Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Prohászka Péter: V. századi sírok Sommereinból (Niederösterreich, Ausztria)
TISICUM XXVI. viselőjük társadalmi helyzetét mutatták, ugyanakkor számára amulett karakterüknél fogva védelmet is jelentettek.64 Az amulettcsüngő ugyanakkor jóval korábban megjelenik, amint azt az eschborni temető sírjaiban megfigyelt leletek jelzik,65 és így már az V. század első negyedétől számolni lehet viselésükkel.66 Többféle típust vagy csupán egyes elemekből állót egyaránt viseltek a korszakban.67 így a kalcedon- és egyéb anyagú gyöngyök mellett állatfog vagy amulettként szolgáló apotropikus tartalommal bíró, sokszor jóval korábbi római érem egyaránt előfordul csüngődíszként.68 Mint arra Max Martin rámutatott, az amulettcsüngők a drótgyűrűkön csüngő gyöngyökkel, érmekkel és más amulettszerű tárgyakkal a legkorábbi előfordulásaik alapján kezdetben az alemann (és burgund?) viselet részei voltak nyugaton.69 A Kárpát-medencében az érmek sírobulusként, illetve nyakék díszeként jelentkeznek az V. században. Sajátos jelenség, hogy a III., illetve IV. században oly gyakori fülezett és lyukasztott aranyérmek a hunkorban eltűnnek, és visszaáll eredeti éremszerepük.70 A csüngődíszek viselésére igen jó párhuzamot jelent a Dunavidéken - azonban már a VI. századból - a keszthelyi, még bolygatottan is igen gazdag 2. sírban megfigyelt leletanyag. Itt 15 darab IV. századi kisbronz előlapjára kalapált, aranylemezből alakított csüngő került elő, melyek a császárfejnél átlyukasztva ovális, sodrott aranydrótból formált akasztókarikákkal voltak felszerelve.71 A keszthelyi sír esetében ugyancsak kiemelésre kerültek a nyugati, elsősorban alemann párhuzamok.72 Érmek AIV. sírban talált két éremről nem áll rendelkezésünkre rajz, és a Magyar Nemzeti Múzeumba sem kerültek. Az egyik valószínűleg egy IV. századi kisbronz, amely a concordia augusta típusba sorolható a hátlapi két alak alapján. A másik sokkal rejtélyesebb, ugyanis a vésett kör- és pontdíszítés alapján bizonyosan nem római éremről van szó.73 Nem kizárható, hogy ez esetben is egy amulett lehetett a sírba téve. Arról azonban Kisfalvi nem emlékezett meg, hogy az érmek esetleg fülezve vagy átlyukasztva voltak-e. Értékelés ki 1875-ben kiásott sommereini sírok mellékleteiket tekintve különböznek az Ausztria keleti és Magyarország nyugati részén ismert temetkezésektől és leletanyagtól.74 Az itt megbolygatott sírok valószínűleg egy kisebb temetőhöz tartoztak, bár az sem kizárt, hogy 64 MARTIN, Max 1997.354-355. 65 AMENT, Hermann 1992. Abb. 17.2.; 18.2.; 19.1.; 20.2. 66 MARTIN, Max 1997.357. 67 LEHMANN, Stefan 2014. 72. 68 LEHMANN, Stefan 2014. 72-73. 69 MARTIN, Max 1997.358. 70 PROHÁSZKA Péter 2014. 71 SÁGI Károly 1992. 118. Sági elképzelése szerint ezeket a nyakláncon viselték: uo. 130. 72 SÁGI Károly 1992.129-130. 73 Római érmekről mint sírmellékletekről a népvándorlás korban: PROHÁSZKA Péter 2014. 74 MITSCHA-MÄRHEIM, Herbert 1963. 76.; FRIESINGER, Herwig - ADLER Horst 1979.34-35. egy mindössze négy temetkezésből álló sírcsoporttal van dolgunk. A magányos sírok és kisebb sírcsoportok egyaránt jellemzők a Kárpátmedencében és attól nyugatra az V. században.75 Irányításuknál még nem történt meg a keleti tájolásra való átállás, így itt még a korábban gyakori, ugyanakkor még a hunkorban is jelentkező észak-déli tájolás jellemző. A temetkezések datálását a mellékletek, mint a Wiesbadentípusú ezüstfibula, a kisméretű, fecskefarokban végződő ezüstfibula és a bordázott végű ezüstkarperec, az V. század közepére, második felére datálják. E datálást erősítheti még az amulettcsüngők megléte is. Ugyan Közép-Európában mind a Wiesbanden-típusú fibulákból, mind pedig az ezüst, bordázott végű karperecekből néhány darab ismert, mégis a fecskefarokban végződő kisméretű ezüstfibula a Kölnheumarkti párhuzamos darab, valamint az ezüstkarperec nem párban történő viselése alapján a sommereini sírok mellékletei sokkal inkább mutatnak kapcsolatot a németországi és svájci alemann területek felé. Természetesen a fő kérdés ez esetben is az, hogy onnan származó személyek hozták magukkal a viseleti tárgyakat, vagy kereskedelem/ ajándékozás során kerültek a Sommereinban nyugvó személyekhez.76 A viseleti szokások alapján, mint a karperec szimpla megjelenése, valamint a csüngök előfordulása, sokkal nagyobb a valószínűsége az első lehetőségnek. A hun uralom összeomlása után, az V. század második felének elejétől az alemannok területe és a Dunavidék között mind a gazdasági, mind pedig a személyi kapcsolatok igen intenzívvé váltak.77 Ezt nem csupán bizonyos fibulatípusok előfordulása tanúsítja, hanem más tárgytípusok (mint pl. szíjvégek, csatformákkal, aranymarkolatú kések stb.) megjelenése.78 A Dunavidékről az alemannokat ért hatásokról már történt említés, azonban a visszafelé történő hatásokkal alig foglalkozott a kutatás.79 így e tekintetben a sommereini temetkezések esetében talán joggal vetődik fel annak lehetősége, hogy az itt eltemetett személyek vagy alemannok voltak, vagy igen szoros kapcsolatban álltak velük. Az alemannok és a Dunavidék kapcsolatainak vizsgálatához azonban további tudományos kutatás során feltárt sírok/ temetők szükségesek. Mindenesetre a sommereini sírokra vonatkozó források feltárása és mellékleteik azonosítása új adatokkal járult hozzá e kapcsolatok vizsgálatához. 75 TEJRAL, Jaroslav 2008.250-251., 257. 76 BOOSEN, Jan Derk 1986.302-303.; TEJRAL, Jaroslav 2008.264., 267. 77 BOOSEN, Jan Derk 1986.302. 78 TEJRAL, Jaroslav 2008.267. v. ö. STRAUB Péter 2007. 79 TEJRAL, Jaroslav 2008.268. STRAUB Péter 2007.
