Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - V. Szabó Gábor: Horgászhorgokat tartalmazó bronzdepó Telkibánya–Cser-hegy erődített településéről
TISICUM XXV. - REGESZET 2. kép: Telkibánya-Cser-hegy. Az erőditetett településen előkerült késő bronzkori fémtárgyak és az öt bronzkincs helyzete legnagyobb koncentrációjuk az erődítéssel övezett településrész felső negyedében figyelhető meg. A szórvány bronzleletek nagy része - hasonlóan más késő bronzkori lelőhelyeken megfigyelt tendenciához - itt is különböző tárgyak apró töredékeiből, öntőcsapokból valamint öntőrögökből áll. A töredékek között nagyon sok az apró, meghatározhatatlan tárgyhoz tartozó lemeztöredék, de nagy mennyiségben gyűjtöttünk sarlópenge töredékeket és tokosbalták él- valamint tokrészének töredékeit. Ép tárgy nagyon kevés került elő: a már említett sarlón és tokoskalapácson kívül mindössze egy lándzsa és egy homokóra formájú csüngő, valamint egy tű tartozik ebbe a kategóriába. jelenlétére utalnak. A 40 cm-es mélységben előkerült leletegyüttes9 törött tokosbaltákat, egy kettétört lándzsát, egy árat, a tokosbalták tokjába dugott apró bronzrögöket, egy bronzkarperecet és négy nagyméretű, szakával ellátott hegyű, akasztóhurkos végződésű bronzhorgot tartalmazott. (7. kép) A karperecre korrodálódott lenyomatok arra utaltak, hogy a tárgyak egy durvaszövésű textilbe voltak csomagolva. A bronzhorgokat tartalmazó 2. depó előkerülési körülményeiről A hét darab nagyméretű, szakával ellátott bronzhorgot tartalmazó 2. depólelet 2010. október 16-án került elő a felszín fémkeresőműszeres átvizsgálása során. A tárgyakat az erődített telep legfelső részén, a délkeleti peremtől kb. 50 méterre lefelé nyugatra helyezték a földbe. A terület ezen a részen már alig lejt, a kincs tágabb környezete csaknem vízszintes felületű. A leletegyüttes körül, az avar alatti felszínen gyűjtött kerámiatöredékek és apró szemcséjű paticsdarabok arra utalnak, hogy az őskorban ez a zóna is intenzíven betelepült lehetett. A bronztárgyak 25 cm mélységben egy hamus, szürke, rendkívül kemény, cementált betöltésű ovális beásásban feküdtek. A beásás foltja a felszín alatti 15 cm-es mélységtől jól elvált és a további bontás során is világosan követhető volt. A hét horog egymással párhuzamosan, száraikkal egymást fedve, szorosan összetapadva helyezkedett el - feltehetően egy kötegbe fogva, összekötözve tehették ide őket. (3 - 4. kép) A depó köré kijelölt 1x1 méteres szelvényben a tárgyakat rejtő beásáson kívül nem volt más régészeti objektum. A bronzhorgokat tartalmazó 2. depó tárgyairól A lelőhelyen előkerült bronzdepókról A lelőhelyen általunk8 felfedezett öt bronzkincs közül négy (2., 3., 4., 5. depó) a sánc által határolt településrész legmagasabb, délkeleti negyedében, egy kb. 200 méter átmérőjű körön belül lett deponálva. (2. kép) A környezetükben gyűjtött kerámia és tapasztás töredékek arról tanúskodnak, hogy ez a településrész intenzíven lakott volt. A 2. kincs tartalmazta az alább részletesen bemutatott hét nagy bronzhorgot. A 3. depó egy lejtős felszínen szétszóródott hajfonatkarikákat és vekni alakú bronzöntvényeket foglalt magába, a 4. pedig egy Blatnica-típusú, trébelt díszítésű bronzcsésze összegyűrt töredékéből, egy díszített lemezöv darabjából és bronzlemezekből állt. Az 5. kincs két, egymástól egy méter távolságban lévő kupacban, egy nagy fa gyökerei által megbolygatva helyezkedett el. Az egyik tárgycsoportban gondosan egymásra pakolva egy tokosbalta, csüngök és karika ékszerek lettek lerakva, amiket egy bronzkarperec zárt le. A másik kupac két bronztűt, egy sarlót, egy falerát, bronzspirálcsövecskéket, egy tokosvésőt és egy kocsikerékagy töredékét tartalmazta. Az 1. depó a másik négy depólelet alkotta koncentrációtól kb. 250 méterre északnyugatra egy lejtősebb felszínen kialakított kis teraszon került elő. A felszínen található patics- és kerámiatöredékek itt is épületek 8 A felszínen látott rablógödrök mennyisége és méretei alapján nem tartható kizártnak, hogy az előttünk járó illegális fémkeresősök a területen az általunk felderített kincseken kívül további késő bronzkori kincsegyütteseket találtak. A depólelet bronzhorgai szakával ellátott végződésűek, zsineg felőli végén akasztóhurkos kialakításúak (5. kép - 6. kép). Az akasztóhurkot úgy alakították ki, hogy a zsinór felőli végeket csaknem hegyesre kalapálták és oldalirányban visszahajlították. A horgok teljes felületén, minden oldalukon apró kalapálás nyomok figyelhetőek meg. A horgokat feltehetően egy nyers szálból vagy bronzrúdból kalapálták vagy hajlították a kívánt formára,10 11 amire az el nem kalapált nagyobb lapos síkok is utalnak. A jobb állapotban megmaradt szakákon csiszolás vagy reszelésnyomok figyelhetőek meg.11 A horgok mindegyikének szára és hegye azonos síkban van. A horogszárak hosszúsága 9,8 és 11,8 cm között, öbölnyílásuk - ez a hegytől a szár síkjáig mérhető távolság - 4,8 és 5,4 cm között mozog, tehát az ösz- szes darab közel ugyanabba a mérettartományba sorolható. A hét horog csaknem azonos mérete és súlya, elkészítésük hasonló technikája arra utal, hogy azokat ugyanaz a kéz készítette. 9 V. SZABÓ Gábor 2011. Taf. 5.1 -2.; V. SZABÓ Gábor 2016. Abb. 13. 10 A késő bronzkori bronzszálak készítéséről Id. SZABÓ Géza 1993.202. 11 A horgok vizsgálatában nyújtott segítségéért köszönettel tartozom Tarbay Gábornak. Megállapítása szerint komplex archeometriai vizsgálat híján eldönthetetlen, hogy a szakarészt öntéssel vagy kalapálással alakították-e ki. 176
