Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti terminológia - Király Ágnes: A terminológia halálától a halál terminológiájáig. Megjegyzések a temetkezés fogalmához és a temetkezési ciklus állomásainak nevezéktanához
TISICUM XXV. - RÉGÉSZETI TERMINOLÓGIA Az andamánoknál gyakori volt, hogy az eltemetett halottat kiásták, a fára akasztottat pedig levették, és az elhunyt bizonyos csontjait amulettként hordták.10 11 Amerika egyes őslakó csoportjai eltemetett halottaikat kiásva azok csontjait elhamvasztották, majd a hamvakat egy edényben kiakasztották az apa házába, míg mások a kiásott, majd letisztított csontokat újratemették. Dél-Amerikában az ugyanígy előkészített maradványokat a lakóházakban, kerek kosarakban, míg Borneón a hamvakat külön erre a célra épített házakban tartották. A tasmánoknál a halott hozzátartozói a hamvak egy részét kis zacskókban a nyakukba akasztva hordták.11 Az ausztráliai őslakosok halottaikat ruhákba és faháncsokba burkolva a fákra helyezték, mert úgy tartották, hogy az emberiélek a fákon terem. Hasonló szokásokat gyakoroltak Északnyugat-Brazíliában, Malajziában, és a Kaukázusban is. Borneói csoportok a halottakat kivájt fák odvába helyezték, majd a fa nyílását betömték. A szamojédek is gyakran faodúba rejtették a tetemeket, míg a dajákok kosarakba téve akasztották őket a fákra. Ehhez nagyon hasonló szokást gyakoroltak Szumátrán, ahol kosarakba vagy csónak alakú ládákba helyezték, majd a fákra akasztották halottaikat. A fatörzseket Észak-Amerikában és Ausztráliában halotti állványként használták, melyre egy kivájt fatörzsből készült koporsót erősítettek. Ausztrália egyes területein felnyitották a tetemeket, belső részeiket kivették, majd miután a holttest kiszáradt, körbehordozták, mígnem csak egy köteg csont maradt belőle, amit aztán egy fa odvába helyeztek. Más ausztrál csoportok az elhamvasztott tetem maradványait rejtették faodúkba.12 Tenger- vagy folyómelléki népeknél egyébként is gyakori a holttestek vízbe dobása vagy elsüllyesztése.13 A vikingek hőseiket köztudottan meggyújtott hajókban bocsátották túlvilági útjukra14 15, de a mai napig ugyanígy cselekednek egyes csendes-óceáni halásznépek is. Észak- Brazíliában csak a fiatalkorúakat eresztették vízbe, a felnőtteket földbe temették.16 Laoszon és az Andaman-szigeteken is gyakori volt, hogy a halottakat csónakba fektetve vízre bocsátották.16 A dél-amerikai törzsek legtöbbjénél - például a wariknál - szokás volt az elhamvasztott halottak csontjait összetörve és italba keverve magukhoz venni. Egyes csoportok a holttesteket vagy azok egyes testrészeit megfőzték és szimbolikusan fogyasztottak belőle, mert úgy tartották, hogy így őseik ereje és tudása átszáll beléjük.17 Óceániában sok klán a test szétbomlásáig a házában tartotta halottait, a közösség tagjai a hullanedveket pedig pálmalisztbe keverve vették magukhoz.18 A „temetési kannibalizmus” egyik példája az ókori forrásokban, például Strabónnál is megjelenik. Baktriana és Sogdiana barbár lakóinak leírásakor az ókori szerző megjegyzi, hogy a derbix nevű nép a földet 10 MAN, Edward Horace-ELLIS, Alexander John 1932. 73-79.; BENDANN, Effie 1930.206. 11 NORDIN, Kenneth n. d.; PROTHERO, Stephen 2001. 12 ROTH, Walter E. 1907.398. 13 Ld. még: http://www.navy.gov.au/customs-and-traditions/burial-sea - Utolsó hozzáférés: 2016. november 9. 14 LARSSON, Guilla 2007.39-52., 265-277. 15 Ez a fajta életkor-, társadalmi helyzet-, családi- vagy egészségügyi állapot szerinti eltérő temetkezés egyébként is gyakori szerte a világban, a kérdés részleteire ebben a tanulmányban nem térek ki. 16 MAN, Edward Horace-ELLIS, Alexander John 1932. 