Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Bagi Gábor: Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása, történeti források alapján
Bagi Gábor Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása történeti források alapján „1973-ban olajtárolók építése közben Ácsi (Alcsi) temploma és temetője megsemmisült. A Damjanich Múzeumba bekerült leletek között honfoglalás kori kengyelek és nyílhegyek is találhatók.”1 E sorok az 1975-ben megjelent Szolnok város története első kötetében olvashatók. Többször is idézték már mások és magam is. Ennek ellenére csak a közelmúltban, a Madaras Lászlóval közösen készített szolnoki középkori várostörténet írása során vált kétséget kizáróvá, hogy itt valami nem egyértelmű. Az első problémát az okozza, hogy Szolnok környékén olajtárolókat ekkoriban csak a szajoli határ déli felén építettek, ami mindig is a Tiszántúl részét képezte. Alcsi falu helyét viszont már Szabó János Győző is a Tisza túloldalán, a Millér vízfolyás mellett, a torkolatnál jelölte. Nincs itt valami ellentmondás? Az Alcsira és a szajoli határra vonatkozó adatok elemzése azt mutatja: bizony van. 1. Ami Alcsi középkori történetéről ismert Alcsi Szolnoktól keletre feküdt a Millér tiszai torkolatánál, a Millér bal partján. A középkorban Heves és Szolnok megyékben is említették, bár egyház-igazgatásilag mindig az egri püspökség hevesi főesperessé- géhez tartozott. Neve török eredetű, 'alch = ács’ jelentésű, melyben a -c/’ képzőnek a magyar ’-cs’ felel meg.* 2 Az Árpád-kori várispánságok szolgálónépi szervezetéhez kapcsolódóan sok ilyen nevű falu ismert, és elkülönítésük gyakorta problémás. Helyileg az 1075-ben az I. Géza által a garamszentbenedeki bencés apátságnak a Millér (Mélyér) mellett adományozott 15 cselédház Alcsival vagy annak egy részével egyezik.3 Ezt az apátság rövidesen elvesztette vagy elcserélte.4 Utóbb a települést vagy egy részét a szolnoki vár ácsai lakták, akik a falu névadói is lettek. Amennyiben az apátsági föld részbirtok volt, a név felvétele akár hosszabb ideig is eltarthatott. Csak a XIV. század elejétől említik, amikor a királyi várszervezet felbomlásával magánkézben volt. 1324-ig a Csák Máté híveként ismert Csák fia Jánosé, aki még Károly Róbertét is el akarta fogni. Halálával 1324-ben a király a nógrádi Ecseg várát a tartozékaival, köztük a Szolnok megyei falut is Hosundorfer Ulvengnek adta, aki korábban Pozsonyt az osztrák herceg, Korlátkőt pedig Csák Máté ellen hősiesen megvédte.5 Az ado1 SELMECZI László 1975.27. 2 GOMBOCZ Zoltán 1907.22.; LIGETI Lajos 1986. 298-299. 3 KNAUZ Nándor 1890.1.241. 4 Alcsit jóval a tatárjárás előtt cserélhette vagy vehette vissza valamelyik magyar király, és csatolta a szolnoki vár birtokaihoz. Már Kálmán I. törvénykönyve 16. fejezete kimondta a Szent István óta a monostoroknak és egyházaknak adományozott halászó vizek visszavételét. CJH1.1000-1526. 100-101. Kubinyi András is többször említette, hogy az Árpád-házi királyok gyakran alkalmazták az egyházi javak szekularizációját, bár a szokás a vegyesházi uralkodók alatt már nem dívott. 5 AO Vili. 1324. 70. 