Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁG TÉRSÉGÉNEK TELEPÜLÉSVISZONYAI A X-XI. SZÁZADBAN

a Kristó Gyula által a X. századi magyar viszonyokra megfogalmazott „törzsi államok” elképzelést is,* 41 annál is inkább, mivel az Árpádok dinasztiájának nagyfejedelmi pozíciója mindvégig megmaradt, és ezt a tényt még akkor is figyelembe kell venni, ha elfogadjuk, hogy átmenetileg meglazulhatott a központi hatalom. (A „törzsi államnak” elnevezett formáció esetében egyébként az „állam” kifejezés használata is megkérdőjelezhető.) Amennyiben a X. század első felében valóban „törzsi államokra” - vagyis vezéri tartományokra - hullott volna szét a fejedelemség, akkor az újraközpontosítást az országrésznyi, csekély területre visszaszorult nagyfejedelem, éppen az augsburgi vereség után képtelen lett volna megoldani. Sajnos, ebből az időszakból kevés a forrásadat, de úgy tűnik, a személyi függésű nomád államot az Árpádok elég jól megszervezték,42 és ebben az uralmi rendszerben egy magas méltóságot viselő „vezérnek” (aki lehetett volt törzsfő vagy a fejedelmi rokonság egy tagja vagy a katonai kíséretből kiemelkedő, magas rangú parancsnok) éppen „törzse” (egy bizonyos törzshöz tartozó népe) nem volt, hanem területe, territóriuma, ahol beszedhette az adót az alá rendelt népektől. A vérségi kapcsolatok megbontása és a szomszédsági viszonyok kialakítása a nomád állam megszervezésével függ össze, bizonyára már a honfoglalás előtt megkezdődött. Ami a kétpói előkelőnek valamely személlyel vagy családdal való azonosítását illeti - ez egyébként is felettébb kétséges művelet -, magunk valószínűbbnek tartjuk Selmeczi meghatározását, aki az Ond vezértől leszármazó Bor-Kalán nemmel való kapcsolatra gondolt, mivel ennek a vezéri nemzetségnek a birtoklása a Tisza vidéken valóban kezdettől és hosszú időn keresztül kimutatható.43 Az Alföld középső részén elhelyezkedő, az előkelő réteg régészeti hagyatéka alapján elkülönített honfoglalás kori leletcsoport tehát véleményünk szerint nem tartható törzsnek, történeti értelmezésére más magyarázatot kell keresnünk. Amennyiben az anyagi kultúrában különböző sajátosságok alapján ki lehet mutatni egy jól körülhatárolható területi csoportot, annak bizonyára többféle oka lehet: uralmi-igazgatási körzet, néprajzi jellegzetességek (viseleti vagy egyéb szokások), műhelyek vonzáskörzete stb. Településtörténeti szempontok szerint vizsgálva a kétpói sírt és környezetét azt látjuk, hogy a Tisza bal partja, a Körösök, a Berettyó és az egykori Hortobágy-mocsár közötti terület belsejében, Abádszalóktól délre a kétpói síron kívül nincs jelentős honfoglaló sírlelet,

módszerrel, térképeken elemző Sándorfi György, aki a számításait közreadó kis munkában megállapítja: „A törzsnevek eloszlási hasonlósága alapján nagy a valószínűsége annak, hogy azok az elemek, amelyekből később a törzsi helyneveket viselő települések keletkeztek, közös halmazból származnak, vagyis már szétszóródásuk előtt összekeveredtek. Hibás tehát minden olyan kísérlet, amely egységes törzsi megtelepedést feltételezve, a teljes Kárpátmedencét különböző törzsi területekre felosztva, azok bomlásából vezeti le törzsi helyneveink keletkezését." SÁNDORFI György 1989. 12. Györffy a szerző kiindulópontját - kissé igazságtalanul - „romantikusnak” tartotta, és éppen csak érintőlegesen idézte matematikai statisztikai eredményeit, bizonyára a számára idegen matematikai módszerek miatt. GYÖRFFY György 1997.233.

41 KRISTÓ Gyula 1998.83-85. A szerző által több művében is kifejtett elméletet a történészek egy része elfogadta, így többek között FONT Márta 2009.14- 15. Ugyanakkor a középkori Magyarországról írott kitűnő monográfiájában Engel Pál azon a véleményen van, hogy a törzseket nem szabad területietnikai csoportként elképzelnünk, „és semmi remény, hogy valaha is képesek leszünk „törzsi országokat” körülhatárolni." ENGEL Pál 2001.23.

