Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Természettudomány és régészet - Szeniczey Tamás–Rácz Zsófia–Marcsik Antónia–Hajdu Tamás: Pusztataksony–Ledence 1. és 2. lelőhely 5–6. századi embertani anthropológiai vizsgálata
TISICUM XXV. - TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS RÉGÉSZET Alekseev és Debec munkásságán alapul.16 A testmagasság becsléséhez Sjovold módszerét17 alkalmaztuk Bemert programcsomagja segítségével.18 A paleopatológiai vizsgálatokat Ortner,19 Aufderheide és Rodríguez- Martin20 diagnosztikai kritériumai szerint végeztük el. A koponyák torzításának mértékét az Oetteking-Ginzburg-Zirov féle torzításjelzővel (OGZ) határoztuk meg.21 A taxonómiai elemzés Lipták szerint történt.22 Eredmények 1. Demográfiai vizsgálatok Az 1. lelőhelyről feltárt 16 gepida kori egyénből hat férfit, hét nőt és három gyereket vizsgáltunk. A kis elemszámból adódóan a széria demográfiai elemzésre nem alkalmas. Az eredményekből azonban megállapítható, hogy a férfiak és a nők aránya kiegyenlített. A gyermekek száma azonban biztosan alulreprezentált, nem tükrözi a népesség egykori halandósági viszonyait. Ez a jelenség általánosan megfigyelhető történeti korú népességek temetőiben, és számos oka lehet.23 A második lelőhelyen feltárt hun kori egyén egy 35-50 éves nő, a gepida kori egyén pedig egy 40-50 éves nő volt (1. táblázat). 2. A nemi dimorfizmust mutató anatómiai jellegek A nemi dimorfizmust mutató anatómiai jellegek vizsgálata alapján az 1. lelőhely gepida kori egyének között a nemi dimorfizmus jelentős lehetett, bár a koponya és a vázcsontok rosszabb megtartása miatt a nők esetében a nemi jellegeket kevesebb esetben lehetett elemezni. A férfiak maszkulinitása: +1,15 (76%-os reprezentáció), a nők feminitása: -0,83 (56%-os reprezentáció). Férfiak esetében a koponya (+1,16) és a postcranialis váz (+1,13) maszkulinitása hasonló mértékű, a nők esetében a postcranialis vázon a nőies jellegek (-1,23) kifejezettebbek, mint a koponyán (-0,56). A második lelőhelyről feltárt hun kori nő feminitása -0,45, azonban a váz rossz megtartása és a torzított koponya miatt több jelleget nem lehetett megvizsgálni. A gepida kori nő esetében minden Éry és mtsai módszerében (1963) leírt jelleget tudtunk elemezni, a vizsgálható nemi jellegek átlaga -0,95. Metrikus vizsgálatok Pusztataskony-Ledence 1. lelőhelyről származó leletek közül testmagasság becslésére hat férfi és négy nő váza volt alkalmas. Sjovold módszerével becsülve a férfiak átlagos testmagassága 170,4 cm, a nőké 161,2 cm lehetett. A becsült testmagasságok tekintetében azonban jelenős eltérések vannak a férfiak és a nők csoportján belül. A férfiak testmagasságának tartománya (Vmin-Vmax) 165,8 cm-177,2 cm, ez az érték a nők esetében 154,4 cm -165,3 cm-ig terjed. 16 ALEKSEJEV, Valerij-DEBEC, Grigorij 1964. 17 SJ0VOLD, Torstein 1990. 18 BERNÉRT Zsolt 2005. 19 ORTNER, Donald 2003. 20 AUFDERHEIDE, Arthur-RODRÍGUEZ-MARTÍN, Conrado 1998. 21 OETTEKING, Bruno 1930.12-31.; GINZBURG, Vulf-ZIROV, Evgenij 1941. 22 LIPTÁK Pál 1965. 23 ACSÁDI György-NEMESKÉRI János 1972. A második lelőhelyről a gepida kori nő testmagasságát lehetetett becsülni, amely Sjovold módszerével rekonstruálva 161,8 cm lehetett. Pusztataskony-Ledence 1. lelőhelyről összesen hat férfi és három nő koponyáján lehetett metrikus vizsgálatokat végezni. Ezek közül négy férfi és két nő koponyája indexekkel is jellemezhető volt. A férfiak között a 8:1-es jelző alapján két esetben fordult elő közepesen hosszú koponya (mesokran) és egy-egy esetben hosszú (dolichokran), illetve nagyon hosszú koponya (hyperdolichokran). A koponyamagasság- koponyahossz index (17:1) alapján egyaránt fordultak elő alacsony (chamaekran), közepes (orthokran) és nagyon magas (hyperhypsikran) koponyák. A koponyamagasság-koponyaszélesség (17:8) jelző alapján közepes (metriokran) és magas (akrokran) koponyákat figyelhettünk meg. A homlokszélességi jelző (9:8) alapján a férfikoponyák közepes (metriometop) és nagyon széles homlokú (hypereurymetop) kategóriákba esnek. A szemüregjelző (52:51) esetén nagy heterogenitás figyelhető meg, a nagyon alacsonytól (hyperchamaekonch) a nagyon magas (hyperhypsikonch) szemüregig minden típus előfordul. Az orrjelző (54:55) alapján az apertura piriformis keskeny (chamaerrhin) és közepesen széles (mesorrhin) kategóriákba sorolható. A két női koponya a homlokjelző kivételével közel azonos jelzőkkel bírt. Az agykoponyákra jellemző, hogy hosszúak, a hosszukhoz és szélességükhöz viszonyítva is magasak, a szemüregük pedig alacsony (chamaekonch). A második lelőhely hun kori egyéne esetében a koponyatorzítás elfedte az agykoponya eredeti karaktereit. A koponya a torzítást megelőzően is inkább brachymorph lehetett. A gepida kori nő koponyája hosszú, a hosszához- és szélességéhez viszonyítva (17:1,17:8) is igen magas. A morfológiai arcjelző alapján (47:45) az arc alacsony és széles. A szemüreg és az orr közepes (mesokonch, mesorrhin), a homlok pedig széles (2. táblázat). Paleopatológiai vizsgálatok A vizsgált temetők embertani anyagában több, a történeti népességek körében gyakran előforduló, többségében az életmóddal vagy magas életkorral összefüggő degeneratív folyamatok következtében létrejött patológiás elváltozásokat azonosítottunk. 1. ízületi elváltozások A gerincoszlop degeneratív eredetű elváltozásait az 1. lelőhely esetében öt férfi maradványain lehetett megvizsgálni. Leggyakrabban spondylosis deformans fordult elő, amely mindegyik férfi gerincoszlopának valamelyik szakaszát érintette. A gerinc nyaki szakasza három esetben (64/84; 218/270; 276/344), a háti szakasz mind az öt esetben (64/84; 218/27; 219/271; 276/344,307/383) az ágyéki szakasz pedig négy esetben (64/84; 219/271; 276/344) mutatta a spondylosis deformansra jellemző csontcsőröket és deformitást. Közepes súlyosságú osteophyta képződést csak a háti szakaszon tudtunk diagnosztizálni (64/84; 276/344), a többi szakaszon enyhe formában fordultak elő. Degeneratív discopathiára utaló intervertebralis osteochondrosis és spondylarthrosis egy egyén (64/84) esetében fordult elő, azonban a gerincoszlop mindhárom szakaszát érintette. Schmorl-sérvet két egyén (64/84; 218/270) háti és ágyéki csigolyáin diagnosztizáltunk. 310
