Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Koós Judit: Öntőformák–öntött formák. Újabb adatok a Füzesabony-kultúra fémművességéhez Északkelet-Magyarországon
KOÓS JUDIT: ÖNTŐFORMÁK - ÖNTÖTT FORMÁK. ÚJABB ADATOK A FÜZESABONY-KULTÚRA FÉMMŰVESSÉGÉHEZ ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON Az öntőformák nyersanyaga Az öntőformák részletes kőzettani elemzésére még nem került sor, mindössze nyersanyagukat és származási helyüket vizsgáltuk. Ennek során megállapítást nyert, hogy a nagyrozvágyi példányok mindegyike riolit- tufa, amely különösen kedvelt nyersanyaga az öntőmintáknak.16 Származási helye a Tokaji-hegység (vagy a Zempléni-hegység), ahol nagy területen a felszínen, vagy a felszín közelében található középső miocén korú riolittufa. Szűkítve a kört, az adatok ismeretében a nyersanyagok beszerzési helyeként a jelenlegi feltártsági viszonyok között Sátoraljaújhely és Mád környéke tűnik a legvalószínűbbnek.17 A kultúra névadó lelőhelyén, Füzesabony-Öregdombon is használták ezt az alapanyagot. A Tompa-féle ásatások során előkerült 7 öntőformából kettőnek a nyersanyaga bizonyult riolittufának.18 Ezek közül az egyikben kúpos fejű, a másikban gombfejű tűket öntöttek.19 A nagyrozvágyi öntőformák mindegyikén megfigyelhetőek a használat során keletkezett kormolás-átégés nyomai. Legerőteljesebben a meghatározhatatlan tárgy felületén (1. t. 1b: középbordás tőr?), legkevésbé a tokos balta felszínén, amely vélhetően a jól záródó fedőlapnak köszönhető. A formák megmunkálása ügyes kezű mesterre utal, gondosan csiszolt és kifaragott példányokról beszélhetünk. A kő nyersanyag jelentőségét mutatja,20 hogy a mintanegatívok használhatatlanná válása, törése után más tárgyat véstek a formába: bordás penge (?)-félhold alakú csüngő (1. t.1a-b), körbordás fejű csüngő-félhold alakú csüngő (1. t. 2a-b), félgömbös fejű tű-körbordás fejű csüngő (2. t. 1a-b) kombinációja fordul elő. az elmúlt évtizedekben ez az öntőforma elkerülte a kutatók figyelmét, valamint kulturálisan és kronológiailag jól illeszkedik a jelenlegi feldolgozás témakörébe. A tárgyrajz precízebb, gondosabb elkészítése pedig lehetőséget adott az újraértékelésre. 16 PÉTERDI Bálint 2004. 490-500.; T. BÍRÓ Katalin 2008. 27. Nagyrozvágy- Pap-domb kőanyagának feldolgozását T. Biró Katalain végzi, akinek a nyersanyag meghatározást köszönöm. 17 A bodrogközi lelőhellyel esetlegesen kapcsolatba hozható riolittufa előfordulásokra Fehér Béla mineralógus kollégám (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) hívta fel a figyelmemet, és szolgáltatta az ehhez szükséges adatokat. Segítségét ezúton is köszönöm. 18 A nyersanyagvizsgálatot Péterdi Bálint végezte: PÉTERDI Bálint 2004. IV/7. és V/1. azonosító számú leletek. 19 SZATHMÁRI Ildikó 1990.50.1.1-2; HORVÁTH, Tünde et al. 2015.49. Fig. 11.5. 