Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Művészettörténeti tanulmányok - Csiszár Róbert: Portrék az első világháborús diplomácia világából – Zádor István rajzai a bukaresti béketárgyalások küldötteiről

CSISZÁR RÓBERT: PORTRÉK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS DIPLOMÁCIA VILÁGÁBÓL - ZÁDOR ISTVÁN RAJZAI A BUKARESTI BÉKETÁRGYALÁSOK KÜLDÖTTEIRŐL 1916. augusztus 28-án Románia hadat üzent a központi hatalmaknak, és a román hadsereg megtámadta Erdélyt. A német hadvezetés attól tar­tott, hogy a Monarchia egész hadserege meginoghat. Erdélyben Arz Ar­túr altábornagy 1. hadserege felvette a harcot a románokkal, és kitartó­an lassította előrenyomulásukat az erősítés megérkezéséig. Mackensen vezértábornagyot Bulgáriába vezényelték, ahol bolgár, török, német és osztrák-magyar egységekből megszervezte a Dunai Hadsereget, amely- lyel elfoglalta Dobrudzsát és a Duna deltavidékét. Szétverte a románok felmentésére érkező orosz csapatokat is. Október végére Arz tábornok 1. hadserege, együttműködve Erich von Falkenhayn tábornok német 9. hadseregével kiszorította Erdélyből a román csapatokat. Hadserege át­kelt a Dunán, és elvágta a visszavonulók útját. 1917 februárjában Ro­mánia kapitulált. Mackensen megkapta a Vaskereszt kitüntetés Nagyke­resztjét, ezzel az egész világháború során csak két tábornokot tüntettek ki. A megszállt Románia katonai kormányzójának őt nevezték ki, ebben a tisztségben működött a háború végéig. A weimari köztársaság kikiáltása után, 1920-ban Mackensen visszavonult az aktív katonai szolgálattól. A hagyománytisztelő, „régi” porosz kultúra sok konzervatív képviselőjé­hez hasonlóan ő maga is bizalmatlanul és gyanakodva nézte a nemzeti­szocialista mozgalom megszületését és megerősödését. Adolf Hitler irá­nyában viszont kifejezett csodálatot érzett. Mackensen azonban - szem­ben Hindenburggal - soha nem foglalt nyíltan állást az új rendszer mel­lett. A nemzetiszocialisták 1933-ban porosz államtanácsossá nevezték ki. 1935-ben, Hindenburg halála után már csak Mackensen volt életben az első világháború tábornagyai közül. Hitler kinevezte őt az 5. lovasez­red parancsnokának, amellyel a tábornagy népszerűségét igyekezett a maga számára kiaknázni. A hírneves vezértábornagy gyakran kísérte a Führert az ünnepi díszszemléken is. Szembetűnő rokonszenve a nemze­tiszocialistákkal javította a Harmadik Birodalom legitimitását. Személyét a nemzetiszocialista propaganda arra használta, hogy megteremtse a Német Császárság és a Harmadik Birodalom közötti kontinuitást. 1935. október 22-én Hitler jelentős birtokadományt juttatott Mackensennek, neki ajándékozta az 1.231 hektáros brüssow-i földbirtokot, Prenzlau me­gyében, Poroszországban. Ugyanakkor Mackensen többször is hevesen tiltakozott a Sturmabteilung (SA) rohamosztagosainak erőszakos tettei ellen. 1940-ben nyilvános tiltakozó levelet írt Walther von Brauchitsch tábornagynak, a haderő főparancsnokának, amelyben elítélte a német katonák és az SS által Lengyelországban elkövetett rémtetteket és erő­szakos bűncselekményeket. Mint a hitvalló egyház tagja, aktívan segített több üldözöttet, főleg egyházi személyeket, köztük Martin Niemöller te­ológust (1892-1984). A háborúban elkövetett szörnyűségek megrázták a mélyen hívő protestáns Mackensent, de a Führer iránti rokonszenve nem csökkent. 1941-ben a megszállt Hollandiába utazott, hogy részt vegyen az utolsó német császár II. Vilmos temetésén Haus Doornban. Ez a régi monarchia melletti kiállás volt, ami kiváltotta Hitler dühét. Hitler iránti tisztelete haláláig változatlan maradt, annak ellenére, hogy megélhette a háborús vereséget, országa lerombolását és megszállását. 1945 elején az idős tábornagy feleségével együtt Alsó-Szászországba menekült az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől. Burghornban hunyt el, alig egy hó­nappal 96-ik születésnapja előtt, 1945. november 8-án.33 Látszatra nagyon vajúdott a béke ügye, de a kulisszák mögött, úgy mondták, már nyélbe ütötték. Román kormányválság tört ki s így a teljes ülést egy hétre el kellett halasztani. Argetoianu visszament Jassyba a királyhoz, vele ment Marghiloman is, aki azután mint új miniszterelnök és modelljelöltem jött vissza. A tulajdonképpeni főszereplők, Czernin, Kühlmann, Talaat, Radoslawoff, Marghiloman azonban még hátra voltak. Eddigi rajzaim jó ugródeszkául szolgáltak, de még így is sok energiapa­zarlással járt, amíg leültethettem őket magam elé.34 Másnap újra két német delegátust rajzoltam, Hans von Schoen ba­jor követségi tanácsost (a későbbi budapesti német követet) és von Stockhammern titkos tanácsost.35 Hans von Schoen (Worms, 1876 - Lugano, 1969) német jogász, diploma­ta, követségi tanácsos. 1920-tól szolgált külügyi tisztviselőként. Első állomáshelye Bécs. 1922- től ügyvivő Athénban. 1926-ban Budapesten szolgált mint német követ. 1936-ban nyugdíjazzák. A bukaresti béketárgyalásokon bajor követségi tanácsosként volt jelen.36 15. kép: Hans von Schoen portréja (1918.111.17.). Papír, ceruza 33 SCHWARZMÜLLER, Theo 1995.17-29.; http://www.theodora.eom/encyclopedia/m/august_von_mackensen.html. (Mackensen, August von) Vol 31:71922. 34 ZÁDOR István 1934.198. 35 Uo. 200. 36 www.bundesarchiv.de 477

Next

/
Oldalképek
Tartalom