Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Kertész Róbert - Pálóczi Horváth András - Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása
TISICUM XXVI. 6. kép - A középkori Tenyő falu és a Szent Péter-monostor elhelyezkedése az I. katonai felmérésen (tervezte: Kertész Róbert, készítette: Mali Péter) Jelkulcs: 1. a körmeneti kereszt és a középkori téglatöredékekkel borított felszín pozíciója, ahol a Szent Péter-monostor azonosítható; 2. a monostor közvetlen környezetében előkerült régészeti forrásanyag; 3. a Tenyőhalom tövében kimutatott középkori és kora újkori leletek; 4. középkori települési jelenségek feltételezhető határa; 5. a középkori Tenyő falu templomának rekonstruálható helye végén (a 60-as évek után) készült,* 82 olyan díszítő elemeket tartalmaz, amelyek I. András és különösen Szent László pénzein fordulnak elő.83 Ezzel szemben Lovag Zsuzsa a XII. század első felére keltezi.84 Egyéb megfontolások figyelembevételével a szóban forgó fenyői keresztünket a XI. század második felére datáljuk. A magas művészi színvonalon elkészített tárgy már önmagában jelezte, hogy nem egy átlagos falusi templom felszereléséhez tartozott. Ezt megerősítette a lelet GPS-koordinátái által megadott pozíció és a feszület előkerülési helyének környezete, amelyek hajszálpontosan megfeleltethetőek a budai káptalan 1339. május 8-án kelt, fentebb idézett jelentésében foglaltakkal. (6/1., 7/1., 8/1., 9/1., 10/1. kép) A határjárás a Szent Péter-monostor szentélyétől észak felé indul, majd kissé nyugat, azután egyfolytában északnyugat felé tart, és az Érvize nevű vízfolyás közelében a Tiszához érkezik. Ez az irány megegyezik Tenyő puszta parcelláinak a II. és a III. katonai felmérésen látható irányával. (7-8. kép) A forrásban említésre kerülnek különböző határjelek, árkok, melyek közül az utóbbiak az űrfelvételeken is kivehetőek. (9. kép) Perdöntőnek tekintjük a Tiszába torkolló Érvize (Erwyze) elnevezésű vízfolyás kimutatását, a monostor helyét jelző körmeneti kereszttől északra, amely az I. katonai felmérésen még egyértelműen azonosítható, viszont a későbbi térképekről már hiányzik. (6., 7/6., 8/6., 9/5., 10/5. kép) XXIII/1-2. 82 VALTER Ilona 1972.174.; VALTER Ilona 1972a. 229. 83 VALTER Ilona 1972.172.; VALTER Ilona 1972a. 225. 84 LOVAG Zsuzsa 1994.198. Az elvégzett helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy a körmeneti kereszt egy mezőgazdasági művelés alatt álló parcellából került begyűjtésre. A feszület környezetében egy cca. 100 méter átmérőjű körben, erősen fragmentált, pelyvás soványítású tégladarabokat figyelhettünk meg. (6/1., 7/1., 8/1., 9/1., 10/1. kép) A téglákat - amelyek töredékei a fentebb jelzett területen kívül is előfordultak - igen fontos indikátornak tekintjük, mely egyértelműen utal a monostor szilárd falazatú épületeinek maradványaira. (11. kép, I. táblázat) Korábban hasonló jelenséggel szembesültünk Tomajmonostora azonosításakor. A tenyői monostor valójában a dokumentáltnál jóval kisebb területen feküdt, és nyilván az intenzív földművelés során kerültek az eredeti omladéktól egyre távolabbra a téglák, amit töredezettségük is mutat. A téglával jelzett foltban, illetőleg annak környezetében változatos régészeti forrásanyag került felszínre: (6/1-2., 7/1-2., 8/1-2., 9/1., 10/1. kép) Árpád-kori, késő középkori kerámiatöredékeket, érmeket, gyűrűket és egyéb leleteket, például egy öntött bronz tollas buzogány töredéket és egy csillag alakú palástcsatot találtunk.85 (12-15. kép, I. táblázat) Feltűnő, hogy az Érvize vízfolyás a helyszínen is észlelhető volt, mivel a sok csapadék miatt magas volt a felszínhez közeli talajréteg telítettsége, és emiatt helyenként 85 A hatágú, csillag alakú, az ágak végén liliomábrázolásos palástcsat a hazánkban a XIII. század végén feltűnő gótikus ékszerek és ruhadíszek egyik jellegzetes tárgytípusa, a palást vagy köpeny nyak alatti összefogását szolgálta. Közeli párhuzama ismert a XIV. századi kelebiai (Bács-Kiskun megye) kincsben, ott egy díszesebb, nyolcágú, aranyozott ezüst palástcsat került elő, melyet a XIV. század első harmadára lehet keltezni. Lásd: HATHÁZI Gábor 2005.112-113., 169-172., 109. kép, 4. tábla. 192
