Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Cseh János: Kelta és gepida megtelepedés emlékei a szajoli Tenyőhalomtól délnyugatra eső magasparton
TISICUM XXVI. Lelőhely 1. lelőhelyrész Mivel itt kezdtem a terepbejárást, ez kapta a kezdő lelőhelyszámot. A bejárt partszakasz középső része. Pár késő vaskori korongolt finom és grafitos valamint kézzel formált szemcsés edénytöredék; úgy másfél tucatnyi gepida finom- és szemcsés keramika; őskori, szarmata (?) és középkori (Árpád-kori) leletek; két fenőkő, ugyanannyi őrlő-/malomkő; valamint némi patics és állatcsont került elő (3. kép ö; 4. kép d, к és r; 5. kép m; 6. kép g és i). 2. lelőhelyrész Az elsőhöz délről csatlakozó topográfiai egység, nyugatra tekint, miként az előző. Viszonylagosan intenzív (amit a többihez képest laza talaja is jelzett), itt-ott halványabban átlagon felüli germán leletgyakorisággal. Kb. másfél tucatnyi korongolt kelta cserép, közte két-három grafittartalmú is; a korai népvándorlás korból jó háromtucatnyi asztali és konyhai áru fragmentuma; prehistorikus emlékanyag (AVK?) és Kr. u. XI-XIII. század; egyéb leletek sorában fenőkövek (kicsiny méretű is?), malomkövek, illetve őrlőkövek, némi patics és állatcsont (3. kép c, g és o; 4. kép b, f és o; 5. kép b, c, g és I; 7. kép b). 3. lelőhelyrész Az előbbi folytatásában ugyancsak déli irányban helyezkedett el, legvégén, délen határozott, de nem objektumra utaló gepida leletsűrűsödéssel. Tucatnyi/másfél tucatnyi La Téne típusú cserépáru, úgymint korongolt finomkeramika (pl. hombár) és szemcsés, valamint durva készítmény töredéke (?); megközelítően három-négy tucatnyi a Kr. u. V-VI. századból származó lelet, korongolt finom- és szürke kavicszemcsés cserepek; őskori (bronz-/vaskori?) és Árpád-kori vagy későbbi kerámiarégiségek; két-három darab fenőkő, féltucatnyi vagy még több kő (őrlő- vagy kézi malomkövek és parittyakő is?); vassalak és (lenyomatos) patics mellett oszteológiai anyag (3. kép d, e, h, i, j és m; 4. kép a, c, g, h, I, n és ö; 5. kép a, d, e, f, h, i, n, о és ö; 6. kép b, d és f; 7. kép a és e). 4. lelőhelyrész Az egyik legészakibb területrész, amely északnyugat felé tekint, a másfél km-es szakasz kétségkívül leggazdagabb lelőhelypontja. Hozzávetőleg középső részén, 15-20 méteres felületen, a partszéltől határozottan beljebb 15-20 méternyire kora Meroving-kori leletsűrűsödés; szám szerint kéttucatnyi kelta jellegű kerámia, korongolt (pl. fül) durvábbal kiegészülve (?), jó négytucatnyi gepida cseréptöredék korongolt finom és ritkás-szemcsés kivitelben; középső újkőkori (AVK-Szakálhát), rézkori (Tiszapolgár-Bodrogkeresztúr), késő bronzkori (Gáva), római császárkori, Árpád-, illetve középkori edénytöredékek; kis méretű agyagnehezék, egy-egy obszidián és kova, több őrlő-/malomkő, fenőkövek, két salakrög, patics és csontleletek (3. kép a, f és k; 4. kép i, j, m, p és s; 5. kép j és k; 6. kép a, c, e, h és j; 7. kép c, d és f). 5. lelőhelyrész Az 1. és a 4. lelőhelyrész közé esik a magaspartnak ez a szakasza, úgyszintén északnyugat felé fordulva. Körülbelül egytucatnyi La Téne kori edénytöredék, asztali keramika (pl. fül), valamint szemcsés és kézzel formált töredék; relatíve kevesebb, tucatnyi germán kerámialelet, de a korongolt-szemcsésített fajta mellett jól iszapolt is; neolit, bronzkori/ vaskori, pár szarmata, pár középkori darab; egyebek sorában őrlő-/malomkő. (3. kép b és I; 4. kép e) (A 6. és 7. sz. lelőhelyrész témánk szempontjából indifferens.) 8. lelőhelyrész Településtörténeti szempontból, elhelyezkedésénél fogva bír érdekességgel. 250-300x60-80 m-es felületen, lazább földön pár késő vaskori (?) korongolt finomkeramika darabot (oldaltöredéket) gyűjtöttem; őskori, szarmata és Árpád-kori leletek mellett őrlőkő/malomkő és salak is előfordult. 9. lelőhelyrész A láncolat legészakibb tagja a 4. lelőhelyhez csatlakozóan, két partközeli, kb. 20 méter átmérőjű kelta góccal, egymástól kb. 100-150 méterre. Késő vaskori keramika tucatnyi/másfél tucatnyi, korongolt finomkerámia, grafitos cserép és szemcsés is (?); közelebbről azonosíthatatlan őskori leletek, továbbá császárkoriak és középkoriak; egyéb leletként fenőkő (?) és emberi koponyadarab (?) (3. kép n). Kelta emlékanyag AJ Korongolt finomkeramika. A több tucatnyi egyszerű oldaltöredék relatíve kevésbé kemény fajta (pl. szarmata összehasonlításban, talán jobban közelít a gepidához), zömmel vízszintes simítása-polírozása is tompább, fénytelenebb. A barnás/barnásszürke színárnyalatok is árulkodóak, s gyakori jelenség a réteges törésfelület, általában sötétesebb belső struktúrával. Hozzávetőleg négy edénytípust/-formát lehetséges megkülönböztetni a cserépanyagban: fazék/urna, tál, fülesedény és hombár. A talált peremek és talpak nem teszik minden egyes esetben lehetővé a fazék- és tálforma szétválasztását - gyakorta inkább csak sejthető a hovatartozás. Két szájátmérőt 14-15 cm és 17-18 cm-nek vettem föl, a két, egyrészt korongos, másrészt gyűrűs aljrészletnél 6-7 cm-es adatot kaptam. A változatos, különböző fajta, duzzadt vagy egyszerűbb szájrészek sorában legmarkánsabb egy befelé formált, illetve behúzott forma. A lelőhelyeken összesen két La Téne emlékanyaghoz tartozó fültöredéket leltem: ovális szalagfülek laposabb és vaskosabb változatban. A negyedik edénytípust, a hombárt csupán egy magányos darab képviseli, igencsak vaskos formátumban. A leletek legnagyobb valószínűséggel La Téne C nagyperiódusára esnek. В./ Korongolt grafitos-szemcsés keramika. A többszöri terepbejárás eredményeként a keltákra olyannyira jellemző, szinte önmagában kor- és etnikumjelző grafittartalmú cserépáru közel féltucatnyi (5 darab) lett. Előfordul egy vaskos, igen töredékes, de nagy valószínűséggel D-forma perem, továbbá függőleges seprűdíszes oldalfal és fenékrészlet. Valamennyi a kisebb-nagyobb szitulák csoportjába tartozik. Bár profilvonala alapján a gepida leletekhez is jól illeszkedne, mégis ehhez a korszakhoz tartozik véleményem szerint egy ugyancsak töredékes, galléros típusú perem, dúsabban homoktartalmú agyagból. Ilyesfajta soványítású 10
