Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Természettudomány és régészet - Szeniczey Tamás–Rácz Zsófia–Marcsik Antónia–Hajdu Tamás: Pusztataksony–Ledence 1. és 2. lelőhely 5–6. századi embertani anthropológiai vizsgálata
TISICUM XXV. - TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS RÉGÉSZET A vertebrális ízületek hat nő esetében voltak vizsgálhatók. Spondylosis deformans a nyaki (61/80; 152/181; 298/372) és háti gerincszakaszon (152/181; 193/237; 298/372) is három esetben fordult elő, az ágyéki szakasz érintettségét egy nő (298/372) esetében tudtuk megfigyelni. Discopathiára utaló elváltozások csak a nyakcsigolyákon fordultak elő, három esetben (61/80; 152/181; 298/372). A csigolyák kisízületeinek gyulladása négy esetben volt diagnosztizálható, ebből egy esetben a gerincoszlop nyaki szakaszán (152/181), három esetben pedig a háti szakaszon (152/181; 193/237; 298/372). Schmorl-sérv egy nő esetében fordult elő (298/372) a gerinc ágyéki szakaszán. A váz nagyízületeinek vizsgálata összesen hat férfi esetében volt lehetséges. A vállízület enyhe mértékű degeneratív eredetű elváltozását három férfinél tudtuk megfigyelni (218/270; 219/271; 276/344). Ezeket az eseteket marginális osteophyta képződés jellemezte. Hasonló mértékű osteophyta képződéssel járó enyhe degeneratív elváltozást figyeltünk meg két egyén csukló- (64/84; 276/344), egy-egy csípő- (276/344) és térd ízületében (218/270). Két férfi esetében egyes ízületeknél a marginális osteophyta-k mellett újcsont- és ún. „pitting” képződmények is voltak. Egy 50-60 (64/84) éves férfi mindkét csípő (1. kép a, b) és térdízületében és egy 35-45 (276/344) éves férfi mindkét könyök- és térdízületében együttesen fordultak elő ezek a léziók. A férfiak között az ízületeket érintő degeneratív eredetű elváltozások között nem figyelhető meg preferencia az oldaliságban. Ezek az elváltozások a felső és alsó végtagok ízületeinél egyaránt előfordulnak, azonban a súlyosabb esetek az alsó végtag nagyízületeit érintették. Az 1. lelőhelyen feltárt hat nő csontvázán lehetséges volt az extravertebrális ízületek elváltozásainak vizsgálata. Összesen két egyénnél fordul elő enyhe mértékű osteophyta képződés, a váll- (152/181), a könyök-(298/372) és a térdízületekben (298/372), mindegyiknél a jobb oldali ízületet érintve. A második lelőhelyről feltárt egyének közül, az ízületi elváltozásokat tekintve a 200/253-as sírszámú nő vázát lehetett vizsgálni. Gerincoszlopának háti és ágyéki szakaszán egyaránt előfordult enyhe-közepes súlyosságé spondylosis deformans. A gerinc ugyanezen szakaszain a kisízületek spondylarthrosisát és Schmorl-sérvet is megfigyelhettünk. 2. Anyagcsere megbetegedések Egy 50-60 év közötti nő esetében (152/181) a homlokcsont belső felszínén diszkrét szegélyű, 0,5 cm-1 cm nagyságú, néhány milliméteres kiemelkedésű csontképződményeket, plakkokat lehetett megfigyelni. Az egyén életkora, neme és az elváltozás lokalizációja alapján a hyperostos frontalis interna (HFI) a diagnózis, amely a plakkok mennyisége és mérete alapján az ún. „A” típusba sorolható (1. kép c).24 A vizsgált egyén 5. és 6. hátcsigolyájának elülső része enyhén ellapult, valószínűleg a csigolyák szivacsos állományának időskori felritkulása miatt (osteoporosis). A szomszédos csigolyák alkotta ív megváltozása okozhatta a gerincoszlop e szakaszán megfigyelhető elülső hosszanti szalagok (ligamentum longitudinale anterius) ossificatioját. A formálódó syndesmophytáknak köszönhetően a 3. és 4. háti csigolya összecsontosodott (1. kép d, e). 