123. sz. (MÓL DL 2232.) Kertész Róbert az 1075- ös adomány és a későbbi Alcsi azonosságát kizárta, ami lehetséges, de az indokai ezt nem teszik egyértelművé. Ama elgondolása viszont mányt 1343-ban és 1353-ban I. Lajos is megerősítette.6 Ulveng 1325 táján halt el, míg hasonnevű fia 1346-ban Zára ostrománál esett el. A fiúág kihaltával 1347-ben az idősebb Ulveng fiúsított lánya, Erzsébet (Szécsé- nyi Kónya neje) fivére érdemeiért I. Lajostól megkapta apja javait, közte Alcsit is.7 így a falu jó egy évszázadra a Szécsényieké lett, és a közeli Szászberek, Fokorú, Szentiván, Kölkes falvakkal együtt rendszerint Hollókő várának tartozékaként említették. 1390 nyarán Losonci László és Losonci István fiai (László, István) Buda felé tartó hadukkal Szécsényi Frank és László Szentivány, Fokorú és Alcsi falvait megrohanták, annak javait (lovakat, ökröket, marhákat, ruhákat, bútorokat) pedig 10.000 forint (!) értékben elrabolták. A vétkeseket 1399-ben, 1402-ben és 1405-ben is hiába hívták a nádor elé, mire az 1405 őszén Losonci Lászlót elmarasztalta, és birtokai 2/3-át magának, 1/3-át pedig a felperesnek lefoglalta. 1399 elején Zsigmond király Szécsényi Frank Szabolcs, Kölkes, Szentiván és Alcsi birtokain határjárást rendelt el, amit egy régebbi oklevél alapján hajtottak végre. Eszerint a Besenyszög helyén álló Szentiván8 és Alcsi déli határa a Zagyva folyásával esett egybe, egészen le a Tiszáig, majd a Tiszán felfelé haladva Fokorú birtoknál végződött.9 Szécsényi László a XV. század közepén a felvidéki husziták miatt többször is zálogba adta birtokait. 1454 őszén - fia János nevében is - Hollókő várát Szécsény, Gyöngyös, Pata városokkal és tartozékaikkal (közte Szentiván, Fokorú, Szászberek, Alcsi falukkal) vejének, Losonci Albert- nek 16.000 forintért átadta, majd 1455 tavaszán a felek a zálogot 40.000 forintra emelték. Szécsényi László fia János azonban hamarosan elhalt, ami a család fiúági kihalását vetítette előre. Az idős László maga is közbenjárhatott, hogy 1456 végén V. László király Ország Mihály kérésére Szécsényi lányait, Annát (Ország László jegyese) és Hedviget (Losonci Albertné) fiúsította apjuk birtokaiban. 1458 tavaszán Szécsényi László megerősítette a 40.000 forintos zálogolást, de már Ország Mihály és Losonci Albert javára. Végül 1461 nyarán I. Mátyás hadi érdemekért a lányok férjeit, Országot és Losoncit a javakba (így Alcsiba is) beiktatni rendelte, ami 1462 tavaszára meg is történt.10 teljesen hibás, hogy a falu legfeljebb a XIV. század második felétől vált a garamszentbenedeki bencés apátság birtokává, mert világi birtokosainak névsora jól összeállítható, már e század elejétől Mohácsig. KERTÉSZ Róbert 2014.24.; A Hosundorfer család történetére lásd: WERTNER Mór 1895.7476. 6 CD IX. 2.207. XCVII. sz.; MÓL DL 2232. 7 CD IX. 2. 207-210. XCVII. sz.; HO VII. 402-404. 376. sz.; KMLFA DL 3941.; ÁO XXXI. 1347.496-497.967. sz. (MÓL DL 64.714.) 8 A Pesty által Palotásszentivánnál sejtett település ekkor már nem létezett. 9 GYÁRFÁS István 1870. III. 116., 534.; ZSKO II. 1. 526-527. 4267. sz. (MÓL DL 9093.); BENEDEK Gyula 1991.324-327. (MÓL DL 73.527.1^1.) 10 BO I. 682-683.; BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 224., 229.; uő én. (MÓL Forgách Lt.); BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.35. (MÓL DL 9093., 14.943., 15.444., 74.568.; BENEDEK Gyula 2007. 52-62. 345
