Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Kertész Róbert: Szolnok középkori templomai
KERTÉSZ RÓBERT: SZOLNOK KÖZÉPKORI TEMPLOMAI magyar lakosság lélekszámának visszaesésével, majd eltűnésével hozható összefüggésbe. Szolnok teljes népessége - mint korábban erre már kitértünk - a XV. század végén 750-800 főre becsülhető.* 176 Száz esztendő elteltével, a XVI. század utolsó harmadában az itt élők lélekszáma ugyan 2.000-2.500 fő körülire emelkedett - valószínűleg közelebb az alsó, mint a felső határhoz. A magyarok aránya 1571- ben azonban ennek mindössze 10%-át tette ki, sőt számuk a század végére tovább csökkent.177 A XVII. századra vonatkozóan még elkeserítőbbek az adatok: az 1665-ben idelátogató Evlia cselebi szerint178 ugyanis csaknem teljesen nyomuk veszett a szandzsákszékhelyről.179 Előfordulhat ugyanakkor, hogy a gótikus stílusú plébániatemplomnak mindettől függetlenül egy, a helyi oszmán társadalmi elithez köthető nagyobb presztízsberuházás (pl. dzsámi, fürdő) jelentős építőanyag szükséglete pecsételte meg a sorsát. Elbontását követően, kövei egy részének másodlagos felhasználásával emelték a Bektas pasa-dzsámit.180 Arra a kérdésre viszont egyértelmű választ adhatunk, hogy a szolnoki piac/vásártéren az 1470-es évekhez köthető, átlagot meghaladó méretű templomépítés időrendileg felfűzhető-e más településeken tapasztaltakhoz vagy elszigetelt jelenségről van szó. Kubinyi András ugyanis már korábban kimutatta, hogy a Magyar Királyság települései között a nagy belső térrel rendelkező, és ezáltal jelentős számú hívő befogadására alkalmas mezővárosi templomok emelésére, olykor a korábbiak bővítésére, a XV. század végén számos helységben, köztük Ráckevén, Gyöngyösön (19/3. kép) és Miskolcon (19/2. kép) egyaránt sor került.181 A fentieken kívül a gyöngyösi ferences templomnak az 1460/1470-es években történt átépítése,182 illetőleg a jászberényi ferences kolostortemplom létesítése, (19/7., 23. kép) amely az 1460-as évek második felében kezdődött és 1472-re zárult le,183 ugyancsak ide kapcsolható, keletkezett egymástól függetlenül, és támaszkodik hiteles előképekre: a Wilhelm Dilich könyvében publikált metszet, valamint Georg Hoefnagel munkája, míg a harmadik létezését azok a másolatok bizonyítják, melyek példányai a stockholmi Királyi Hadilevéltárban és a stuttgarti Tartományi Könyvtárban lelhetők fel. Lásd: KERTÉSZ Róbert et al. 2007. 153-154.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012.55. 176 KERTÉSZ Róbert 2015.282. 177 KERTÉSZ Róbert 2013. 178 EVÜYÄ, Qelebi 2003.136. 179 KERTÉSZ Róbert 2013. 87., 89. 180 KERTÉSZ Róbert 2014.370-371. Mivel Bektas muszlim templomának hollétére vonatkozóan az ismeretlen geográfus leírása meglehetősen homályos (BÁLINTH Gábor 1870. 306.), emiatt azt a témával korábban foglalkozó kutatók 2010-ig - kivétel nélkül tévesen - a várban található uralkodói dzsámival azonosították (SCHEFTSIK György 1935. 330.; KOMÁROMY József 1943. 102.; KAPOSVÁRI Gyula 1971. 86.; KOVÁCS Gyöngyi 1982. 87.; KOVÁCS Gyöngyi 1984.5.; SZABÓ László 1998. 39.; SZIKSZAI Mihály 1998. 157.; BAGI Gábor 2000. 22.; MOLNÁR Erzsébet 2002.13.; TOMKÓ Viktor 2005. 9.; BAGI Gábor 2010. 34.; BERTÓK T. László 2010.172.). Tették ezt annak ellenére, hogy a kor legjelentősebb földrajzi írója, Behrám Dimiskí útleírásából ismert: Bektas imahelye annak idején nem az erősség területén, hanem a városban (kaszaba) állt (FEKETE Lajos 1930.16.). 181 KUBINYI András 2000.123., 130., 143., 145., 153., 156-157. 182 BÁRTFAI SZABÓ László-CSEMEGI József 1937. 