Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Szentpéteri József: ADAM és ÁRPÁD. A Kárpát-mendence kora középkori lelőhelykatasztere (VI - XIII. század)
Szentpéteri József ADAM és ÁRPÁD. A Kárpát-medence kora középkori lelőhelykatasztere (6-13. század) Ceterum censeo: az adatbázisnak pedig meg kell épülnie Helyzetkép az avar kori és Árpád-kori régészeti adatbázis-fejlesztés terveiről Az alábbi tanulmány célja egyfajta kutatástörténeti áttekintés. Lajstromozása azoknak a folyamatosan meg-megújuló elképzeléseknek, amelyek a Kárpát-medence 6-13. századi régészeti lelőhelyeinek egységes szempontok szerint összeállítandó és térinformatikai lekérdezési lehetőségeket is biztosító, rendezett adatbázisba foglalására törekszenek. Azoknak a sok-sok belefektetett energiával elkészült pályázatoknak és az ezek előkészítését szolgáló egyeztető tárgyalásoknak a tételes felsorolása, amelyek e közhasznú vállalkozás érdekében az utóbbi másfél évtizedben (2002 és 2017 között) végzett munkát jellemezték. Előzmények Egyetemista koromban gyakorta megfordultam a szokásos bölcsész vadászterületek egyikén, az ELTE ВТК Pesti Barnabás utcai (ma: Piarista köz bejáratához ’veszélyes’ közelségében lévő Váci utcai antikváriumban, ahol nem ritkán becses könyvekre bukkantam. Többek között így szereztem meg Csallány Dezső klasszikus művét, az ADAM-ot.1 Szakmai pályafutásom iránya ezzel a vásárlással el is dőlt: a kiindulópont kéznél volt, és valamikor 1983 táján, a bölcsészdoktori disszertációm védése után megkezdődhettek az avar kori lelőhelykataszter folytatásának később igencsak végtelennek tűnő munkálatai. Éppen tíz esztendővel ezután, 1993 késő őszén előadást tartottam a fiatal népvándorlás koros régészek negyedik konferenciáján, Visegrádon Az Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa (ADAM) c. számítógépes adatbázis és kézikönyv munkálatairól. A tanulmány rövidesen megjelent,2 s maga a lelőhelykataszter két évtizedes munka után, mintegy száz hazai és külföldi munkatárs közreműködésével ADAM II. néven a nemzetközi szakirodalom részévé vált.3 Sokáig dédelgetett tervem, hogy a kettős kötet DVD-mellékleteként elektronikus formában, rendezett adatbázisként is rendelkezésre bocsájtom a lelőhelykatasztert, akkor még nem valósulhatott meg. 1 CSALLÁNY 1956. 2 SZENTPÉTER11995. 3 SZENTPÉTERI 2002. Az ADAM nemzetközi szakirodalomban való beágyazottságára jellemző, hogy 2018. január 1 -jén a lelőhelykataszter idézettsége meghaladta a századik művet, ami összesítve az egyes konkrét eseteket, tételesen 863 db utalást jelent (a Magyar Tudományos Művek Tárában ellenőrizhető adat). FEJLEMÉNYEK AZ ADAM II. MEGJELENÉSÉT KÖVETŐEN I. A Kárpát-medence kora középkori régészeti lelőhelykatasztere (6-12. század) (OTKA-pályázat, 2004) A megújult ADAM ünnepélyes átadásán és könyvismertetésén, 2002. október 31-én a budavári Jakobinus teremben kért föl Bálint Csanád akadémikus, az MTA Régészeti Intézetének akkori igazgatója, hogy vegyek részt a FÉK4 új kiadását előkészítő munkálatokban. Ezután kapcsolódtam a Kovács László vezette szerkesztőbizottsághoz, amely 1992 óta foglalkozott a magyar honfoglalás és kora Árpád-kori lelőhelykataszter kiadásával. 2006 őszén úgy döntöttünk, hogy a kötet belátható időn belüli megjelenése érdekében az eddigiekhez képest más megközelítést kell alkalmaznunk. A Kárpát-medence kora középkori régészeti lelőhelykatasztere (6-12. század) című pályázat kutatási időtartama történeti és régészeti szempontból két jól elkülöníthető részre terjed ki: 1) az 568-ban kezdődő avar korszakra, valamint 2) a 895-ös magyar honfoglalástól a csak elméleti határvonalként meghúzható 1141-es évig tartó időszakra (a köznépi temetőkben ekkor szűnik meg az érmeadás temetkezési szokása). Az egymást közvetlenül követő korszakok régészeti lelőhelyeinek összegyűjtésével, rendszerezésével és publikálásával már nemzedékek sora próbálkozott. Majd’ fél évszázaddal ezelőtt két kiemelkedő jelentőségű mű született: Csallány Dezső 1956-os lelőhelykatasztere (ADAM), valamint a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai, Fehér Géza, Éry Kinga, Kralovánszky Alán által jegyzett és Szőke Béla által szerkesztett, 1962- ben megjelent magyar honfoglalás kori corpus (FÉK). E kézikönyvek megjelenése óta a lelőhelyek száma olyannyira megnőtt, hogy szükség lett modern szempontok szerinti összefoglalásukra. Az első könyv folytatásaként 1983-ban kezdődtek el azok a munkálatok, melyek eredményeként 90 résztvevő közreműködésével két évvel ezelőtt az MTA Régészeti Intézetének Varia Archaeologica Hungarica sorozatában 2002-ben 4 FÉK = FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962. 243 i I