20 Az öntőformák tanulmányozása során Péterdi Bálint felhívta a figyelmet arra, hogy fontos lenne az átfogó nyersanyagvizsgálat, mert előfordul, hogy egy-egy csoporton belül nem csak ugyanarról a lelőhelyről származó példányok vannak. A kőanyaglelőhely ismeretében pedig a korabeli nyersanyaglelőhelyekre, kapcsolatrendszerekre, a különböző fémmegmunkáló műhelyek közötti nyersanyagforgalomra lehetne következtetni, vö. PÉTERDI Bálint 2004.491. Az öntőformák értékelése A Nagyrozvágy-Pap-dombon (1. t. 1a, 2a) és a Mezőcsát-Oroszdombon (5. t. 1) előkerült öntőmintákban koszideri típusú és egyszerű, félhold alakú csüngök készültek.21 A nyitott végű, félhold alakú csüngök kutatástörténetével, elterjedésével újabban Kiss Viktória foglalkozott.22 Összegzésében megállapította, hogy a tárgytípus bronz példányai a kora bronzkor-középső bronzkor fordulóján jelennek meg a Kisapostag-Vatya I kultúrák területén. Előfordulásukkal a középső bronzkor 3. időszakának első feléig számolhatunk, a klasszikus koszideri kincsleletekből már hiányoznak. Mozsolics Amália két csoportra osztotta a félhold alakú csüngőket, amelyeken belül az ívelt a korábbi (1. típus), az erőteljesen bepödrött végű forma (2. típus) pedig a csüngök fiatalabb változatát jelenti.23 Ennek alapján a mezőcsáti formában öntött középtag nélküli példányt is ide sorolhatjuk. A tárgytípus a Dunától keletre eső területek kora bronzkori kultúráiban sem ismeretlen, erre legutóbb P. Fischl Klára hívta fel a figyelmet. Az ároktő-dongóhalmi teli település hatvani rétegéből közölt öntőformát a Mozsolics által meghatározott 1. típusba sorolta.24 E csüngőtípus bronz tágymintáinak öntőformáit a mezőcsáti és az ároktői mellett Dunaújváros-Duna-dűlőből (Vatya-kultúra),25 Tiszafüred- Ásotthalom telepéről26 és Ratkócról/Ratkovce27 (SK) ismerjük. Ez utóbbit és az oroszdombi példányokat vizsgálva egyúttal képet alkothatunk arról az öntési technikáról is, amellyel ugyanabban a formában egyidejűleg több ékszer kiöntését is elvégezhették. A nagyrozvágyi és mezőcsáti darabok koszideri csüngőinek (2. típus) öntőformái a Kárpát-medence más középső bronzkori kultúráinak leletanyagaiban is megtalálhatóak. A tiszafüredi példányon az 1. és 2. típusúnak meghatározott csüngök és középtüskés ékszerek negatívjai együttesen fordulnak elő.28 További öntőminták a Vatya-kultúra lelőhelyeiről Dunaújváros-Kosziderpadlásról29 és Százhalombatta-Földvárról,30 a Szeremle-kultúra területén Sükösdről,31 és a Magyarád-kultúra vígvári/ Veselé (SK)32 lelőhelyéről származnak. A nagyrozvágyi bronz tárgyak egyike egy félhold alakú nyitott, bepödrött végű, hegyes középtagú csüngőtípus (6. t. 3), amely az északkeleti régió kultúráinak vezető ékszerformája a koszideri periódusban.33 * Feltűnésükkel a korszak raktárleleteiben, telepein és temetőiben egyaránt 21 KOÓS Judit 1991a. 11-12.4. t.1. 22 HONTI, Szilvia-KISS, Viktória 2000.90-91.; KISS, Viktória 2012.110-111. 23 MOZSOLICS, Amália 1967.87. 24 P. FISCHL Klára 2006.160-161.23/3. 25 MOZSOLICS, Amália 1967. Taf. 137.; BÓNA, István 1975. Taf. 46/9.; HORVÁTH, Tünde 2004.41-42. 8. kép 2.;VICZE, Magdolna 2011. Pl. 75/12. 26 BÓNA, István 1960. Taf. 11.1. 27 FURMÁNEK, Václav 1980. 47. Taf. 10/182. Szerző a tárgyalt lelettípust a Piliny-kultúrához kötötte. 28 BÓNA István 1960. Taf. 11.1.,2. 29 HORVÁTH Tünde 2004.7. kép 1 b. 30 HORVÁTH Tünde 2004.27.13. kép 3. 31 BÁNDI Gábor-KOVÁCS Tibor 1969.106-107. X. 1.14. 32 TOCÍK1964. Taf. 37.7-8.; FURMÁNEK, Václav 1980. Taf. 10.182.; BARTÍK, Juraj 1999. Abb. 2/3a. 33 MOZSOLICS, Amália 1967. 87.; KOVÁCS, Tibor 1984. 379.; BÓNA, István 1992.62. 97
