Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Selmeczi László: A négyszállási keresztekről és ismételten az I. sz. temető problematikájáról (Viták, vélemények, szakmai tévedések)
SELMECZI LÁSZLÓ: A NÉGYSZÁLLÁSI KERESZTEKRŐL ÉS ISMÉTELTEN AZ I. SZ. TEMETŐ PROBLEMATIKÁJÁRÓL. (VITÁK, VÉLEMÉNYEK, SZAKMAI TÉVEDÉSEK) ezüstcsatot is találtunk, vastüskével. Ez a sír az előző női sír közvetlen közelében feküdt.’’37 Erről az ezüstcsatról - „övcsatt liliommal” 1937-ből is információkhoz juthatunk, Komáromy még fényképét is közölte. S hogy kétségeink ne legyenek, a fotó 5. sorában bemutatott tárgyakat így magyarázta: „cyprea csigák és övcsatt Anjou liliommal.”38 Az „övcsatt” pontos párhuzamát a Hóman-Szekfű Magyar történetében közölt képes tábla (Ékszerek és ruhadíszek XIV. századi kun sírokból) liliomdíszes veretében vélte megtalálni. Bár a tábla magyarázó szövegében meghatározásként „trébelt ruhadísz” szerepelt, Komáromy ennek ellenére övcsatként azonosította: „A kecskeméti városi múzeum a XIV. század végéről való ágasegyházi kun sírokból előkerült ékszerek és ruhadíszek között teljesen hasonló övcsattot őriz.”39 Szerencsére Komáromy 1936-os ásatásának ez a lelete máig fennmaradt. Az „övcsatt” azonban nem más, mint egy aranyozott ezüst korongpár, melynek egyikéhez középütt egy kisebb férfi mellképet ábrázoló korongot forrasztottak, mégpedig (talán a nagy sietségtől, hogy a temetésre feltétlenül elkészüljön) fejjel lefelé, hogy takarja a vasdrótból készült kapcsolótagot (a vastüskét).40 Tény, hogy páros korong a négyszállási I. sz. temetőben - kivéve a Komáromy- féle 3. sír övcsatját - csak női sírokból került elő. Nagyon úgy tűnik, hogy az ominózus 3. sír rangos halottja számára, aki kardját a jobb vállára akasztva viselte, a temetésre alakíttattak át és használtak fel övcsatnak egy korongpárt. Ezt a sírt azonban vaskos tévedés összefüggésbe hozni a fekvő nyolcas alakú csatokkal, főleg nem annak titulálni ezt a tárgyat. A négyszállási I. sz. temető soros temető volt, melynek feltárt részében is legalább 12-13 sírsort lehet megkülönböztetni. Sajnos a temető csontvázanyagát antropológus máig sem vizsgálta, és természettudományos vizsgálatokat sem végeztek a maradványokon. Az elhaltak életkorára leginkább a csontvázak méreteiből, nemére pedig a velük eltemetett leletanyagból lehet következtetni. Vizsgálatok híján korántsem bizonyítható, hogy egy férfisír mellett általában a felesége sírját találjuk. Hogy ebben a temetőben családi sírcsoportok vannak, az viszont joggal feltételezhető. Törőcsik kolléga jó érzékkel vette észre, hogy „a megtelepedő jász közösség első halottait az alacsony domb déli oldalán temeti el és ez a temető legkorábbi sírcsoportja.” Azonban azon feltételezése, hogy egymástól 2-3 méterre elhelyezkedő sírok között akár 100-150 év időbeli távolság legyen, szintén nem bizonyítható.41 Már a temetőről megjelent publikációnkban beszámoltunk róla, hogy sírokat egymásra temettek. Nemegyszer azonos sírgödörben két, különböző időben eltemetett, egymás alatt fekvő vázat tártunk fel.42 Igen gyakori volt, hogy egy sírgödörben a másodjára (egy megfigyelhető esetben harmadjára) eltemetett koporsója köré és a sírgödör széle mellé helyezték el a korábban eltemetett csontvázának felszedett részeit.43 S bár a temetőtérkép tanúsága szerint a sírkertben bőven akadtak üres foltok, ahová soha nem temettek, tehát semmiképpen sem a kényszerítő helyhiány lehetett az 37 KOMÁROMY József 1939.26. 38 KOMÁROMY József 1937.87. 39 KOMÁROMY József 1937.88. 40 SELMECZI László 1992.17.11. és 12. kép. 41 TÖRŐCSIK István 2015.78. 42 SELMECZI László 1992.77., 81-82., 181-183., 212-213., 343-344. és 416- 417. sír. 43 SELMECZI László 1992. 