Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Török Béla - Kovács Árpád - Benke Márton - Sepsi Máté: Szolnok-Szanda gepida temetőjéből származó három övcsat roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata
Török Béla - Kovács Árpád - Benke Márton - Sepsi Máté Szolnok-Szanda gepida temetőjéből származó három övcsat roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata Bevezetés - előzmények A Miskolci Egyetem Archeometallurgiai Kutatócsoportja (ARGUM) vezetőjének kezdeményezésére 2016-ban, F. Kovács Péter, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze a vezetésével feltárt tiszapüspöki gepida temető1 fémleleteivel együtt három, a múzeumban évtizedek óta állandó kiállításon bemutatott, korai középkori övcsatot is átadott a kutatócsoportnak archeometriai vizsgálati célokból. Mind a három csat az 1950-es években feltárt Szolnok-Szandaszőlős-Repülőtér lelőhely 222 síros korai középkori temetőjéből2 származik, és a gepidák V-VI. századi kultúrájához tartozó eklatáns darab, kialakításuk révén azonban már első pillantásra is különbözőek. A vizsgálat célja egyrészt az volt, hogy meghatározzuk, milyen anyagból készültek a tárgyak egyes részletei, másrészt a lehetőségekhez mérten minél jobban feltárjuk a csatok valószínűsíthető készítéstechnológiai jellemzőit. Az ehhez vezető anyagvizsgálatokat azonban teljes mértékben roncsolásmentesen kellett a kutatócsoportnak kiviteleznie. Tanulmányunkban az egyes vizsgálatokat, azok eredményeit és a belőlük tárgyanként levonható konzekvenciákat mutatjuk be, ezzel egyben prezentálva az egyes archeometriai-archeometallurgiai módszerek cél szerinti hatékonyságát, felhasználhatóságát, főként a mikroszkópia fókuszában. Hangsúlyozzuk, hogy a vizsgált csatok kapcsán nem törekszünk azok régészeti és történeti hátterének részletes feltérképezésére, az ezzel kapcsolatos párhuzamok felvonultatására, sem a hasonló tárgyak készítésének technikatörténeti jellegű, aprólékos bemutatására. Dolgozatunk kifejezetten az archeometriai vizsgálatokra és az azok eredményeiből esettanulmányokként levonható tanulságokra fókuszál annak tükrében, hogy mit lehet megállapítani ilyen jellegű, múzeumban hosszú évek óta kiállított, a modern korban valószínűleg többször is védőanyaggal kezelt tárgyak relatíve gyors, roncsolásmentes vizsgálatából. Gepida környezetből előkerült csatok műszeres archeometriai anyagvizsgálati eredményeinek (metallográfiájának) tudományos közlése ez idáig hazánkban tudtunkkal csak három tárgy esetében történt meg. Tóth Mária és kollégái két, Hódmezővásárhely-Sóshalom és Ártánd-Farkasdomb lelőhelyekről származó aranyozott ezüstcsat archeometriai vizsgálatáról számoltak be.3 A kisméretű mintavétellel történt vizsgálatok elsősorban a fémötvözetek kémiai összetétele és a tárgyak műhelyeredete szempontjából szolgáltatnak hasznos információt számunkra. Horváth Eszter és 1 A feltárt temetőről 2015 decemberében Budapesten poszterelőadást mutatott be Hoppál Krisztina, F. Kovács Péter, Masek Zsófia, Horváth Eszter, Bendő Zsolt és Váczi Tamás az ELTE Régészeti Intézete által szervezett, Das Theisgebiet nach dem Untergang des Hunnenreiches elnevezésű tematikus konferencián, „Warriors in the Wild - A Germanic Cemetery in Tiszapüspöki” címmel. 2 BÓNA István et al. 1993.50.; BÓNA István - NAGY Margit 2002.197-201. 