Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Kertész Róbert - Pálóczi Horváth András - Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása
KERTÉSZ RÓBERT - PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS - ÁDÁM MÁRK: A KÖZÉPKORI TENYŐ ÉS A SZENT PÉTER-MONOSTOR AZONOSÍTÁSA 5. Összegzés Tenyő első okleveles említése 1299-ből származik, a helynév típusa alapján azonban a XI-XII. század folyamán keletkezhetett. A település a garamszentbenedeki apátságnak 1075-ben adományozott, nagy kiterjedésű, Pél vagy Pelő nevű birtok északi részén alakult ki, elnevezésében ez még a XV. század közepén is tükröződik (1439,1442: „Tenyő más néven Pelő”). A XV. századig a garamszentbenedeki apátság birtoka, ám a XIV. század végétől a XV. század közepéig a Csunegyházáról ideköltözött kunok vették bérbe. A XV. század közepén mindazonáltal feltűnnek itt délszlávok. A falut a XVII. század végéig lakták, a XVIII. század elején néptelenedett el. A tenyői Szent Péter-monostor és a középkori falu helyét a legutóbbi időkig nem lehetett biztosan megállapítani. Egy közelmúltban talált régészeti leletnek köszönhetően váratlanul lehetővé vált mind a monostor, mind a középkori Tenyő falu topográfiai azonosítása. A XI. század második felére keltezhető, aranyozott vörösréz, vésett (trambulírozott) díszítésű körmeneti kereszt GPS-koordinátái, valamint a feszület előkerülési helyének környezete megfeleltethető a budai káptalan 1339. május 8-án kelt jelentésében rögzített, a Tenyőmonostora és Szajol közötti határvonalat leíró határjárásának adataival. Az elvégzett helyszíni szemlén a körmeneti kereszt környezetében változatos Árpád-kori és késő középkori régészeti forrásanyagot, köztük pelyvás soványítású téglatöredékeket gyűjtöttünk. Mivel a monostor és a középkori falu topográfiai azonosítása egymással összefügg, a közvetlenül mellette fekvő középkori lelőhely Tenyő faluval azonosítható. A település legalább két-három nagyobb egységből állt, amelyek közül a plébániatemplomot is magában foglaló központi része a tiszai ártér egyik szigetén volt, a másik kettő ettől keletre, a Tenyőhalom tövében, illetőleg a monostor szomszédságában. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a középkori Tenyő falu és téglából épített monostora a mai Szajol déli határában, egymás mellett, az Alcsi-Holt-Tisza bal partja mentén húzódó magasparton, míg a település magja a Tisza egyik közeli ártéri szigetén lokalizálható. IRODALOM ÁGOSTON Gábor 1988. A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. - Das Register des Sandschaks Szolnok aus den Jahren 1591/92. In: Zounuk 3. (szerk.: BOTKA János) Szolnok. 221-296. ALMÁSI Tibor 2003. Anjou-kori oklevéltár XIII. 1329. - Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrante 1301-1387. (szerk.: ALMÁSI Tibor) Budapest - Szeged. ALMÁSI Tibor - KŐFALVI Tamás 2004. Anjou-kori oklevéltár XIV. 1330. - Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrante 1301-1387. (szerk.: ALMÁSI Tibor - KŐFALVI Tamás) Budapest - Szeged. BÁCSKÁI István 2014. Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson - Hypotheses, questions, practice. Metal detecting methods applied in an excavation in the lignite mine of Bükkábrány, Hungary. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 53. (főszerk.: PUSZTAI Tamás) Miskolc. 223-242. 2017. Saulusból Paulus. Fémkeresővel a régészek oldalán. In: Saulusból Paulus. Fémkeresővel a régészek oldalán (szerk.: BÁLINT Marianna - SZENTPÉTERI József) Budapest - Hajdúböszörmény. 13-29. BAGI Gábor 1989. Tiszatenyő. In: Adatok Szolnok megye történetéből II. (szerk.: BOTKA János) Szolnok. 657-670. 2016. Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása történeti források alapján. - The identification of a medieval archaeological site from Jász-Nagykun-Szolnok County based on historical sources. In: Tisicum 25. (szerk.: CSÁNYI Marietta - GULYÁS Katalin - HEGEDŰS Gabriella - HORVÁTH László - KAPOSVÁRI Gyöngyi) Szolnok. 345-352. BÁRTFAI SZABÓ László 1938. Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Függelékül az Inárchi Farkas, az irsai Irsay, valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története. Budapest. BENEDEK Gyula 1970. Tiszapüspöki története. A Damjanich János Múzeum Közleményei 26-27. Szolnok. 1987. Okmányok Külső-Szolnok vármegye XVII. századi történetéhez. - Dokumente zur Geschichte des Komitats Külső-Szolnok im 17. Jahrhundert. In: Zounuk 2. (szerk.: BOTKA János) Szolnok. 253-283. 1990. Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. - Urkunden des Komitats Aussen-Szolnok aus dem 15. Jahrhundert. In: Zounuk 5. (szerk.: BOTKA János) Szolnok. 249-290. 1991. Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből. - Urkunden aus der Geschichte des Komitats Aussen-Szolnok im 14ten Jahrhundert (1300-1400). In: Zounuk 6. (szerk.: BOTKA János) Szolnok. 283-329. 1994. Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526. - Die Urkunden vor dem Kampf gegen die Türken in Mohács aus der Geschichte des Komitats Aussen-Szolnok 201
