Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Örsi Julianna: Adatok Szeged XVIII–XIX. századi társadalmi összetételének megrajzolásához
Orsi Julianna Adatok Szeged XVIII-XIX. századi társadalmi összetételének megrajzolásához Napjaink egyik legfontosabb, legaktuálisabb kérdése Európában, Magyarországon - itt Szeged vidékén - a migráció. A hírközlő csatornákon keresztül (rádió, tv, újságok) értesülünk, de magunk is látjuk, tapasztaljuk, ha kimozdulunk szűkebb környezetünkből, hogy idegen emberek, embercsoportok jelennek meg, majd odébbállnak, és helyüket átveszik mások. Valójában egy történelmi jelenségről van szó. Egy megnövekedett, veszélyeztetett népesség keres magának életteret. Ezzel szemben veszi fel a harcot az állandó lakosság, jelen esetben a keresztény nemzetállamok, Európa. Itt említhetjük a másik igen gyakran használt fogalmat, az identitástudatot. Közösség nincs identitástudat nélkül. Veszélyhelyzetben erre különösen nagy szükség van. Napjainkban a hagyományos közösségeket elsősorban a globalizáció veszélye fenyegeti, amelybe sokféle jelenség tartozik. Nem véletlen tehát, hogy a „mi-tudat” felerősödését tapasztaljuk. No, de most tekintsünk el az aktualitástól, nézzük: a XVIII-XIX. században milyen beköltözés érintette Szegedet! Történelmi előzmények: lakosi jog, honosítás, kirekesztés A „mi-tudat” egyik típusa erősen kizáró jelleggel bír. Ez a történelem folyamán kialakult törzsökösök és idegenek ellentétének megnyilvánulása. A néprajzi szakirodalomban is felbukkan itt-ott mint megnevezés. A pécsiek „tüke” lakosról beszélnek, a vásárhelyiek, a nagykunságiak „tősgyökeres” famíliát emlegetnek. Debrecenben a „cívis gazdának” van a legnagyobb tekintélye. A legismertebb a „törzsökös” megnevezés. Ezeket a terminológiákat minden esetben a család kontinuus voltának hang- súlyozására, a helybeli származás jelölésére használják, szembeállítva vele az idegent, a betelepülőt, az ún. „jöttmentet”. Gyökere a középkori városok szabályalkotásáig vezethető vissza. A lakosi jog kialakulásával, fejlődésével Blazovich László történész foglalkozott szegedi példákat hozva.1 A magyar magánjogtörténetben az 1608. évi 13. és 44. te., az 1647. évi 78. te., az 1715. évi 36. te. szabályozzák a lakosi jogokat.2 B. Iseman a középkori városfejlődés szempontjából fontosnak tartja a polgárjogot, amelybe a következők tartoznak: béke a polgárok között, a személyes státusz szabadsága (bíróság előtti egyenlőség), a földbirtok és öröklés szabadsága, a város önálló alkotmánya alapján való működtetésbe való beleszólás (választás és választhatóság), vám- mentesség. Blazovich László leszögezi, hogy a polgárjog a hospesjogból alakult ki, mintegy annak fejlődéseként.3 A városok túlnépesedésének megakadályozására szolgált a „lakosi jog”, melyet neveztek „polgárjognak” is. Ez azt jelentette, hogy mindenkor a városi tanács döntötte el, hogy a betelepedni szándékozónak engedé- lyezik-e a letelepedést. A polgárjog megadása tehát engedélyhez kötött, 1 BLAZOVICH László 1995. 2 HOMOKI NAGY Mária é.n. 3 BLAZOVICH László 1995. előnyökkel jár (élvezi mindazokat a jogokat, kedvezményeket, amelyek a városlakókat megilletik), de ugyanakkor feltételekhez is kötött. Csak olyan ember kaphatott polgárjogot, aki megfelelő tőkével rendelkezett, megfizette a feltételül szolgáló taxát (ez a XIX. század első felében Szegeden 12 forint volt). Általában iparosok és kereskedők jelentkeztek felvételre. Adataikat bejegyezték a polgárkönyvbe, vagy egyéb módon rögzítették. A debreceni Polgárkönyvet 1703-tól vezették. Ennek történelmi elemzését Rácz István végezte el.4 Én magam a szegedi dokumentumokat (tanácsi jegyzőkönyvek, a felvett polgárok jegyzéke) tanulmányoztam. Ebből adok most egy kis ízelítőt. A MNL Csongrád Megyei Levéltárban Feudális összeírások címszó alatt futnak a városba betelepülők, polgárjogot kérők összeírásai, egyéb iratai.5 Ezenkívül az egyes esetekre vonatkozó kérelmeket és döntéseket a városi tanács jegyzőkönyveiben találjuk meg, mivel az elöljáróság hatáskörébe tartozott a beköltözés engedélyezése, illetve a polgárjog elnyerése. Szeged város népességének fejlődésében bizonyára korábban is szerepet játszott a beköltözés, amint ezt szakavatott kutatója írásában olvashatjuk.6 Itt most csak az 1740-es évektől nyomon követhető folyamatot mutatom be. Beköltözés a városba - összeírás-elemzések Teljes képet itt most nem adhatok a város népességének fejlődéséről, mindössze néhány összeírás alapján a beköltözők, letelepedni szándékozók csoportját mutatom be a XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig. Az általam vizsgált első összeírás 1738-1752 között tartalmazza a városba bejövök nevét, státuszát.7 1738-as az első adat: Balog Benedek inquilinus kér bebocsátást. 1744- ben aztán megsokasodnak a bekéredzkedők. 106 személyt jegyeztek fel egyetlen év alatt. A nagy többség Deszkről érkezett. 1738-1752 között 282 fő költözött be Szegedre, közülük 82 (29,07%) ismeretlen helyről. A társadalmi státuszukat illetően közel fele inquilinus (zsellér) (47,8%), egyharmaduk (37,63%) cívis. Egynegyedük társadalmi állapotát nem tudjuk. Szeged elsősorban a környező települések lakói számára jelentett vonzerőt. Amint már mondottam, a legtöbben Deszkről érkeztek ebben az időben (34 fő). A következő sorrendet állíthatjuk fel: 1. Deszk (34), 2. Martonos, Pétervárad? (13-13), 3. Szent Iván (11), 4. Bánát (pontosabb megjelölés nélkül) (10), 5. Szőreg (9), 6. Gyala (8), 7. Szent Mária (6), 8. Dorozsma, Hódmezővásárhely, Temesvár (5-5), 9. Kanizsa, Sövényház (4^1), 10. Transylvania (3). Ezeken kívül még 32 településnév fordul elő 1-2-szer (közülük közeli (pl. Sándoregyház, Tápé) és távoli (pl. Morávia, 4 RÁCZ István 1989. 5 MNL Csongrád Megyei Levéltár (a továbbiakban: CSML) Feudális összeírások - Szeged ö. 14., ö. 24., ö. 26. 6 BLAZOVICH László 1995. 7 CSML Feudális összeírások - Szeged ö. 24. 391
