Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Művészettörténeti tanulmányok - Csiszár Róbert: Portrék az első világháborús diplomácia világából – Zádor István rajzai a bukaresti béketárgyalások küldötteiről
Csiszár Róbert Portrék az első világháborús diplomácia világából - Zádor István rajzai a bukaresti béketárgyalások küldötteiről Zádor Istvánnak a bukaresti békekötés alatt rajzolt páratlan értékű portrésorozata az első világháború 100. évfordulója kapcsán került újra a kutatás látókörébe. S bár a bukaresti békekötés csak egy rövid történelmi epizód a nagy háború sodrában, mely a háború végső kimenetelére, a trianoni béketárgyalások eredményére nem volt hatással, mégis erősen érződik benne a világháborút közvetlenül megelőző utolsó Balkán-háború utószele: az államok közti feszültségek, az OMM térségi rendező, nagyhatalmi szerepének illúziója, a román diplomáciának mindent a legjobb feltételekkel túlélni akaró szándéka. Zádor képeinek jelentőségét, művészi és történelmi értékét csak akkor tudjuk megérteni, ha felidézzük azt a pszichológiai miliőt, amit nemegyszer a hatalmi igények kiszolgálóinak törtetése, karrier- és hatalomvágya határozott meg, és amely rövidsége ellenére legalább olyan bonyolult volt, mint a világháborúhoz vezető események viszonylata. A tárgyalások hátterének bemutatásán keresztül a delegátusok életrajzának publikálásával próbálom analóg megmutatni a Zádor által készített portrék karakterológiájának rendkívüliségét és értékét, amelyek e rövid, de bonyolult eseményekbe ágyazva valósultak meg. A bukaresti békekötés előzményei, történelmi háttere Az első világháború kitörése után a központi hatalmak, amelyekkel Románia szövetségben állt, a háborúba való csatlakozásra szólították fel I. Károly román királyt, amelyet azonban végül a koronatanács elutasított, és a király tudomásul vett. Románia tehát deklarálta semlegességét a konfliktusban, azonban a háború előrehaladtával mindkét fél igyekezett magának megnyerni ezt az országot is. A Károlyt a trónon követő I. Ferdi- nánd már sokkal szabadabban kezelte külpolitikáját, és 1916. augusztus 17-én megkötötte a bukaresti szerződést az antant képviselőivel, amelyben támogatták Románia területi igényeit, ám kikötötték, hogy különbéke kötésére nem kerülhet sor. Az augusztus 28-án Erdély ellen indított román támadás azonban hamarosan kifulladt a rossz kiképzettség, a gyenge vezetés és a hadműveleteket lassító fosztogatások miatt. A magyar csapatok megsegítésére érkezett német egységek gyorsan visszavetették a román csapatokat, és december 6-án Bukarestet is elfoglalták. Bár Moldva északi részén az antant és főleg az Orosz Birodalom segítségével a román hadsereg meg tudta vetni a lábát, az 1917-es októberi orosz forradalom és a breszt-litovszki béke után a román kormány kénytelen volt fegyverszünetet kérni december 9-én.1 Breszt-Litovszkban, az oroszokkal megkötött fegyverszüneti egyezmény hivatalosan az egész orosz arcvonalra érvényes volt. Az oroszok befolyása és hatalma azonban nem terjedt ki a moldvai orosz-román arcvonalra is, ezért itt külön fegyverszüneti tárgyalások voltak szükségesek. A román kormány és hadsereg főparancsnokság a Brest-Litovszkban megindult fegyverszüneti tárgyalások következtében kényszerhelyzetbe került. Amidőn látták, hogy Oroszország békekötése esetén Románia magában 1 RAFFAY Ernő 2000.170-184. nem képes ellenállni a központi hatalmaknak, fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére határozták el magukat.2 így december 5-én Scserbacsev tábornok, az orosz nyugati arcvonal parancsnoka Mackensen vezértábornagyot felkérte a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. A focsani fegyverszünet megkötése 1917. december 9-én Ugyanekkor a román hadsereg főparancsnoksága nevében Raskalu román ezredes az alábbi nyilatkozattal ajánlotta fel a fegyverszünetet: „A román kormány elhatározta, hogy a román hadsereg részt vészén azon fegyverszünetben, melyet az orosz hadsereg felajánlott. Ennek következtében és katonai vezetőinek parancsára szerencsém van közölni, hogy az ellenségeskedések a Szeret, menti arcvonalon 1917. december 5-én délelőtt 8 órától be vannak egyelőre szüntetve. A fegyverszünet tartama alatt a román csapatok állásaikban maradnak és őrzik az arcvonalat. A román repülőgépek repüléseiket beszüntetik. Azon ellenséges repülőgépekre, melyek állásaink felett átrepülnek, tüzelni fogunk. A fegyverszünet fettételeinek megállapítása céljából a megbízottak mielőbb ki fognak küldetni.”3 4 A fegyverszüneti tárgyalásokat Morgen altábornagy vezette, emlékirataiban a következőket írja. „December 7-én megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások Focsaniban, az oroszok részéről megjelent a 9. hadsereg parancsnoka, Kelsevszky tábornok, vezérkari főnökével, Baumgarten ezredessel és 14 más taggal, tisztekkel és katonákkal, akiknek egy része bolseviki, egy része pedig szociálforradalmár volt. Az orosz hadseregben már katonatanácsok működtek. A románok részéről megjelent a vezérkar főnökének helyettese, Lupescu tábornok, 11 román tiszttel. Auszt- ria-Magyarországot Hranilovits tábornok képviselte két vezérkari tiszttel. Törökország és Bulgária 1-1 vezérkari tisztet küldött ki. Az elnöki tisztet én töltöttem be. Mellém volt beosztva Hentsch vezérkari ezredes több más tiszttel. Déltájban érkeztek meg az orosz és a román kiküldöttek Marásestibe és onnan a készen álló autókon Focsaniban hajtattak. Én a tárgyalási épület lépcsőjénél fogadtam őket. Az oroszok jéghidegek voltak, a románok udvariasabbak. A felajánlott villásreggelit az oroszok nem akarták elfogadni, végül azonban mégis asztalhoz ültek. Üdvözöltem az idegen küldöttségeket és azon reményemnek adtam kifejezést, hogy a tárgyalás eredményes lesz és a bajtársiasság jegyében fog lefolyni, mely minden hadsereg közös erénye. Kelcsevski megköszönte ezt és a demokratikus bajtársiasságra ürítette poharát, amely egyedül helyes. Ennek külön hangsúlyozása a jelenlevő forradalmár oroszokra való tekintettel történt. Ő maga gárda tüzér volt, főnöke a gárda dragonyos Lupescu tábornok\m 2 Nagybaczoni NAGY Vilmos 1922. III. 83. 3 Uo. III. 83-84. 4 Uo. III. 84. 465
