Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
F. KOVÁCS PÉTER - TÁRNOKI JUDIT: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 2011 ÉS 2015 KÖZÖTT A területen egy magányos avar harcos sír is feltárásra került - újabb adalékként az avarok különös temetkezési szokásaira, miszerint a gazdag fegyveres sírokat magukban, a lakott területtől távol földelték el. Tiszabura, Kis-Ganajos-hát 76529 ŐSKOR, AVAR Ásatásvezető: Csányi Marietta Feltárás éve: 2011 A Nagykunsági árapasztó tározó építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások 2010-ben befejeződtek. Az óriási földmunkával járó beruházás nagy lendülettel folyt a leendő tározó teljes területén, miközben a Vízüggyel kötött szerződésünknek megfelelően régészeti szakfelügyeletet láttunk el mindenütt, ahol a felszín bolygatása miatt lelőhelyek előkerülése várható volt. így látott napvilágot a tározóhoz csatlakozó bevezető csatorna nyomvonalában a Tiszabura-Kis-Ganajos-hát dűlőnevű régészeti lelőhely, melynek feltárását 2011-ben végezte el a szolnoki Damjanich János Múzeum. A lelőhely régészeti objektumokkal érintett, lehumuszolt felszíne 3.873 nf, nem teljesen szabályos deltoid alakú síkidomhoz hasonlított. A feltáráskor avar temetőrészlet és elszórtan különböző korokból származó gödrök kerültek elő. A legkülönösebb a 17 sírból álló kis avar temető volt, mely minden korabeli szokástól eltérően, nem az avaroktól várható soros temetkezés szisztémáját mutatta, hanem a feltárt felszín keleti felében sűrűn egymás mellett, mintegy sakktáblát mintázva, csoportosultak a sírok. Az egész felszínen másutt nem kerültek elő temetkezések, ez a sírcsoport láthatóan egyetlen zárt közösség temetője volt. Kik voltak ők, s vajon mit fejez ki rendhagyó viselkedésük a temetkezési rítussal kapcsolatban - nem tudhatjuk. A sírokban lévő tárgyak azonban mindenesetre - bár szegényes mellékletek - jellegzetes, avar korszakra jellemző darabok. A felszínen egymástól viszonylag távol elhelyezkedő gödrök nagy része, bár meglehetősen nagyméretű volt, csekély, csupán néhány jellegtelen őskori leletanyagot tartalmazott. Többségük üres, valószínűleg agyagkitermelő gödör lehetett. Az ásatáson részt vett munkatársként Tárnoki Judit régész, Hoppál Krisztina régészhallgató, Kozma Károly, Kasza Csaba, Varga Ervin technikusok. Tiszapüspöki, Fehér-tópart 84115 NEOLIT, BRONZKOR, SZARMATA Ásatásvezető: György László Feltárás éve: 2013 (próbaásatás) 2014 (megelőző feltárás) A kutatást az M4 autópálya építési munkálatai tették szükségessé. A lelőhelyen a humuszolt terület nagysága 1.346 m2 volt, melyből 748 m2 bizonyult pozitívnak. A lelőhely Tiszapüspökitől DK-re, a 4-es főút tiszapüspöki leágazásától ÉNy-ra, az egykori magaspart mentén, a Tiszapüspökibe vezető út két oldalán helyezkedik el. A lelőhelyen 2013-ban az MNM NŐK munkatársai végeztek próbafeltárást Bóka Gergely régész vezetésével. Az ásatás során csupán egy gödör és egy kút részletét lehetett megfigyelni. Mindkét objektum a szarmata korra keltezhető. A próbafeltárást követő évben végeztük el az M4-18. lelőhelyen a megfigyelés melletti régészeti bontómunkát. A feltárás két felületre osztható. Az I. felület a Tiszapüspökire vezető út ÉK-i oldala mellett, félkörívben húzódik. Ennek a felületnek az É-i felében kerültek elő régészeti jelenségek. Az első egy szarmata kori kút volt (3. OBJ./3. SE.). Ennek közelében keskeny, sekély árok húzódik, nagyjából K-Ny irányban (4. OBJ./4. SE.). Ezen a részen több nagyobb gödör is megfigyelhető volt, melyek közül hármat lehet kiemelni. Az 6. OBJ./6. SE. jelű gödör gazdag kerámiaanyaga (szarmata korongolt és kézzel formált edények töredékei) miatt érdemel említést. A második gödör (8. OBJ./8. SE.) betöltésében egy bolygatatlan kutyacsontvázat fedeztünk fel (8. OBJ./27. SE.). A harmadik említésre méltó objektum egy olyan gödör, amelynek hamus betöltéséből szilikátsalak-darabok kerültek elő igen nagy mennyiségben (9. OBJ./9. SE.). Az I. felület út felőli részén több kisebb gödör jelentkezett, melyek feltételesen a szarmata korra datálhatok. Ezen a területen egy nagyméretű, méhkas alakú gödröt is kibontottunk, amelynek alsó részén két kölyökkutya csontvázát tártuk fel (15. OBJ./28-29. SE.). A gödör mellett egy sekélyebb, négyszögletes beásás - feltehetően épület - is megfigyelhető volt (28. OBJ./31. SE.). Az utóbbi két objektumból is szarmata kori leletek kerültek elő. A feltárás másik (II.) felülete a Tiszapüspökire vezető út DNy-i oldala mellett fut, nagyjából 3,5 m szélességben. Ezen a részen néhány gödör (18. OBJ./18. SE., 19. OBJ./19. SE., 21. OBJ./21. SE., 22. OBJ./22. SE., stb.) mellett egy nagyméretű, téglalap alakú, sekély beásás (feltehetően földbe mélyített épület) részletét (20. OBJ./20. SE.) és az I. felületen is látható 4. OBJ./4. SE. számú, keskeny árok második szakaszát tártuk fel. A leletek itt is a szarmata korba sorolhatók, melyek közül kiemelhető néhány aranyozott felületű üveggyöngy, melyek a 20. OBJ./20. SE. feltárása során kerültek felszínre. A lelőhelyen 2014. október 3-án fejeztük be a régészeti feltárást. A kutatás eredményei: A 2013-ban és 2014-ben végzett feltárások a korábbi terepbejárások adatait csak részben igazolták. A lelőhelyen összesen 31 objektumot tártunk fel, melyek egy részét nem lehetett datálni, azonban többségük egyértelműen a római császárkorra (szarmata kor) keltezhető. A 275
