az Adattár közzététele óta 17 év telt el, s ezalatt Szolnok városáról több tanulmány, valamint egy összefoglaló kötet jelent meg, amelyek alapján már ma is lehetséges valamiféle korrekciót alkalmazni, vagy arra a figyelmet felhívni. Mindjárt a Kubinyi-kategóriák első pontjánál, az uradalmi központ jellegnél változtatni lehet a pontozáson, hiszen mára már bebizonyosodott a Pálóciak földesurasága,42 s ezzel kapcsolatban az uradalmi központ kiépítése is. A Szolnok középkori történetével kapcsolatban több kérdésben szembenálló Kertész Róbert43 és Bagi Gábor44 egyaránt elfogadja, sőt előbbi bizonyítja is ezt a tényeken alapuló állapotot. Ugyanígy igazolhatónak látszik olyan nagyméretű, gótikus plébániatemplom, valamint emeletes udvarház, továbbá más épületek léte is, amelyek a település fontosságát közvetetten bizonyítják.45 Végül úgy tűnik, nincs lezárva az egyetemekre járók problémája sem, ahogyan a piaci tevékenység megítélése is változhat a továbbiakban. 38 SZŰCS Jenő 1993.256-270. 39 A defter keltezésére lásd: KERTÉSZ 2012.46.8. jegyzet. 40 VASS Előd 1979. 41 PÁLÓCZI HORVÁTH András 2016.254.4. kép. 42 A XV. század utolsó harmadában Szolnokot birtokló Pálóci Imre királyi lovászmester vörösmárványból faragott, lovagalakos sírkőtöredékét nemrég azonosította Kertész Róbert. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2015.264-275.; KERTÉSZ Róbert-MEZEY Alice 2015.; MEZEY Alice-KERTÉSZ Róbert 2015. 43 KERTÉSZ Róbert 2015.261-285. 44 BAGI Gábor-MADARAS László 2017.149-152. 45 KERTÉSZ Róbert 2015. 261-285.; KERTÉSZ Róbert 2016. 368-377.; KERTÉSZ Róbert-SZŐKE Balázs 2016.; KERTÉSZ Róbert 2017.116-129. 287 I I
