Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kiss Viktória–Kulcsár Gabriella: Újra a balatonakali bronzkori sírról
TISICUM XXV. - RÉGÉSZETTUDOMÁNY 4. kép: A balatonakali sír lehetséges rekonstrukciója a múzeumba került vázrészek és a patina nyomok jelölésével A fémtárgyak tipológiai elemzése és anyagvizsgálata A fent említett csontvázas sírok eddig megvizsgált fém tárgyainak zöme rézből készült, ónt nem tartalmaz. A Győr-Ménfőcsanak-Kolonicstagnál megtalált sírból származó nyakperecek óntartalma 0 ill. 0,1%, és hasonlóan nem tartalmazott ónt a Győr-Ménfőcsanak-Széles földeknél feltárt hamvasztásos sír két kartekercse.17 Az ordacsehi-csereföldi temető lemezcsövecskéi és hajkarikái között csupán egy esetben lehetett 3,49% ónt kimutatni. A réz nyersanyag többnyire magas arzén-, antimon- és ezüsttartalmú fakóérc (Krause és Pernicka rendszerében Ösenring és Singen fémtípus, utóbbiban kevés nikkeltartalommal).18 A balatonakali sír tárgyainak a Budapesti Neutronközpontban végzett roncsolásmentes (XRF, PGAA, TOF-ND) fémvizsgálata 7-12% óntartalmat mutatott ki. Ez alátámasztja az előbb említett sírok réz tárgyainak korábbi, a kora bronzkor (R Br A1) végére való keltezését, míg a balatonakali sír súlyos bronztárgyai már az ónbronzok megjelenését követő fázis (R Br A2a), a magyarországi középső bronzkor kezdetének emlékei.19 * 17 MITHAY Sándor 1942. 6. III. t. 1-7.; JUNGHANS, Siegfried et al. 1974. 13820., 13825.; KRAUSE, Rüdiger 2003. Abb. 39., Cl. 34/1.8.; MELIS Eszter 2013.5. kép. 18 KRAUSE, Rüdiger 2003. Abb. 39.; SOMOGYI Krisztina 2004., KÖLTŐ László 2004.; KISS Viktória 2009. 19 PARE, Christopher 2000. A Budapesti Neutronközpontban végzett roncsolásmentes vizsgálatok részletes adatait, valamint a CEZA mannheimi A balatonakali nyélhátas fejsze20 párhuzamait Torma István Pfaffenbergről, és egy ismeretlen szlovákiai lelőhelyről ismertette, s a három tárgyat a Pfaffenberg típusba sorolta. E típussal közeli rokon a Melzi II. kincs fejszéje is (ún. Stabaxt). A nyélhátas fejszék kissé eltérő változatai, az ún. nyéltaréjos fejszék21 kelet-Kárpát-medencei elterjedése alapján felvetődött, hogy a mindkét variáns térségünkben alakult ki. Ugyanakkor a balatonakali fejsze élének az északi peremes balták formájával való hasonlóságra is felfigyelt a kutatás.22 A melzi kincs fémvizsgálata azt mutatta ki, hogy a különleges formájú Stabaxt nyersanyaga nem tér el a kincs többi tárgyáétól, így Rüdiger Krause nem látja bizonyítottnak a tárgy Kárpát-medencei gyártását.23 A balatonakali tárgyak roncsolásmentes fémvizsgálata azonban a többi tárgytól eltérően anyélhátas fejsze anyagában antimont is kimutatott. Az eltérő összetétel alátámasztani látszik, hogy a fejsze Közép-Európa nyugatabbi részéről való import lehet. Eszerint a nyugatabbi, nyélhátas variáns gyártásának helyét Észak-Németország és a Dunántúl között kell keresnünk. Az arany hajkarikák közép-európai elterjedésével legutóbb Harald Meller foglalkozott. Érdekes megfigyelése szerint az 55 németországi lelőhelyről előkerült 123 aranytárgyból 83 darab (67%) hajkarika, ami ennek az ékszertípusnak a korszakban betöltött fontos szerepére utal. A hajkarikák formája (pl. a helmsdorfi ovális hajkarikák) és Kárpát-medencei súlypontú elterjedése alapján a Németország területén előkerült példányok egy részét importnak, másokat ezek nyomán helyben gyártott daraboknak tartja.24 A magyarországi kora és középső bronzkori arany hajkarikák legutóbbi áttekintése egy-egy leletegyüttesen belül is különböző nyersanyagú (5-30% ezüsttartalmú) tárgyakat mutatott ki. A nyersanyag beszerzésének és a készítés helyének meghatározásában sok feladat vár még a jövő kutatására.25 laboratóriumában folyamatban levő ED-XRF és ólomizotóp elemzés eredményeit egy másik tanulmányban közöljük. 20 A nyélhátas és nyéltaréjos típusokról Id. TORMA István 1978. 19-20.; HUNDT, Hans-Jürgen 1987.; SZABÓ János József 1994.192.; SZABÓ János József 1999.20-21. 21 SZABÓ János József 1994.191-199.; KOVÁCS Tibor 1995.; SZABÓ János József 1999.; NOVOTNÁ, Mária-NOVOTNY, Bohuslav 1996.93.; BÓNA István 2000.85-86., Taf. 1. 22 WILLVONSEDER, Kurt 1937. 76., 381. Taf. 49. 8.; MOZSOLICS, Amália 1967. 21-22.; NOVOTNÁ, Mária 1970. 31. Taf. 8.148.; VULPE, Alexandru 1970. 51-60., Taf. 14-17.; TORMA István 1978. 19-20.; KOVÁCS, Tibor 1995.182.; MENKE, Manfred 1997.; RASSMANN, Knut-SCHOKNECHT, Ulrich 1997.44-45. Abb. 1.; KRAUSE, Rüdiger 1998.182. Abb. 15., Abb. 17., Abb. 18.3. 23 KRAUSE, Rüdiger 2003.247-249.. 24 WEIHERMANN, Petra 2001.; MELLER, Harald 2014. Abb. 17., Abb. 20. A magyarországi emlékanyagban hasonlóan nagy arányban fordulnak elő a hajkarikák: a Dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája emlékanyagában néhány aranygyöngyön kívül cask hajkarikák fordulnak elő az aranytárgyak között (KISS, Viktória 2012a. 91-95.; DANI János et al. 2016). Az arany hajkarikák közép- és kelet-európai elterjedése (MELLER, Harald 2014. Abb. 17.) a jelen kutatás helyzetét tükrözi, s a későbbiekben változhat, tekintetbe véve például a Bulgáriából előkerült darabokat (ALEXANDROV, Stefan 2009.). 25 SZATHMÁRI Ildikó et al. in print. Tervezzük a balatonakali arany hajkarika anyagvizsgálatát is. Az arany nyersanyag eredetének meghatározásától Id. KISS Viktória 2014. 76
