Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Selmeczi László: A négyszállási keresztekről és ismételten az I. sz. temető problematikájáról (Viták, vélemények, szakmai tévedések)
SELMECZI LÁSZLÓ: A NÉGYSZÁLLÁSI KERESZTEKRŐL ÉS ISMÉTELTEN AZ I. SZ. TEMETŐ PROBLEMATIKÁJÁRÓL. (VITÁK, VÉLEMÉNYEK, SZAKMAI TÉVEDÉSEK) szkizmatikus temetőként nyitották őket), melyekbe a betelepedést követően a jászok egészen addig temetkeztek, amíg az egyes települések a török hódoltság idején el nem pusztultak, illetve a Jászságban a török hódoltságot átvészelt települések sírkertjeinek a működését a XVIII. században hatóságilag meg nem szüntették. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a feltárható bolygatatlan sírok túlnyomó többsége a temetők kései fázisaiból maradt fenn. A temetkezés kezdetének és folyamatosságának a bizonyítása, hogy minden időszakból jól keltezhető sírok álljanak a kutató rendelkezésére, nagyon nagy nehézségekbe ütközik, gyakorlatilag szinte lehetetlen. A négyszállási I. sz. temető azért különös jelentőségű, mert ez idáig az egyetlen olyan sírmező, amely még a XV. században is a kortársak szemében pogány vagy szkizmatikus temetkezési helynek tűnt. Ez a temető éppen attól vált utólag a római katolikus keresztények közösségének a tagjává, hogy templomot építettek rá, és azt bizonyára fel is szentelték. S az sem mellékes, hogy a templom felépülését követően ezt a temetőt felhagyták, s ennek következtében sírjait későbbi temetkezések nem rétegezték felül. Hogy egy templom körüli temető teljes feltárása milyen nehézségekkel jár, azt Gerevich László, a csúti középkori templom és temető feltárója már 1943-ban megírta: „A XIII. század végi temető a templom kiépítésének idején megsemmisült. A XIV. században az egész templomot sírokkal övezték. A XV. századi és XVI. század eleji újratemetkezések a régebbi sírokat jórészt szétdúlták, úgy, hogy a bolygatatlan sírok között is nagymennyiségű szórványos csont hevert.”23 A mi tapasztalataink is megegyeznek a Gerevich által megfigyeltekkel. Természetesen föl lehet teljesen tárni egy templom körüli temetőt, de tudni kell, hogy a benne eltemetett sírok jelentős százaléka már korábban elpusztult, részben vagy teljesen megsemmisült. Talán nem lenne érdektelen az olvasó számára megismételni, mik lennének Törőcsik főbb megállapításai és problémafelvetései a négyszállási I. és II. sz. temetőről. Elfogadva álláspontunkat a fiatal régész hangsúlyozta: Négyszállás első temploma a falu keleti szélén volt. Ezt még a jászok előtt a XI. században építhették, majd a tatárjárás idején elpusztult épület helyére egy nagyobb templomot építettek a XIII. század második felében, ennek szintén volt temetője, melyet a XIII. század második felében nyitottak meg, melyet néhány példával is alátámasztott. Majd cáfolni igyekezett egyes, általunk korainak vélt sírok keltezését (a 180. sír esetében nem is eredménytelenül, bár azt már korábban Hatházi Gábor is megtette),24 s megállapította, hogy a történeti és a régészeti adatok egymásnak ellentmondani látszanak, de ez az ellentmondás csak látszólagos.25 Törőcsik szerint „Négyszállás igazi rejtélye... nem egyes temetkezések idejében rejlik. A település keleti oldalán megtalált - a tatárjárás előtti épületre ráépített - 13. századi templom volt a feltáró régész szerint a jász Négyszállás első temploma. A 15. században azonban nem ezt a templomot bővítették tovább, hanem a település másik végében építettek egy újat, ahol már volt egy korábbi „pogány” temető - ezt a vitatható korú leleteken túl meggyőző erővel bizonyítja a templom alapozási árkával megrongált, illetve megsemmisített mintegy tucatnyi temetkezés. Adott tehát egy település, amelynek két ellentétes végén ugyanannak a frissen megtelepedő - Selmeczi feltételezése szerint vallásilag és etnikailag egyaránt homogén - közösségnek két temetője is van. Példátlan 23 GEREVICH László 1943.138. 