6., 15-16.; DRASKÓCZY István 1984.112.; VALTER Ilona 2002.101-102. 183 SZÁNTÓ Konrád 1974.16-17., 27. hasonlóképpen a jászberényi184 és az 1480-as évekre keltezhető fegyverneki plébániatemplomokéhoz.186 (24. kép) Ehhez a hullámhoz sorolható még például Patak (Sárospatak), ahol Pálóci Imre unkatestvére, István felépítteti a Keresztelő Szent János-templom háromhajós hosszházát, és az akkor még egyhajós, poligonális záródású szentélyt. (19/4. kép) Magával az épülettel összefüggő munkálatok pontos időtartama nem ismert, csupán a befejezés éve, 1492.186 A Pálóci Imre és István építkezéseiben észlelhető párhuzamosság nem csak az egyházi építményekre korlátozódott, a lovászmester szolnoki udvarházának kivitelezésével részben egyidőben, bár korábbi indulással,187 ugyanis már javában zajlott a sárospataki kúria kastéllyá (castellum) erődítése.188 4. Konklúzió A szolnoki középkori templomoknak a történelem viharában napjainkra teljesen nyomuk veszett: mind helyük, mind emlékük feledésbe merült. Az épületek azonosításának 130 esztendőt meghaladó kutatásában számos helyszín felmerült. Az újabb vizsgálatok feltárták, hogy a legkorábbi templomot a XI. század első évtizedeiben a vársziget szomszédságában, a keleti Zagyva-ág bal partján, téglából létesítették. Ennek az egyhajós, román stílusú egyháznak feltehetően Szent Mihály volt a titulusa. A Zagyva-parti plébániatemplom 1241-ben ugyan áldozatul esett a mongol inváziónak, de azt követően újjáépítették, és egészen 1550 őszéig temetőkápolnaként funkcionált. Szolnok első kőtemplomát a tatárjárás után áthelyeződött településmag legfrekventáltabb részén, annak központjában, a jelenlegi belváros területén, a Pestről Debrecenbe vezető főút/országút által kettévágott piac/vá- sártér északi felén, a XIII-XIV. század fordulója körül még ugyancsak román stílusban emelték. Végül az utolsó, a harmadik templomépítés az 1470-es években a mezőváros földesurához, Pálóci Imréhez köthető. Az impozáns méretű (40x20 m), gótikus, bizonyára háromhajós, szentélykörüljárós, vagy ál-szentélykörüljárós csarnoktemplom a korábbi, még a román stílusú egyház elbontását követően, annak helyén, illetőleg köveinek másodlagos felhasználásával készült. A Mátyás-kori csarnoktemplom alapításának ideje további bizonyítékokkal szolgál arra nézve, hogy Szolnok a XV. század utolsó harmadában - a korábbi véleményektől eltérően - nem a hanyatlás, hanem a felvirágzás időszakában volt. A Szolnokon rekonstruáltak a kortárs Pálóci építkezéseken túlmenően, a jelentősebb magyarországi mezővárosokban érvényre jutó folyamatokkal is összhangban állnak. A nyolcszög három oldalával zárt csarnokterű egyház az oszmán foglalást még minden bizonnyal épségben vészelte át, ám a XVI. század utolsó harmadában 184 Jászberény plébániatemploma a XV. század második felében épülhetett. Lásd: SELMECZI László 2005.154, 159. 185 KAPOSVÁRI Gyula 1988.11-12.1. kép; BARDOLY István-HARIS Andrea 2005.11.; KERTÉSZ Róbert-SZŐKE Balázs 2016.21.24-25. ábra. 186 DÉTSHY Mihály 1972. 90, 97. 45/d. kép; GERVERS-MOLNÁR Vera 1972. 146-148.; GERVERS-MOLNÁR Vera 1983.12.; SZŐKE Balázs 2014. 187 A sárospataki udvarház erődítési munkálatainak megkezdésére 1465-ben Mátyás király adott engedélyt Pálóci Lászlónak (DÉTSHY Mihály 1966. 183.; DÉTSHY Mihály 1989. 4.; DÉTSHY Mihály 1999. 399-400.; DÉTSHY Mihály 2002. 18.). Az országbíró 1470-ben bekövetkezett halála után az építkezéseket nyilván István folytatta, majd fejezte be. A várra vonatkozó első adat 1482-re datálható. 188 KERTÉSZ Róbert 2015.277-279, 282-283. 377