77-78. 2-3., 15-16., 30-31., 36., 66-67., 74-76., 87-88., 97-98., 107-108., 115-116., 162-165., 170-171., 174-175., 180181., 202-203., 204-205., 210-211., 226-228., 251-252., 323-324., 331332., 345-346., 380-384., 385-386. és 44CW41. sír. oka, mégis igen gyakran előfordult, hogy az időben későbben eltemetettek sírgödrei metszették a korábban eltemetettek sírjait, illetve a sírokat részben egymásra temették.44 Megállapítottuk, hogy a felsorolt jelenségek, valamint a sírsorokon belül jól megfigyelhető, egymást metsző, egymásra temetett sírcsoportok arra utalnak, hogy „a temetőn belül az egyes családok több nemzedéken át azonos helyen (esetenként sírban is) temetkeztek.”45 Ifjú kollégánk a 86. sír kései, XIV. század végi mivoltát azzal kívánta bizonyítani, hogy a halott „fejkendőjének volt egy B majuszkulával díszített verete is, mely a klasszikus gótika korára, közelebbről a 14-15. századra utal.”46 Nos, vizsgáljuk meg ezt a kérdést! Középkori temetőink keltezése máig nem megoldott. Továbbra is befolyásoló tényező Kring Miklósnak 1932-ben megjelent, a kunokra és a jászokra vonatkozó álláspontja, mely szerint „a kunoknak és jászoknak a Duna-Tisza vidékén való szilárdabb, kötöttebb megtelepedését, a „more Christianorum” élet megindulását körülbelül a 14. század harmincas éveire tehetjük.”47 Kring megállapítását alátámasztani látszottak Szabó Kálmánnak és Papp Lászlónak a kiskunsági ágasegyházi és aranyegyházi kun szállástemetőkben folytatott feltárásai. A temetőkben előforduló pénzérmék alapján - „az ágasegyházi temetőben lévő sírok túlnyomó része Nagy Lajos király korából való, míg az aranyegyházi temető halottait legnagyobbrészt Zsigmond uralkodása idején temették el”48 -, a temetőket a XIV. századra keltezték. Azóta bebizonyosodott, hogy a temetőkben Nagy Lajos, Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond királyunk uralkodásának az idején kezdődik meg a „tömeges” halotti obu- lusadás szokása. A XIII. század második és a XIV. század első feléből halotti obulust a sírokban legfeljebb véletlenszerűen találunk.49 Miután az éremmel keltezett sírok kora nagyjából megegyezett Kring Miklósnak a Századokban közzétett következtetéseivel, automatikusan a nem éremmel keltezett sírok leleteit is az érmékkel keltezett sírok horizontjába soroltuk. Szabó Kálmán kun temetőinek ezért nincs XIII. századi rétege. A keltezéssel kapcsolatos legfőbb kérdés tehát az, hogy jelen esetben a B majuszkulával (nagybetűvel) díszített veret származhat-e a XIII. század második feléből, vagy automatikusan a XIV-XV. századra kell azt kelteznünk. Megismételjük: Négyszállás plébániatemploma (az átépített is) román stílusban épült, míg az I. sz. temetőre épített ferences templom már gótikus stílusban. „A 13. század végén s sokáig a 14. században is még leginkább a romanika felelne meg egy meggyökeresedett, hagyományokkal rendelkező gyakorlat elvárásának. Sokfelé úgy tűnik, román kori templomok voltak a helyi igényeket kielégítő utolsó nevezetes építkezések - legfeljebb időnként tatarozásra vagy újjáépítése szorultak.”50 A falusi templomok a XV. század folyamán öltöttek gótikus formát.51 44 SELMECZI László 1992.78.; 29-30., 43-44., 65-68., 71-73., 75-76., 84-85., 119-120., 137-139., 153-154., 158-159., 168-169., 194-195., 219-220., 221-222., 234-235., 244-245., 266-267., 278-279., 293-294., 296-297., 312-315., 320-321., 368-369., 373-374., 377-378., 387-388., 399-401., 403-404., 421-422., 442^443., 443449. és 451-453. sírok. 45 SELMECZI László 1992.78. 46 TÖRŐCSIK István 2015.78. 47 KRING Miklós 1932.47. 48 SZABÓ Kálmán 1938.40. 49 HATHÁZI Gábor 2004.77-80. 50 MAROSI Ernő 2008.118. 51 MAROSI Ernő 1975.40.; uő 2008.123. 275
