Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása
TISICUM XXVI. A kun eredetű határrész-nevek között megítélésünk szerint szállást jelölő elnevezések is előfordulnak. Azokat tartjuk ilyennek, amelyek viszonylag nagy, és legalább részben ármentes területet fednek le: Bengecseg, Ecsehalom (Ecserét, Ecsezug), Gyalpár, Katoncsa, Katymár, Kis- és Nagy-Orgonda-halom, Konta, Kormáncsok, Köttön, Nyögércse. Tudjuk, hogy a felsorolt nevek szállásnévként értelmezése vitatható, ha feltevésünket más adat nem támasztja alá. A felsoroltak közül a Katoncsa és a Nyögércse etimológiája szerint is lehet szállásnév, előbbiről feltehető, hogy Asszonyszállás falu nevének kun megfelelője.46 A két Orgonda-halom elnevezése az ismert késő középkori település, Orgondaszentmiklós nevével egyezik, valószínűleg ugyanarról az Orgonda nevű személyről kapták nevüket. A két halom azonban ettől a falutól viszonylag távol, mintegy 4,5-5 km-re délkeletre található, tehát bizonyára nem a falu neve terjedt ki rájuk, hanem a névadó Orgondának a halmok környékén volt a szálláshelye. Katymár és Köttön a Kiskunságban szállásnévként előfordul. A határrész-nevek egy másik csoportja törzs- és nemzetségnévből vagy népnévből származó földrajzi név (Bajandor, Gyalajér, Kongrolu, Pecsenei, Tokszoba), ezek szintén jelölhettek szálláshelyet is, de a feltételezett szállásnevek közé ezeket óvatosságból nem vettük be. Következő táblázatunk a kun nyelvből megfejthető összes földrajzi név megoszlását tartalmazza, tehát a fentiekben ismertetett, az írott forrásokból ismert településnevekét és a határrésznévként fennmaradt földrajzi nevekét (3. táblázat). A földrajzi nevek 87,7%-a személynévi eredetű, 12,2%-a természeti név. 3. táblázat. Kun nyelvi eredetű földrajzi nevek a Nagykunságban Kun nyelvi eredetű földrajzi nevek N % I. Személynévi eredetű földrajzi nevek l/а. Középkori település írott forrásból ismert neve 15 30,0 l/b. Valószínűleg szállásnév jelentésű határrész-név 11 22,0 l/a-l/b. Szállásnévnek tartható összes földrajzi név 26 52,0 l/c. Egyéb határrész-név 18 36,0 II. Természeti nevek 6 12,0 Összes kun nyelvi eredetű földrajzi név 50 100,0 A fentiek szerint a kun földrajzi névanyagban a határrész-nevek között kimutatható egy olyan csoport, amely eredetileg szállást jelölt (11 név, 22%), és mivel ezek a nevek nem kerültek be az írott forrásokba, minden bizonnyal korán megszűnt szállásokra vonatkoznak. Véleményünk szerint ezek az írott forrásokban említett, szintén korán megszűnt 46 MÁNDOKY KONGUR István 1993.150.; BASKI Imre 2007.268,278-279. szállásokkal együtt képezik a településeknek azt a rétegét, amelyik még a XIII. században vagy a XIV. század elején létesült, és később nem fejlődött állandó faluvá. A régészeti topográfiai kutatások tanulságai Kérdés, hogy az okleveles és helynévi adatok elemzése alapján vázolt kép alátámasztható-e régészeti bizonyítékokkal, vagyis meg lehet-e találni régészeti módszerekkel a feltételezett korai kun szálláshelyeket. Ennek egyik előfeltétele, hogy viszonylag nagy területen kell intenzív régészeti terepbejárást folytatni. Magunk is abban a reményben kezdtük el az 1960-as években a régészeti topográfiai munkákat a Nagykunságban, hogy előbb-utóbb találunk ilyen régészeti nyomokat. Melyek azok az ismérvek, amelyek alapján ilyen kun szállásokat a felszíni nyomok alapján meg lehet keresni és azonosítani? 1. A településként meghatározható lelőhely olyan birtokhatáron belül legyen, amely kezdettől a kun nemzetségi szállásterülethez tartozott; 2. a lelőhely ne legyen azonos valamely korabeli magyar faluval; 3. a lelőhely keltezésének időhatárai; a XIII. század közepétől a XV. század elejéig; 4. a lelőhely viszonylag kis kiterjedésű (a későbbi állandó falvaknál mindenesetre kisebb) legyen. A középkori kun szállásterületen folytatott régészeti kutatások során az utóbbi időben a korai megtelepedésre vonatkozó adatok is napvilágra kerültek. A Fejér megyei kun Hantos-székben, Perkáta-Kőhalmidűlőben Hatházi Gábor feltárt egy kun települést és a hozzá tartozó temetőt, amely a XIII. század végétől a XIV. század végéig állt fenn. A településen az erősen bolygatott talajrétegek miatt csak a házak helyét lehetett megfigyelni és felmérni, de egy utcás-soros típusú, laza szerkezetű település képe jól kirajzolódott. Perkátán megtalálták a kunok időben következő, másik két településhelyét is, ahova a Kőhalmi-dűlő lelőhelyéről átköltöztek.47 A perkátai ásatás eredményei bizonyítják, hogy egyes kun települések már a XIII. század végén megszilárdultak. A kiskunsági Csengele-Bogárháton az elnéptelenedett Árpád-kori falu templomának kerítőárka mellett tárta fel Horváth Ferenc egy pogány módra eltemetett kun vezér sírját, akit néhány évvel a tatárjárást követő második beköltözés után temettek el. A templomhoz valamivel később - az ásató szerint már a XIII. század második felétől - a közeli kun szállás népessége kezdett temetkezni.48 A Kiskunsági Homokhátság középkori településtörténeti munkálatai keretében Rosta Szabolcs 4.320 km2-es hatalmas területen végzett régészeti topográfiai gyűjtést, és többek között arra a következtetésre jutott, hogy az Árpád-kor végi lelőhelyek egy része korai kun szállásként határozható meg.49 Karcag-Orgondaszentmiklóson a Selmeczi László által feltárt kun település felszíni nyomai és feltárt objektumai XV-XVI. századiak, a templom körüli temetőben azonban mellékleteik alapján a XIII. század második felére keltezhető sírok is vannak,50 tehát a korabeli kun szállásnak is 47 HATHÁZI Gábor 2004.19-70,190-191, 226-228.; HATHÁZI Gábor - KOVÁCS Loránd Olivér 2014.241-242,255-257. 48 HORVÁTH Ferenc 2001.226-228. 49 ROSTA Szabolcs 2014.275-276. 50 SELMECZI László 1979. 120.; SELMECZI László 1996. 63.; SELMECZI 222