3 TÓTH Mária et al. 2005. munkatársai pedig két helyen publikálták egy cloisonné díszes „mediterrán” típusú öntött bronz övcsat átfogó vizsgálatának eredményeit.4 Ezt az övcsatot az ARGUM munkatársai az ebben a dolgozatban szereplő csatokkal együtt, hasonló módon (SEM-EDS, OM) tanulmányozták.5 A bevezetőben említett tiszapüspöki gepida temető fémleletei közé tartozó bronz- és ezüstcsatokon 2016-ban szintén végeztünk hasonló jellegű komplex vizsgálatokat (OM, SEM-EDS, XRD), és az eredményeket 4 HORVÁTH Eszter et al. 2009.; HORVÁTH Eszter 2012. 5 A rákóczifalvai rekeszes bronzcsat általunk történt vizsgálatát ebben a tanulmányunkban nem mutatjuk be, mindazonáltal a vizsgálati módszerek összehasonlítása szempontjából megjegyzendő, hogy a fémfelületen SEM-EDS-módszerrel mi is megvizsgáltuk azoknak a pontszerű területeknek az összetételét, amelyeken az említett publikációkban XRF-méréseket végeztek (HORVÁTH Eszter et al. 2009.20.; HORVÁTH Eszter 2012.329.). Az alapfémek (réz és cink - gyakorlatilag sárgarézről van szó) detektált menynyisége még úgy is igen jól egyezik, hogy a SEM-EDS 100%-ra kalkulálja az összetevőket, az XRF-mérés viszont nem. A vizsgált területek esetében volt olyan elem, ahol jelentősebb eltérés volt megfigyelhető az összetételben (pl. a SEM-EDS az ón esetében rendre sokkal nagyobb értékeket adott), illetve a megjelenő elemekben (a SEM-EDS mutatott ki ezüstöt, de vasat nem, az említett publikációkban az XRF méréseknél ez éppen fordítva volt, igaz a vas esetében csak 0,1% körüli értékben). Ez az eltérés az XRF és az elektronmikroszkópos EDS vizsgálat eltérő gerjesztéséből, illetve a kiértékelés milyenségéből adódik. Az XRF vizsgálat esetében röntgensugár a gerjesztő forrás, értelemszerűen itt nagyobb térfogatból származik a röntgenfotón. Az elektronsugaras gerjesztés esetében viszont kisebb térfogatban történik a gerjesztés, és inkább felületi vagy kisebb térfogati gerjesztésről beszélhetünk. Ennek és a minta inhomogenitásának figyelembevételével máris magyarázható az esetenkénti ellentmondás a beazonosított elemek kapcsán, illetve a számolt mennyiségek különbsége. Ezenkívül figyelembe kell azt is venni, hogy az XRF-vizsgálatnál milyen sztenderd volt alkalmazva, mert ez a vizsgálat nagyon érzékeny az alkalmazott metodikára és az alkalmazott sztenderdekre. Mindkét esetben a gerjesztésnek köszönhetően kapott karakterisztikus röntgensugárzás egyértelműen utal az adott gerjesztett térfogatban lévő elemekre. Azonban az XRF vizsgálat esetében kevesebb a lehetősége a felhasználónak az ellenőrzésre, illetve az egyértelmű csúcsazonosításra. A gerjesztő forrás energiájának függvényében sok egyéb, másodlagos csúcs is megjelenik, mint például a kettős csúcs vagy a szökési csúcs. Ezek a csúcsok sok esetben egybeesnek más elemek karakterisztikus csúcsával. Gyakran nincs meg a lehetőség ezek kontrolálására, így hamis elemazonosítás is bekövetkezhet. Például az ezüst szökési csúcsa átfedésben lehet a magnézium, illetve az arzén csúcsával, és egy kevésbé jó energiafelbontású detektor rosszul értelmezi az információt. De ilyen lehet a túlgerjesztett réz esetében tapasztalt kis mennyiségű vas is, mert az a réz szökési csúcsa is lehet. Ezért lehet különösen fontos a régészeti leletek lehetőség szerint több módszerrel történő párhuzamos vizsgálata, illetve a vizsgálati eredmények öszszehasonlítása, mert akkor a régészet részéről történő messzemenő következtetések valóban megalapozottak lesznek. 157 I