42 A személyi függésű kora feudális állam jellemzőit alaposan kifejtette: GYÖRFFY György 1977.594-600.

43 GYÖRFFY György 1970.227-229.

a fentiekben említett többi lelőhely valamelyik folyó partjánál van, középkori révek, átkelők közelében (ilyennek tartható Tiszafüred-Majoros, Tiszaderzs, Tiszabura-Szőlőskert, Tiszabő-Tópart, Szolnok-Alcsiszeg, Martfű, Tiszakürt, Mezőtúr). Ezt a megfigyelést erősíti, hogy az illető folyók másik partján is, szintén átkelők közelében, jelentős honfoglaló lelőhelyek sora húzódik: a Tisza jobb partján Tiszanána-Cseh-tanya, Tiszasüly-Éhhalom, Nagykörű (1891), Nagykörű-belterület (a községházával szemben), Szolnok-Strázsahalom, Szolnok-Vár, Tiszajenő- Eperjesi-telep, Tiszakécske-Ókécske; a Berettyó bal parti részén Ecseg- falva-Bokroshalom (MRT 6.4/13. lelőhely), Dévaványa-Sártó, Timár Frigyes halma (MRT 6.3/6. lelőhely), Dévaványa-Mátyás-gát (MRT 6.3/199. lelőhely), Endrőd-Szujókereszt (MRT 8. 3/39. lelőhely), Gyoma-Kádár- tanya (MRT 8. 4/122. lelőhely); a Körös bal partján Kunszentmárton- Kökényzug-Jaksor, Kunszentmárton-Péterszög, Öcsöd-Kenderesha- lom, Öcsöd-Kováshalom, Békésszentandrás-Mogyorós-halom (MRT 8. 1/1. lelőhely), Békésszentandrás-Pálinkás-ér (MRT 8. 1/62. lelőhely), Szarvas-Velki-halom (MRT 8. 8/42. lelőhely), Szarvas-Tessedik Sámuel utca 57-59. (MRT 8. 8/117. lelőhely); a fentieken kívül Szarvason, ismeretlen lelőhelyen került elő egy honfoglalás kori karperec, amely az előkelő réteg hagyatékához sorolható (8/IX.).44 Ezekhez képest Kétpó a Szolnoki-löszösháton középtájon helyezkedik el, közelében két fontos középkori út keresztezte egymást: a Désről Szolnokra vezető sószállító út és a Dél-Erdély felől, a Maros völgyéből, Lippáról Mezőtúrra, onnan valamelyik tiszai révhez (Abád, Füred), majd Északkelet-Magyarországra vezető út.45 Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a fontos közlekedési utak már a X. században is léteztek. (Lehet véletlen egybeesésnek is tartani, hogy néhány száz évvel később egy nagykunsági előkelő kun családnak éppen Kétpó mellett, Szenttamáson volt a birtokközpontja.) A honfoglaló előkelő és középréteg temetőinek topográfiai rendszeréből arra lehet következtetni, hogy a vízi és szárazföldi utak stratégiai pontjait szállták meg, feltehetően központi akaratból (4. kép).

Nem tudható, hogy a honfoglalás utáni első megszállás idején melyik nemzetség volt az ősfoglaló ezen a vidéken. A kabar eredetűnek tartott Aba nemzetség ugyan már az államalapítás korában kiterjedt birtokokkal rendelkezett Északkelet-Magyarországon, Újvár- (Abaújvár- és Heves-) megyében, Györffy György szerint azonban birtoklásuk nem vezethető vissza a X. század elejére. Úgy tűnik, hogy a vizsgált terület nagy részét a fejedelmi család tartotta kézben.46 Az Ond vezértől leszármazó Bor-(Bár-)Kalán nemzetségnek ugyan Csongrád vármegyében voltak az

44 FODOR István 1996. 219., 242-244., 282-285., 292-294., 353-354., 412- 414.; SELMECZI László 1996.; MADARAS László 2014.; KAPOSVÁRI Gyula 1982-1983.161., 3. jegyzet; uo. 202., 45. kép.; ECSEDY István-KOVÁCS László-MARÁZ Borbála-TORMA István 1982.37-38., 70., 78.; JANKOVICH B. Dénes-MAKKAY János-SZŐKE Béla Miklós 1989.58-62., 88-89., 143- 146., 222-223., 447-449., 472-474.; JUHÁSZ Irén 1996.157-163. A tiszazugi honfoglalás kori lelőhelyekre vonatkozóan Bagi Gábor szintén az egykori folyóátkelőkkel és főutakkal való összefüggést hangsúlyozta. Sajnálatos, hogy kitűnő összefoglalásában nem használta fel a folyószabályozás előtti vízrajzi rekonstrukciót, holott a középkori települések, régészeti lelőhelyek csak annak segítségével értelmezhetők. BAGI Gábor 2009.12-13.

45 A tárgyalt vidék honfoglalás kori településendjét vizsgálva természetesen Madaras László is észrevételezte, hogy a lelőhelyek igazodnak a vízrajzi adottságokhoz, Kétpó esetében mégsem tartotta fontosnak azt a körülményt, hogy a száraz hátságon fekszik, nem egykori Tisza-parton. MADARAS László 1996. 73.

46 GYÖRFFY György 1963-1998.1.42., III. 43-44.

253