Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Siklósi Zsuzsanna–Szilágyi Márton: Módszertani, interpretációs kérdések az alföldi rézkor radiokarbon keltezése kapcsán
TISICUM XXV. - RÉGÉSZETTUDOMÁNY mellékesen - magának a temetőnek az igen hosszú, mintegy 900 éven át tartó használatát is feltételezte.12 E mérések még az utóbbi évtizedben is kronológiai tanulmányok fontos elemét képezték.13 Az, hogy ezek az adatok máig torzítják a korszakról alkotott képünket, csak nemrégiben merült fel.14 A radiokarbon keltezés fejlődése és következményei A radiokarbon forradalom újabb lépcsőfokai egyrészt a mérés technológiájának fejlődésével, pontosabbá válásával (az AMS bevezetésével), másrészt az adatok statisztikai, Bayes modellezésével néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen precizitást tettek lehetővé.15 Nem véletlen, hogy a módszer széleskörű, rutinszerű alkalmazását nevezte Alex Bayliss a harmadik radiokarbon forradalomnak.16 Ahogyan Bayliss és munkatársai rávilágítottak, az egyenként, individuálisan kalibrált radiokarbon adatok jelentősen torzítják egy-egy lelőhely használatának becsült időtartamát, szignifikánsan tágabb időintervallumot feltételeznek. Csupán a sorozatos radiokarbon mérések Bayes modellezésével érhető el olyan pontosság, mely az egykori események valódi időbeliségét, időtartamát meg tudja közelíteni.17 E valószínűség-számításon alapuló módszer lényege, hogy egy-egy radiokarbon mérés kalibrálása során figyelembe vesszük a rendelkezésünkre álló egyéb releváns információforrásokat (pl. vertikális stratigráfia), és ezek beépülnek keltezési modellünkbe. Éppen ezért világosan látnunk kell, hogy melyek azok az előfeltevések, amelyekre építünk, hiszen ezek helyessége alapvetően befolyásolja keltezési modellünket. Ebből következik, hogy a modell folyamatosan változhat, az idővel napfényre kerülő újabb és újabb információk, újabb mérések pontosíthatják, módosíthatják azt. Ezzel lelőhely alapú kronológia építhető, többé nincs szükség regionális általánosításra, vagyis lelőhely szinten tudjuk vizsgálni a változások dinamikáját vagy a tipokronológiai rendszer megalapozottságát. E modellezésnek alapja a megfelelő forráskritika, a modellalkotáshoz felhasznált radiokarbon mérések mintáinak körültekintő kiválasztása.18 Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy a minta valóban azt a régészeti jelenséget, azt a múltbeli eseményt tükrözi, melyet keltezni szeretnénk.19 Éppen ezért kritikus kérdés az, hogy zárt régészeti kontextusból származó, rövid életű mintákon végzett mérések alapján állítsuk fel modellünket. Bár a hazai őskorkutatásban az utóbbi egy-másfél évtizedben örvendetesen megszaporodtak a Bayes modellezéssel készült radiokarbon értékelések, mégis ez a forráskritika nem minden esetben 12 FORENBAHER, Staso 1993. 237-246. fig. 3, table 1.; HERTELENDI Ede- KALICZ Nándor-RACZKY Pál-HORVÁTH Ferenc-VERES Mihály-SVINGOR Éva-FUTÓ István-B ART OSI EWICZ László 1995. 13 Vö. YERKES, Richard-GYUCHA Attila-PARKINSON, William 2009. 14 RACZKY Pál-SIKLÓSI Zsuzsanna 2013. 15 BUCK, Caitlin E.-KENWORTHY, James-LITTON, Cliff D.-SMITH, A. M. F. 1991. 16 BAYLISS, Alex 2009. 17 BAYLISS, Alex-BRONK RAMSEY, Christopher-VAN DER PLICHT, Jo- hannes-WHITTLE, Alasdair 2007. 18 BUCK, Caitlin E.-MASON, B. 2015. 