Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Bagi Gábor: Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása, történeti források alapján
TISICUM XXV. - TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 4. A tenyői monostor - vagy valami más? 1999-ben Szajol délnyugati határán, a Tenyői-halomnál és környékén (a MÓL telepnél, az 1973-ban épült olajtározók mellett) Madaras László, Pintér László és Polgár Zoltán vezetésével régészeti ásatás folyt. Ennek során őskori, szarmata, Árpád-kori, középkori és késő középkori leletek kerültek elő. Pillanatnyilag az a legvalószínűbb, hogy az itteni lelőhelyek (település) része volt a lerombolt templom és temető. Felvetődik azonban a kérdés: a templom esetleg egyezhet-e a rejtélyes tenyői monostorral? Nos: 1999-ben az ásató régészek a Tenyői-halom környékét is megvizsgálták, de monostorra utaló nyomot nem találtak.55 Ez azért is fontos, mivel már 1984-es tanulmányában Szabó János Győző itt jelölte a település helyét. De akkor vajon hol lehetett? E kérdés kapcsán az a határjárás a legfontosabb, amit 1339. május 1-én Szajol és Tenyő között tartottak. Eszerint a két település közös határa a Szent Péter monostor szentélyétől indult, enyhén nyugatnak hajolva érintett egy régi nagy árkot, egy szántó közepét, az Érvize folyást, az árkon át egy rekettyési, majd a Tiszát.56 A határpontok kapcsán jelenleg annyit mondhatunk, hogy az valószínűleg az 1930-as évek előtti szajoli határ déli vonalát követte, kezdete pedig akár a Tiszapüspöki és Szajol közötti határ déli-délkeleti végpontja is lehetett. Talán a monostor is itt vagy nyugatabbra keresendő. Valószínű tehát, hogy 1973-ban nem ezt rombolták szét, mivel az olajtárolók építése jóval délebbre folyt ettől a helytől. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy a monostor romjai még biztosan fellelhetők. Szajol régi déli határa ugyanis jórész egybeesett a Szolnok-Debrecen vasút itteni nyomvonalával, vagy ahhoz nagyon közel húzódott. Ez pedig az 1850-es években készült el, majd még többször is bővítették, átépítették. Ameny- nyiben tehát a tenyői monostor itt állt, könnyen áldozatul eshetett a vas- útépítési munkálatoknak. 55 Régészeti ásatások Magyarországon, 1999. Bp. 2003. 56 BENEDEK Gyula 1991.301 -302. (DL 40.802.) IRODALOM BALÁSSY Ferenc-SZEDERKÉNYI Nándor 18901897. Fleves vármegye története l-IV. Eger. BÁRTFAI SZABÓ László 1911. A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története 1.1252- 1752. Budapest. 1938. Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Budapest. é. n. Heves megyei regeszták. Kézirat a Mátra Múzeum Adattárában. BENEDEK Gyula 1990. Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. In: Zounuk 5. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: BOTKA János). Szolnok. 249-290. 1991. Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből. In: Zounuk 6. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: BOTKA János). Szolnok. 283-330. 1993. Iratok és oklevelek Külső-Szolnok vármegye XVI. századi történetéhez. In: Zounuk 8. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: BOTKA János). Szolnok. 229-274. 1997. Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 15. századi történetéhez 1401-1500. In: Zounuk 12. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária). Szolnok. 269-352. 2000. Mezőtúri oklevelek 1219-1526. Documentatio Historica III. Szolnok. 2007. Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685. Documentatio Historica X. Szolnok. 2011. Tórökszentmiklósi oklevelek és iratok 1075-1685. Documentatio Historica XIII. Szolnok. BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1075-1526. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. Szolnok. BORSA Iván 1990. A Balassa család levéltára 1193-1526. A MÓL Kiadványai II. Forráskiadványok 18. Budapest. BOTKA János (szerk.) 1989. Adatok Szolnok megye történetéből II. Szolnok. CHOBOT Ferenc 1915-1917. A Váci Egyházmegye történeti névtára Hl. Budapest. CSÁNKI Dezső 1890. Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I—VII. Budapest. CSEH János 1989. Régészeti kutatások a Zagyva területén. (Település-történeti adatok az újkőkortól a késő középkorig). In: Közép-Tisza, 1989/3.4. CSERGHEŐ Géza 1893. A butkai Wiczmándy család. In: Turul, 1893.146-149. ENGEL Pál 2001. Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Középkori magyar genealógia. CD-ROM. Arcanum-Budapest. 350