73-79.; BENDANN, Effie 1930.206. 17 VILACA, Aparecida 2000. 18 METCALF, Peter 1987. tiszteli, „semmiféle nőstényt nem áldoznak, sem nem esznek; a 70 évet betöltött férfiakat levágják, s húsukat a legközelebbi rokonság fogyasztja el, de akik 70 éven alul halnak meg, azokat nem eszik meg, hanem eltemetik.”'* „Minek nevezzelek?...” Sajnos a fentiekben vázolt rengeteg különféle halottkezelési gyakorlatnak egyelőre nincs - és talán nem is lehet - átfogó, egységes nevezéktana. A különböző a „holttest-eltakarítási” módszerek közül a régészeti leletanyagban - földbe került emlékek lévén - természetesen leggyakrabban változatos rítusú (földbe) temetkezésekkel találkozunk. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy a kifejezést - a földbe helyezés módjától függetlenül - a leleteknek kizárólag arra a csoportjára alkalmazhatjuk, amelyek esetében a fölbe helyezésen kívül megfigyelhető valamiféle ismétlődő (több esetben is egyértelműen leírható) mintázat a holttesttel való bánásmódban is. Ez a széles körben használt, ám rendkívül összetett fogalmi kategória ugyanis önmagában feltételez egyfajta, a halálhoz és az elhunytak kezeléséhez kapcsolódó egységes normarendszert (szándékosságot és szabályozottságot, rítust), amely aztán a régészeti leletanyagban magas szinten szerveződött mintázatként (vagy mintázatok összességeként) csapódik le. A halál régészetével, valamint a temetkezési rítusok régészetének terminológiájával foglalkozó tanulmányok leggyakrabban a különböző régészeti jelenségek nevezéktanát (holttestkezelés, fektetés, irányítás, elhelyezés, mellékletadás módja, egyének száma szerinti megnevezés, sírok száma szerinti csoportosítás, stb.) kísérelték meg egységesíteni.20 Az 1990-ben hatályba lépett, az indián temetkezések védelméről és a maradványok újratemetéséről szóló törvény (Native American Graves Protection and Repatriation Act) hatására az emberi maradványok feltárásának és tanulmányozásának standardjait észak-amerikai régészek határozták meg először.21 Jane Buikstra és Douglas Ubelaker 1994-ben megjelent, fizikai adatgyűjtéssel kapcsolatos tanulmányát22 követően Roderick Sprague 2005-ben publikált kézikönyvében fektette le a temetkezések elemzésének terminológiai alapjait. Sprague munkája - néhol szó szerint - egy korábbi, 1968-ban publikált cikkén23 alapult, és bár terjedelmében jócskán, szellemiségében sajnos nem sikerült meghaladnia azt. Kézikönyvében összefoglalóan, de nem minden részletre kiterjedően elemezte a korábbi, angol nyelven publikált tanulmányok szóhasználatát, és saját - logikus érvekkel alátámasztott, ám sok szempontból támadható - javaslatokat tett a terminológia egységesítésére. Munkája sajnos - saját bevallása szerint is - a feltárt jelenségek vizuálisan is észlelt leírásának pontosításánál mélyebb elemzéseket még nem tett lehetővé. Az európai régészet az amerikaihoz hasonló történelmi-politikai előzmények híján csak az elmúlt évtizedekben kezdett tudatára ébredni a temetkezéseket leíró egységes fogalmak és kifejezések használata fontosságának. Nemrégiben több hasonló, magukat a régészeti kontextusból 19 STRABÓN, Geógraphika, XI. 11.8. 20 A teljesség igénye nélkül ld. még: TARLOW, Sarah-NILSSON STUTZ, Liv 2013. ; HARVIG, Lise-RUNGE, Mads Thangárd-LUND0, Michael Bőrre 2014. ; THOMPSON, Tim 2015. 21 SPRAGUE, Roderick 2005. 22 BUIKSTRA, Jane E.-UBELAKER, Douglas H. 1994. 23 SPRAGUE, Roderick 1968. 298
