Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Fábián Szilvia: Újkőkori és rézkori településnyomok Sávoly határában
Fábián Szilvia Újkőkori és rézkori településnyomok Sávoly határában A lelőhely jektumra, amelyet a homokos réteg alatt egy halványszürke folt jelzett a vörös erdei talajban. Ebből kiindulva, a felület kérdéses pontjain elszedve a homokos réteget, több őskori gödörre bukkantunk. Miután sikerült azonosítanunk az őskori megtelepedési szintet, 15-20 méterrel tovább bővítettük kutatandó felületeink szélességét, illetve még egy K-Ny-i irányú kutatószondát nyitottunk területünk közepén (3. felület). Sávoly-Bákos-domb (M7/S51) 1. kép: A lelőhely elhelyezkedése. A lelőhely Sávolytól keletre, a Kis-Balaton vízjárta tájvédelmi körzetéhez viszonylag közel elhelyezkedő dombháton és domboldalon helyezkedett el (1. kép). A 2004-es év nyarán a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és az MTA Régészeti Intézete együttműködésének keretében, 5400 m2 terület került feltárása Sávoly Bakos-domb lelőhelyen.1 A megközelítőleg 50.000 m2-es terület a leendő M7 autópálya kb. 400 méter hosszú nyomvonalát és a Sávoly felé vezető lehajtó területét fedte le (2. kép). Az előzetes kutatások (terepbejárás és a magnetométeres mérés) szórványos őskori (rézkori) és középkori megtelepedést jeleztek. A terepbejárásból előkerült leletek elsősorban a lehajtó területére estek, ezért itt kezdtük meg a kutatást. A feltárás összesen 37 szórványosan elhelyezkedő gödröt, cölöplyukat és egy árkot hozott napvilágra, amelyek nagy része a késő neolitikum, a kora és a középső rézkor időszakára keltezhető. A néhány cölöplyuk és a 2 méter széles árok újkori beásás- nak bizonyult. A domborzati viszonyokat figyelembe véve, egy K-Ny-i irányú, a lehajtót és a nyomvonalat keresztülvágó, kb. 120 x 10 méteres (1. felület), és egy É-D-i irányú, a lehajtó területére eső, kb. 60 x 20 méteres (2. felület) szondát nyitottunk. A területet igen vékony humusztakaró fedte, alatta egy világos-szürke homokos réteg húzódott, amelyben csak újkori beásá- sok foltjait tudtuk megfigyelni, viszont a homokos réteg nyesése során elszórtan, kisebb csoportokban őskori kerámiatöredékek kerültek elő. Egyik ilyen „gócpont” szintsüllyesztése során bukkantunk az 1-es ob1 FÁBIÁN Szilvia 2007.19. 2. kép: Sávoly Bakos-domb lelőhely összesítő rajza Mivel az őskori gödröket a vörös erdei talajba ásták bele, a fölötte képződött homokos réteg többnyire megvédte a lelőhelyet a mezőgazdasági művelés által okozott bolygatástól, ugyanakkor emiatt a beásások foltjai csak nagyon nehezen voltak észlelhetők és a vörös talaj kémiai összetétele erősen megrongálta a kerámiatöredékeket, illetve a szerves anyagokat teljesen „feloldotta”, így állatcsontokat egyáltalán nem találtunk. A 3. felületen régészeti objektumokat nem észleltünk, azonban az 1. és 2. felületen, bár szórványosan, kisebb csoportokat alkotva a Lengyeli kultúra késő neolitikus (lengyeli l-ll) és kora rézkori fázisára (lengyeli III), a középső rézkori (Balaton-Lasinja) és a java rézkor végére keltezhető leletanyagot szolgáltató beásásokat találtunk. Az 1-es gödör alsó rétegeiből egy mélyen árkolt, íves motívum-résszel díszített oldaltöredék került elő, amely az anyagminőség alapján is feltehetően a középső neolitikus, közép-európai vonaldíszes kerámia kultúra, keszthelyi típusú emlékanyagához köthető, de az edénytöredékek általános rossz állapota miatt ez egyértelműen nem jelenthető ki (1. tábla 6). Mind a Lengyeli kultúra telepobjektumai, mind a középső, java rézkori gödrök a dombtetőn, és a domb aljában is megtalálhatók voltak. Mindkét korszak gödreiből őrlőkő-töredékek, kova pengék és pattintékok, kőbaltatöredék, illetve a 28-as gödörből egy ép, miniatűr kis edényke és egy beszurkált pontsorokkal díszített orsógomb töredéke került elő. A 2. felületünktől nyugatra, a kisajátítási határon kívül eső, frissen beszántott 41
