Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Kertész Róbert: Szolnok középkori templomai
Kertész Róbert Szolnok középkori templomai Aki érdeklődést mutat Szolnok középkora iránt, és tanulmányozta a korszakot tárgyaló publikációkat, annak azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy egyre összetettebb kép körvonalazására nyílt lehetőség. Egyben érzékelnie kellett azt is, hogy a kőbe vésettnek hitt korábbi interpretációk meghatározó elemeinek érvényessége nemrég megkérdőjeleződött. A polémia lényegét röviden összefoglalva: az elmúlt két évtizedben a szakemberek egy része a XI. századtól a XV. század elejéig egyértelműen városként tekintett a Tisza-parti helységre, amelynek fejlődése ezt követően megtört, és a környékbeli települések szorításában tipródott, eljelentéktelenedésének pedig csak az 1552. évi oszmán foglalás vetett véget.1 Ezzel szemben a jelen sorok írója a közelmúltban arra a következtetésre jutott, hogy a Mohácsot megelőző évszázad elejéig Szolnok vitathatatlanul faluként határozható meg, csupán a rákövetkező évtizedekben lépett a városiasodás útjára, és a XV. század utolsó harmadában - addigi, kis híján 500 éves történelmében első alkalommal - jutott a város kategória határáig, sőt alighanem át is lépte.2 Véleményünk szerint tehát a folyamat valójában fordítva zajlott, hiszen a megyeszékhely késő középkora a hanyatlás helyett éppen felvirágzásként határozható meg. Amennyiben górcső alá vesszük, hogy mi vezetett a két szembenálló elmélet megszületéséhez, a válasz magától értetődően a kevés fennmaradt egykorú levéltári dokumentum számlájára írható. Jóllehet a gyermekcipőben járó városi régészet sem játszott/játszha- tott komolyabb szerepet, és emiatt nem tudott érdemben hozzájárulni a felmerülő kérdések megválaszolásához. Mindeközben Szolnok épített öröksége az intenzíven zajló, kisebb-nagyobb földmunkával járó beruházások következtében felbecsülhetetlen veszteséget szenvedett el, különösen az elmúlt 60-70 évben. Az előző bekezdésben vázolt két álláspont felépítésében nyilvánvalóan jóval nagyobb szerepet kellett, hogy kapjon az értelmezés, a történelmi rekonstrukció. Korántsem mindegy viszont, hogy milyen módon fogjuk vallatóra a forrásokat, ha az egykor volt egész megismerésének célja lebeg a szemünk előtt. Annak érdekében, hogy fellebbenthessük a fátylat az igazságról, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a középkori településképet meghatározó templomokat sem. Az egyházi építmény és a település ugyanis szoros kapcsolatban áll egymással. Ennek megfelelően, ha egy falu mezővárossá emelkedik, akkor társadalmi súlyával együtt lakossága is megnő, ami plébániatemplomának építészeti kialakításából, terjedelmének növekedéséből egyaránt kiolvasható.3 Előrebocsátjuk mindazonáltal, az egyes épületek oly mértékben semmisültek meg, illetőleg merültek feledésbe, hogy jelenleg nemcsak romjaik, de még helyük meghatározása, alapozási árkaik, alapfalaik beazonosítása is a kutatás előtt áll. Noha felmenő falaikat, építészeti részleteiket többé már nem 1 SZABÓ László 1996.39-40., 49-51.; SZABÓ László 1998.25., 28-29.; BAGI Gábor 2000.11., 14.; SZABÓ László 2010.24-25.; BAGI Gábor 2014a. 171. 2 KERTÉSZ Róbert 2014. 356., 360.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 20-22., 26.; KERTÉSZ Róbert 2015.245-252., 256-285.; KERTÉSZ Róbert 2016.78. 3 ENTZ Géza 1979.20.; KUBINYI András 2000.156-157. ismerhetjük meg, igyekeztünk minden apró nyomra figyelmet fordítani, hogy elkerüljük a tévutakat. Reményeink szerint munkánk hozzájárulhat ahhoz, hogy a megyeszékhely középkorát ne megalapozatlan feltételezések uralják, hanem tudományos alapokon nyugvó eredmények, amelyek idővel elvezethetnek egy konszenzuson alapuló kép kikristályosodásához. 1. Kutatástörténet A fejezet címe némiképp megtévesztő, hiszen tényleges kutatást nagyon kevesen folytattak, jellemzőbbek a spekulációk. Szolnok középkori templomaira korábban már több alkalommal kitértünk,4 ám a teljes képhez elengedhetetlen az alábbi áttekintés. A megyeszékhely egyházi építkezéseiről, keresztény templomainak hollétéről ugyanis a legutóbbi időkig nem igazán lehetett egzakt ismeretekhez jutni,5 6 jóllehet a téma immár több mint 130 éve foglalkoztatja a kutatókat. A probléma gyökere abban keresendő, hogy az írott forrásokból és a régészeti feltárásokból leszűrhető információ - amint fentebb utaltunk rá - egészen minimális. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a történeti városmag csaknem összes, szóba jöhető helyszíne felmerült, és az egymásnak is sokszor ellentmondó ötletek dominálnak. A sort Karkecz Alajos kezdte még a XIX. század végén, aki úgy gondolta, hogy „a tatárjárás előtt Szolnok székesegyháza a Tisza és Zagyva összeszögelésénél a mostani sertés-piacon volt. Hallottunk egyes hitelt érdemlő megjegyzéseket is, melyek azt látszanak igazolni, hogy e helyen tett ásatások kripta-boltozatokra s több e félére vezetnének. A sertéspiac helyszíne Karkecz művének kiadásakor, 1885-ben a jelenlegi Szabadság téren volt.7 (1/1. kép) A szerző azt feltételezte, hogy az épület 1241-ben, a tatárjárás következtében semmisült meg és a településen egészen a XVII. század végéig „rendszeres plébániáról ismét nem lehetett sző”.8 (1. kép) Fél évszázad elteltével egy új színtér, a vársziget területe került reflektorfénybe. Vizsgálatát azonban nem tudományos intézmény, hanem a Szolnoki Művésztelep igazgatósága kezdeményezte. A több szezonra tagolható terepkutatásokról önmagában már a kitűzött cél is sokat elárul: az erősség feltételezett titkos alagútjainak keresésével indultak 1934 őszén, a művészkertnek a Radnai Béla Damjanich-emlékműve mögötti részén, és egy kora középkorinak (6-700 éves) vélt templom alapjainak 4 KERTÉSZ Róbert 2014. 361-370.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 27-37.; KERTÉSZ Róbert 2015.262-264., 269.; KERTÉSZ Róbert 2016. 78. 5 Hasonló helyzettel szembesülhetünk, amennyiben a XIV. századi pápai tizedjegyzékeket olvasva a szolnoki főesperességhez tartozó helységek neveire és azok azonosítására pillantunk. Lásd: ORTVAY Tivadar 1891.107-109. 6 KARKECZ Alajos 1885.203. 7 E helyen köszönöm meg kedves kollégámnak, Gulyás Katalin történésznek (Damjanich János Múzeum, Szolnok), valamint Dr. Cseh Géza főlevéltáros (MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok) és Kosa Károly helytörténeti kutató, könyvtáros (Szolnok) önzetlen segítségét a helyszín beazonosításában. 8 KARKECZ Alajos 1885.204-208. 353