24 HATHÁZI Gábor 2004. 92. 25 TÖRŐCSIK István 2014a. 47. dolog ez, mint ahogy az is, hogy ez a közösség a falu elhagyása nélkül elhagyja templomát és egy másik helyen építsen újat. Hogyan magyarázható mindez?”26 Már tudniillik, hogyan magyarázza mindezt Törőcsik István? Minthogy azokhoz az elméletekhez csatlakozott, amelyek a jászok XIV. század közepi betelepítését feltételezik, kiemelt jelentőséget tulajdonított a templom szentélyének nagyjából a közepében feltárt 41. sírnak, amelyben egy kerek vascsat mellett 4 db Nagy Lajos által veretett szere- csenfejes dénárt tártunk fel. „Ez a temetkezés nem véletlenül kerülhetett ilyen frekventált helyre, inkább azt feltételezhetjük, hogy az elhunytat már a felépített templom belsejében temették el. Vagyis a templom - mivel a 15. századi keltezést csak a nagyméretű szentély miatt a feltáró régész által feltételezett ferences rendi kapcsolat „bizonyítja”, akár a 14. század második felében is épülhetett. Abban az időszakban, amikor Négyszállás feltűnik az írásos forrásokban. Temetkezései pedig nem lehetnek sokkal korábbiak, hiszen a moldvai „óhazából” hozott használati és viseleti tárgyak... a pénzzel keltezett sírokból is előkerültek, így ezek esetében a 13. századi párhuzamok vajmi kevés keltező értékkel bírnak.”27 Az ifjú kolléga rendkívül újszerű és látványos megállapításai azonban finoman fogalmazva is tévesek. A négyszállási jászok ugyanis egy újonnan épített templom miatt egyáltalán nem hagyták el egyházukat. Pontosabban azok, akik betelepedésüket követően azonnal a tatárjárás előttről megörökölt plébánia cintermébe kezdtek temetkezni. Azonban eleinte többen voltak, akik a plébániatemplom köré temetkezők szemében szkizmatikus vagy pogány módon az I. sz. temetőben tértek meg őseikhez. Az I. sz. temetőre azért építettek templomot, hogy utólag a keresztények közösségéhez kapcsolják az oda elhantoltakat. Ezt a tényt mi a ferenceseknek tulajdonítottuk. A jászok és a ferencesek (minoriták) szoros kapcsolatát nem mi feltételeztük, hiszen már a XIX. század vége óta köztudott volt. A jászberényi ferences templomot és rendházat a jászok a barátok iránti hálából építették, s az építkezést 1472-re be is fejezték. 1472-ben tehát már Jászberényben is két templom volt, amelyet „vallásilag és etnikailag homogén” jász közösség használt. Ilyenformán egy plébániatemplom és egy szerzetesrendi templom együttes megléte még Négyszálláson sem lehet „példátlan”. Megmagyarázni tehát nem szükséges a két templom létét. Arra azonban illik magyarázatot adni, hogy Jászberény mellett miért Négyszálláson épülhetett a jász falvak közül egyedül szerzetesrendi templom, vagyis inkább csak egy kápolna. Tény, hogy Négyszállás egy képviselője fennállása során végig tagja volt a jász széki testületnek, amelynek elnökét és még egy tagját Jászberény adta, s részt vett benne Árokszállás és Fényszaru képviselője is.28 Az is tény, hogy a négyszállási előnevű kapitányokat, először az 1408-ban feltűnő Négyszállási Istvánt, rokonsági szálak fűzték az 1370-ben felbukkanó Bondogazhoz, akinek a veje Izopos István, akkor a jászok bírája volt. Egyet kell értenünk Tóth Péter azon megállapításával, „hogy Négyszállás a korai Jászság egyik (ha nem a) legfontosabb települése” volt.29 Nyilvánvalónak tűnik, hogy emiatt engedhették meg maguknak a négyszállásiak, hogy a templom körüli temető mellett egy ideig egy „pogány” temetőt is fenntarthassanak, amelyre megtérésük során templomot kellett építsenek. Épülhetett-e ez 26 TÖRŐCSIK István 2014.47. 27 TÖRŐCSIK István 2014.48. 28 GYÁRFÁS István 1883.425., 437. 29 TÓTH Péter 2013 74-78. 273