19 Erre kitűnő példa egy sír esetében magából az elhunyt emberi vázból származó minta - hiszen többnyire az egyén halálának időpontját szeretnénk keltezni. Ellenben a sírból származó minden más minta - pl. állatcsont csak közvetve keltezi az ember halálát, míg pl. egy bizonytalan származású faszén a sír földjéből akár évszázadokkal is idősebb eredményt adhat. jelentkezett. Az alföldi késő neolitikum és középső rézkor közötti időszak átfogó keltezése tekintetében Richard Yerkes és munkatársainak tanulmánya lényeges előrelépés volt. Ugyan a rendelkezésükre álló adatok minősége - nagyrészt régi, konvencionális mérések - miatt a kutatás által korábban elfogadott képen nemigen tudtak pontosítani, a Körösvidéki kora rézkor kezdetére vonatkozóan mégis fontos adalékkal szolgáltak.20 Az utóbbi szűk tíz évben a nagyfelületű feltárásokon előkerült lelőhelyek AMS keltezésének és azok Bayes modellezésének köszönhetően, olyan új eredmények láttak napvilágot, melyek alapjaiban változtatták meg a korszakról alkotott képünket. Ennek egyik kiindulópontja a Rákóczifalva- Bivaly-tón (1.c. lelőhely) feltárt 79 síros rézkori temető volt.21 A lelőhely feltárása részben Tárnoki Judit vezetésével történt, az ásatók szakértelmének és a feltárás kifogástalan dokumentációjának köszönhetően válhatott ez a temető a kora és középső rézkor kutatásának fordulópontjává. A temető a sírokban lévő tejesköcsögök, arany- és rézékszerek, valamint a súlyos rézeszközök alapján bodrogkeresztúri temetőként került be a köztudatba. A radiokarbon adatok azonban meglepően korai időszakra, 4350 (68,2%) 4260 cal BC és 4160 (68,2%) 4010 cal BC közé keltezték a temetőt.22 Ezek voltak az első bodrogkeresztúri kontextusból származó AMS mérések. A néhány évvel korábban Hajdúböszörmény- Ficsori-tó lelőhelyen feltárt tiszapolgári temető a radiokarbon mérések alapján hasonló időszakra, 4350 (68,2%) 4260 cal BC és 4310 (68,2%) 4210 cal BC közé tehető.23 E két lelőhely alapján úgy tűnik, hogy az AMS mérések és azok Bayes modellezése szerint részben egykorú lehet két olyan temető, melyek leletanyaga a hagyományos tipokronológiai és kulturális keretek között időben egymás utáninak kellene lennie. Továbbá világossá vált, hogy a hagyományos kronológia szerint nagyjából 4000-3600 cal BC közé tehető bodrogkeresztúri jellegű leletanyag jóval korábban jelent meg az Alföldön. A fentiekből kiindulva Raczky Pál és Siklósi Zsuzsanna a tiszapolgári, bodrogkeresztúri és hunyadihalmi kerámiastílus kronológiai helyzetének jobb megértése érdekében újabb AMS méréseket végeztetett a basatanyai temető és a Tiszalúc-Sarkadon feltárt sírok anyagán, melyet több, alföldi kora és középső rézkori lelőhelyről ismert radiokarbon adattal egészítettek ki. Ezek az adatok meglepő eredményre vezettek. Egyrészt a basatanyai temető esetében megerősítették azt a hipotézist, hogy a temető meglepően hosszú használati ideje (és ebből kifolyólag az egész tárgyalt korszak keltezése) a ma már elfogadhatatlanul nagy sztenderd hibájú konvencionális radiokarbon mérésekkel magyarázható. Az új AMS, átlagosan 30 éves sztenderd hibával rendelkező mérési sorozat alapján a temető használatának ideje jelentősen csökkent, 300 (68,2%) 510 évre becsülhető. A tiszalúci sírok a vártnál szintén korábbinak bizonyultak. Az új méréseket összevetve a korábban publikáltakkal azt lehetett tapasztalni, hogy míg a tiszapolgári leletanyag keltezése nagyjából a korábbi várakozásoknak megfelelő volt, addig a bodrogkeresztúri és hunyadihalmi leletek jóval idősebbnek bizonyultak, ez pedig a korábban időben egymást követő jelenségek részleges időbeli párhuzamosságát mutatta.24 20 YERKES, Richard-GYUCHA Attila-PARKINSON, William 2009. 21 CSÁNYI Marietta-RACZKY Pál-TÁRNOKI Judit 2009. 22 CSÁNYI Marietta-RACZKY Pál-TÁRNOKI Judit 2009.26-28. 23 KOVÁCS Katalin-VÁCZI Gábor 2007.403., 408. 24 RACZKY Pál-SIKLÓSI Zsuzsanna 2013. 66