24 HERSHKOVITZ, Israel-GREENWALD, Charles-ROTHSCHILD, Bruce- LATIMER, Bruce-DUTOUR, Olivier-JELLEMA, Lyman-WISH-BARATZ, Susanne 1999. 3. Traumás elváltozások Az 1. lelőhelyen feltárt emberi maradványokon egy esetben lehetett traumás eredetű törést megfigyelni. Egy 35-45 éves férfi (219/372) jobb kulcscsontjának vállcsúcs felöli vége antemortem eltört, a fractura teljes volt. Az acromialis végdarab elvált a diaphysistől, a gyógyulás során a törvégek nem csontosodtak össze, az érintkező felszíneken erős gyulladás nyoma látható. A törés következtében az acromioclavicularis ízület diszlokálódhatott, mert a letört kulcscsontdarab és a vállcsúcs között álízület képződött (7. kép f, g). Az első lelőhely embertani anyagában három esetben lehetett mesterséges koponyatorzítás szokását megfigyelni. Egy 30-50 éves nőnél (61/80) enyhe mértékű mesterséges koponyatorzítást állapítottunk meg (2. kép a, b, c). A torzítást feltehetőleg egy, a homlok és nyakszirt között futó bandázzsal készíthették, azonban a bregma mérőpont körüli ellapultsá- ga miatt egy második, kevésbé szorosan meghúzott bandázs is feltételezhető. A koponyadeformálást gyakran kísérő másodlagos torzulásokat nem lehetett megfigyelni.25 A külső hallónyílás alakja és a koponyacsontok belső érlenyomatainak mélysége normális, Pacchioni-granulumok nincsenek. A koponya megtartása miatt az OGZ-index nem számolható. Egy 25-35 év közötti nő (193/237) esetében erős, ún. fronto-occipitalis irányú koponyatorzítást figyeltünk meg (2. kép d, e, f). Az agykoponya rövidülése enyhe mértékű lehetett, azonban a magassága kifejezetten megnőtt. A homlokdudorok fölött, valamint a nyakszirttájék és a lamba- obelion mérőpontok közötti területeken kialakult sík valamilyen szilárd, a torzításhoz felhasznált tárgyra enged következtetni. A külső hallónyílás alakja nem torzult, a koponya belső felszínén lévő érlenyomatok mélysége közepes, Pacchioni-granulumok nincsenek. A koponya megtartása miatt az OGZ-index nem számolható. Egy 35-45 év közötti férfi (218/270) koponyáján erős mértékű, két bandázs által kialakított fronto-occipitalis torzítást figyeltünk meg (2. kép g, h, i). Az agykoponya igen rossz megtartású és postmortem is deformálódott, azonban a két bandázs helye ennek ellenére egyértelműen azonosítható. Az egyik kötés a homlok és a nyakszirt között, a másik kötés a bregma pont mögött, az állkapocsszeglet irányába futhatott. A külső hallónyílás alakja normális, az endocranialis érlenyomatok mélysége közepes. A homlok és falcsontok területén több Pacchioni-granulum is előfordult, melyek mélysége és kiterjedése megnövekedett koponyaűri nyomásra enged következtetni. A koponya megtartása miatt az OGZ- index nem számolható. Pusztataskony-Ledence 2. lelőhelyről egy 35-50 éves hun kori nő (270/337) koponyáján figyeltük meg a mesterséges koponyatorzítás nyomait (3. kép a, b, c). A koponyán két bandázs nyomai láthatók, az egyik kötést a bregma mögött, a másikat pedig a homlok és nyakszirt érintésével helyezhették fel. A homlok-nyakszirti bandázs sokkal szorosabb lehetett, amely az agykoponya erős megrövidülését okozta. A külső hallónyílás alakja enyhén ellapult, az érlenyomatok és Pacchioni- granulumok nem vizsgálhatók. Az OGZ-index értéke 91, amely közepes mértékű (90-100) torzításnak felel meg. 25 JÓZSA László-PAP Ildikó 1992. 312
