Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Törőcsik István: A jászapáti templom rejtélyei
TÖRÖCSIK ISTVÁN: A JÁSZAPÁTI TEMPLOM REJTÉLYEI A budai káptalan 1391-ben írt jelentésében felbukkanó kőegyház - melynek előrészén lévő első szegletétől kezdték meg az apáti határ felosztását13 - tehát egy plébániatemplom volt. Mivel a település centrumától számított 5 km-es sugarú körben Árpád-kori templomról nincs tudomásunk, építési idejét a XII-XIII. századra tehetjük. Ha a település régészetileg nem is igazolható ebből az időszakból, a templomnak a tatárjáráskor már minden bizonnyal állnia kellett. 1241-es pusztulása sem volt végleges, valószínűleg még a XIII. században újjáépítették. Ma is álló középkori tornya a XV. század végén épült. A török hódoltság időszakából csak közvetett adataink vannak a templomra vonatkozóan: a hatvani szandzsák 1550. évi összeírásában szerepel Gergely pap,141680 körül viszont már csak licenciátusa van N. János szászbereki deák személyében.15 A középkori templom túlélte a török hódoltság időszakát, de elhagyatott és feldúlt állapotban - miként a működését 1694-ben megkezdő Váraszói Mátyás plébános feljegyezte.16 1699- re már nagyrészt kijavíthatták a templomot, mivel a Jászkunság összeírói „szép” jelzővel említik.17 Külső képéről sajnos szinte semmit sem tudunk, mint ahogy arról a másik - kisebb - toronyról sem, amelyet 1700-ban említ Váraszói’ Mátyás plébános, és amely nem azonos a délnyugati oldal ma is látható barokk tornyával.18 5. kép - A középkori templom alaprajzi rekonstrukciója (BÁTOR Béla 2007.13.) 13 GYÁRFÁS István 1883.512-518. 14 FEKETE Lajos 1968.77. 15 VÁNDORFY János 1895.16. 16 VÁNDORFY János 1895.15. 17 CSEH Géza 1995.228. 18 VÁNDORFY János 1895.25. A gyarapodó lakosság igényelte első bővítés 1743-tól zajlott, a Braun Sebestyén kőművesmesterrel kötött szerződés szerint a mester az „Ó-Templom fala mellé az Külső részéig hat öli hoszszas, belső részéről az oszlopokon kívül hét öli széles; Sanktuaríumnak belső része az kő fallal edgyütt hat öli hoszszas, és Így ín toto belső hoszszasságában tizenkét öllbűl állandó Templomnak fel építésére” kötelezte el magát.19 Vándorfy számításai szerint a bővítés előtti középkori templom 8 öl és 5 láb hosszúságú és 7 öl szélességű volt, mely szerinte a templomhajó mérete a szentély nélkül. Mivel ez a szélesség nagyjából megegyezik a mai főhajó szélességével, így azt gondolhatjuk, hogy a középkori templomhajó a mainak az első felét képezi. A templom mindkét bővítése a szentély irányában, a meglévő hajó felhasználásával történt. Nem változott a középkori tájolás sem, a templom homlokzata 1391-től kezdve a település főútjára (a mai 31. főútvonal elődjére) nézett. Fölmerül azonban két probléma. Az egyik a fenti méretek alapján kikövetkeztethető szokatlan - szinte négyzetes - alaprajz, a másik a szintén rendhagyó, kb. 145 fokos tájolás. Külön-külön még találhatunk ezekhez párhuzamot, együttes előfordulásuk azonban erősen kétségessé teszi, hogy a középkori templomot oly módon foglalták a barokk templom hajójába, ahogy ezt Vándorfy feltételezte, és ahogy az ő munkája nyomán rekonstruálták.20 (5. kép) Felmerülhet - bár az építésszel kötött szerződés erre nem utal - hogy az eredeti tájolás 90 fokot változott, ahogy a 6. kép - Falszövet a középkori torony délkeleti oldalán (A szerző felvétele) 19 MNL SZML Jászapáti iratai, Templom ügyiratai 1739-1819. 20 BÁTOR Béla 2007.13. 387
