Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kiss Viktória–Kulcsár Gabriella: Újra a balatonakali bronzkori sírról
KULCSÁR GABRIELLA-KISS VIKTÓRIA: ÚJRA A BALATONAKAU BRONZKORI SÍRRÓL Abszolút kronológiai adatok Az említett csontvázas sírok kutatása révén az utóbbi időkben a tárgyalt korszak abszolút keltezését pontosító adatok is gyarapodtak. A legidősebb, datált csontvázas sírok közé sorolható a Kaposvár-61. út/12. lelőhely 45. sírja (arany hajkarikával; Kr. e. 2130-1980), ennél valamivel fiatalabb a Ménfőcsanak-Kolonics-tagi sír:Kr. e. 2020-1940, és Balatonlelle-Kenderföld B-2800. sírja: Kr. e. 2020-1950.26 A bonyhádi temetőben a csontvázas sírok kora nagyjából ugyanezt az időszakot jelzi: Kr. e. 2140-1980 és 1960-1890 közé keltezhetők.27 A 84., és 85. in situ hamvasztásos sírok kora Kr. e. 1940-1820, és 1870-1690. Balatonkeresztur-Réti-dűlő 8 egyén maradványait tartalmazó települési gödrének (B-938) kora Kr. e. 1880-1690 közé tehető. A csontvázas temetkezések zöme tehát az eddigi adatok szerint Kr. e. 21-19. századra keltezhető, de a Kr. e. 19-17. században is előfordulnak, párhuzamosan a hamvasztásos sírok „kísérleti fázisával”.28 A balatonakali sír kora Kr. e. 1950-1900; az abszolút dátum is jelzi, hogy a kisapostagi (vagy legkorábbi mészbetétes29) időszaknak nem a legkorábbi sírjaival párhuzamosítható. Az említett klasszikus aunjetitzi fejedelmi sírokat dendrokronológiai adatok segítségével ugyanerre a korszakra keltezik (1. kép). Az említett melzi kincs fa maradványaiból nyert 14C adat azonban jóval korábbra, Kr. e. 2205-1952(95.4% probability) közé teszi a balatonakali fejsze közeli rokonának korát. S. Schwenzer véleménye szerint a túl idős radiokarbon adatot „old wood” vagy „heartwood” hatás okozhatta, tehát vagy egy régi, idős fát használtak fel a balta felnyelezésre, vagy a külső évgyűrűket lehántották a fáról, és csak a belső, idősebb magot lehetett keltezni.30 Nemrégiben a legújabb németországi kora bronzkori radiokarbon adatok értelmezése során Philip Stockhammer a Reinecke kronológia fázisainak a korábbitól eltérő keltezését kezdeményezte. A 140 új 14C adat azt bizonyítja, hogy a R Br A1 az eddig feltételezettnél később kezdődik (Kr. e. 2300 helyett 2150-ben), és 1900-ig tart, míg a R Br A2a Kr. e. 1900-1700 közé tehető.31 A fentiekben elemzett dunántúli kora bronzkori csontvázas temetkezések egy része, a bonyhádi temető legidősebb sírjaival (például a 242. sír a mészbetét nélküli tekercselt pálcikás díszű bögrével; Torma: Kisapostag 1, Szabó: Bonyhád 1) eszerint a R Br A1 fázis réztárgyakat használó időszakával párhuzamosítható, s e korszak végét jeleznék a balatonakali sír gazdag bronzmellékletei. 26 BÁRDOS Edith 2000.; HONTI Szilvia et al. 2004. 54.; KISS Viktória et al. in print. A Dunántúlon a hamvasztásos rítussal összefüggésben hosszú ideig alig álltak rendelkezésre 14C dátumok (KISS Viktória 2012b.). Az MTA BTK Rl OTKA és Lendület Mobilitás kutatócsoportja, az MTA BTK Rl Archeogenetikai laboratóriuma és az MTA ATOMKI együttműködése keretében a közelmúltban számos új radiokarbon adattal gazdagodik a hazai bronzkorkutatás. Az egyelőre közöletlen BP dátumokat egy másik tanulmányban tesszük közzé. A radiokarbon dátumok kalibrálása 1 szigmás valószínűséggel, Ox Cal v4. 2.4. (BRONK RAMSEY, Christoper 2009.) és Int Cal 13 kalibrációs görbével készült (REIMER, Paula et al. 2013.). 27 KISS, Viktória etal. 2015. 28 SZABÓ Géza 2010.; KISS, Viktória et al. 2015. 29 KISS, Viktória et al. in print. 30 MÜLLER, Johannes 1999.; SCHWENZER, Stefan 2002. 31 STOCKHAMMER, Philipp et al. 2015. Összefoglalás A balatonakali sírba egy teljes fegyverzettel és szerszám együttessel, továbbá arany hajkarikával ellátott kiemelkedő személyt temettek. Mellékletei az aunjetitzi fejedelmi sírokkal összevethető státuszt jeleznek. A sír radiokarbon dátuma megerősíti a balatonakali főnök eltemetésének középső bronzkor elejére való keltezését. Mindezzel összhangban vannak a fémvizsgálati eredmények: a sír tárgyai a R Br A2-ben megjelenő ónbronzok első darabjait képviselik. Köszönetnyilvánítás Köszönjük a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársainak, különösen Regenye Juditnak, hogy lehetőségünk nyílt a sír emberi maradványainak és a fém tárgyaknak az elemzésére. Az embertani elemzés elvégzéséért Köhler Kittinek és Hajdú Tamásnak, a fémvizsgálatokért Maróti Boglárkának, Kasztovszky Zsoltnak és Káli Györgynek tartozunk köszönettel. A DNS elemzést Szécsényi-Nagy Anna végzi az MTA Régészeti Intézete Archeogenetikai laboratóriumában, a fémvizsgálatok a mannheimi CEZA laboratóriumban, Ernst Pernicka vezetésével történnek. A cikk megjelenését az OTKA/NKFIH K 108597. számú kutatási program és az MTA Lendület programja támogatta. IRODALOM ALEXANDROV, Stefan 2009. Ukrashenijaza kosa otzlato i spevroprezbron-zovata epocha v Severna Bulgaria. - Gold and silver hairrings from Bronze Age north Bulgaria. In: Arheologia (Sofia) 50.7-20. BÁNDI Gábor-KISS Attila 1967. A majsi bronzkori temető. - Das Gräberfeld aus der Bronzezeit in Majs. In: JPMÉ12.23-32. BÁRDOS Edith 2000. Előzetes jelentés a 61-es főút Kaposvárt elkerülő szakaszán végzett régészeti feltárásokról (12., 13., 14., 4. lelőhelyek) (Preliminary report of the archaeological excavations carried out on the encircling section of Road 61 around Kaposvár (sites number: 12,13,14, 4). In: Somogyi Múzeumok Közleményei 14.259-268. BÓNA István 2000. Metallfunde der mittleren Bronzezeit aus Mezöfalva-Bolond- vár (Komitat Fejér, Ungarn). In: MESTER, Zsolt-RINGER, Árpád (Dir.): A la recherche de l’Homme préhistorique. Volume commémoratif de M. Gábori et de V. G. Csánk. Etudes et Recherches Arch, de l’Université de Liege 95. Liege. 83-92. BRONK RAMSEY, Christopher 2009. Bayesian analysis of radiocarbondates. Radiocarbon, 51. 337-360. 77
