Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Tudománytörténet - Székely Zsolt: Adalékok a szilágypéri (Pir, Szatmár megye, Románia) régészeti ásatások történetéhez
Székely Zsolt Adalékok a szilágypéri (Pir, Szatmár megye, Románia) régészeti ásatások történetéhez Jelen dolgozatunkkal a szilágypéri (Pir) Ottomány (Otomani) kultúrába sorolható temető és település feltárásának történetéhez kívánunk hozzájárulni. A szilágypéri „Várban” és a „Várudvarban” végzett 1953-as hitelesítő és 1954-es rendszeres régészeti ásatásokat dr. Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egykori régész-igazgatója vezette. Ezt megelőzően a nagybányai múzeum igazgatója Constantin Daicoviciuhoz, a kolozsvári Erdélyi Történelmi Nemzeti Múzeum akkori igazgatójához fordult, aki viszont nem tulajdonított különösebb jelentőséget a leleteknek, ezért az igazgatónő kérését válaszra sem méltatta.1 Dr. Székely Zoltán szerteágazó tevékenysége az archeológiái kutatómunka terén, a II. világháború után nemcsak a Székelyföldre, hanem egész Erdélyre kiterjedt.1 2 Elmondhatjuk, hogy hosszú időn keresztül, 1945 és 1960-65 között ö volt a „RÉGÉSZ”, akihez fordultak, ha Erdélyben bárhol valami jelentősebb régészeti lelet előkerült. Részt vett Szilágyi János aquincumi ásatásain, Radnóti Aladárral közösen a porolissumi római tábor feltárásain,3 1943-ban pedig a komollói római tábort dolgozta fel.4 Ő vezette a medgyesi múzeum sorostélyi ásatásait,5 Zetevárán,6 Csomafáján,7 Rugonfalván,8 Csíkrákoson,9 stb. végzett kutatásokat. Magától érthetődő volt tehát, hogy a nagybányai múzeum igazgatónője (aki nem volt régész) dr. Székely Zoltántól kért tanácsot és segítséget a szilágypéri leletek kérdésében. A tulajdonunkban levő három, dr. Székely Zoltánnak címzett Maderspach Viola,10 * Kovács Zoltánná által írt levél érdekes és hasznos információkat tartalmaz az 1953-54-ben 1 SZÉKELY Zsolt 2001.107. 2 KERTÉSZ Róbert 2001.7. 3 SZÉKELY Zsolt 2010.376.; SZÉKELY Zsolt 2013.309. 4 SZÉKELY Zoltán 1943. 5 SZÉKELY Zoltán 1953.1-8. 6 SZÉKELY Zoltán 1949. 7 SZÉKELY Zoltán 1970.156-184. 8 SZÉKELY Zoltán 1974.147-163. 9 SZÉKELY Zoltán 1980.39-48. 10 Maderspach Viola, Kovács Zoltánná (Alsóbarbatyeniszkrony, 1920. márc. 26.- 2004.) - művészettörténész. Középiskolai tanulmányait a budapesti Corvin Mátyás Reálgimnáziumban végezte, a Képzőművészeti Főiskolán Aba Novák Vilmos tanítványa volt. 1951-1961 között a Nagybányai Tartományi Múzeum igazgatója, majd ugyanott muzeográfus. Megalapította a művészeti osztályt, ahol bemutatta a máramarosi népművészetet s megrendezte a nagybányai festők évi kiállításait (1960-64). A Studii fi Cercetári de Istorie Veche hasábjain megjelent tanulmányaiban avasi falvak őskőkorszakbeli leleteivel s a nagybányai nemesércek középkori kitermelésével foglalkozott (1960-65), az Utunkban a máramarosi népművészet s a műemlékek restaurálásának és konzerválásának módját a városrendezés keretében, a Bányavidéki Fáklya munkatársaként pedig a nagybányai festőiskola történetét s a díszítő művészetek szerepét dolgozta fel; a budapesti Magyar Művészet Ziffer Sándorról írt megemlékezését közölte (1963). Tanulmánya a nagybányai festőiskoláról megjelent eszperantóul is Stockholmban. A Szakszervezetek Művelődési Házában Nagybányán rendszeresen tartott művészettörténeti és művészetesztétikai előadásokat. végzett rendszeres ásatásokkal, a településsel és temetővel, valamint a feltárt régészeti anyaggal kapcsolatban. Az elsőt 1953. június 27-én, az ásatások elkezdése előtt írták, az utolsót pedig 1959. december 17-én, amikor már a kiásott anyag publikálását készítették elő, ami viszont csak jó pár évvel később, 1966-ban jelent meg.11 Ezt megelőzően, a kutatási eredményekről rövid tanulmány jelent meg 1955-ben, amely az erdélyi bronzkor kronológiájával foglalkozik.12 Az első levél baráti hangneméből kitűnik, hogy a két múzeumi szakember már korábban is ismerte egymást, és nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolat is létezett köztük. Ez volt a nagybányai múzeum kezdeti, ún. „hőskora”, amikor még szakemberhiánnyal küzdöttek, és ne feledjük, hogy az ’50-es években vagyunk, amikor a sztálini ideológia erőteljesen rányomta a bélyegét a romániai múzeumok arculatára. Mindezek dacára már akkor is igényes szakmai tevékenység folyt a nagybányai múzeumban. Amint az alábbi levélből is kitűnik, az igazgató, habár saját magát „tájékozatlannak” tartotta, a múzeumba bekerült tárgyakról pontos rajzokat készített, és felismerve a leletek fontosságát, mindent megtett, hogy azokat szakszerűen feltárják. A levél második felében Székely Zoltán családja iránt érdeklődik, saját családi problémáit is megosztva a címzettel. „Kedves Székely Zoltán! Nem tudom, Károly Zoltán értesítette-e már arról a kellemes hírről, hogy április óta katonáskodik. Rám bízta, hogy Dórin Popescu könyvét13 11 12 13 14 15 eljuttassam Magának, amit a jövő hét folyamán el is küldök, t. i. csak most sikerült átolvasnom és nem akartam addig postára tenni, míg át nem tanulmányozom én is. Nagyon nehéz így magamban dolgozni, van ugyan segítségem, de az illetőt laboránsnak akartuk eredetileg szerződtetni, a képességei szerint pompásan meg is felel arra a célra. Mióta Zoltán felvette az angyalbőrt, átrendeztük május 1. tiszteletére a múzeumot, azóta pedig a műemlékekkel voltunk elfoglalva. Talán nem is kell külön hangsúlyoznom, mennyi munka volt vele, jóformán teljesen egyedül kellett az egészet végezni. Az elképzelhető összes közlekedési eszközt igénybe vettem (még a hintót is!), hogy legalább a leggyengébbeknek tudott helyekre kiszállhassak. A fisák'4 legnagyobb része mégis lehetetlenül gyenge, itt próbálom kiegészíteni az ismert adatokkal. A leírások általánosan hiányzanak, vagy annyira hiányosak, hogy nem tudom elképzelni, a központi leltározó bizottság, hogyan akarja ezen az alapon feldolgozni. Most pedig rátérek levelem főcéljára. A meggyesi múzeum elküldte a kis brossurát a sorostélyi ásatásokról.'5 11 SZÉKELY Zoltán 1966.125-135. 12 SZÉKELY Zoltán 1955.825-858. 13 POPESCU, Dórin 1944. 14 Raktári kartotékok. 15 SZÉKELY Zoltán 1953. 327
