Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Selmeczi László: A négyszállási keresztekről és ismételten az I. sz. temető problematikájáról (Viták, vélemények, szakmai tévedések)
Selmeczi László A négyszállási keresztekről és ismételten az I. sz. temető problematikájáról. (Viták, vélemények, szakmai tévedések) A négyszállási I. sz. temető feltárása során egy kisebb és egy nagyobb, vasból készült, nyakba akasztható, díszítetlen kereszt mellett előkerült két bronzból öntött ereklyetartó mellkereszt egy-egy lapja. A161. sírban a jobb alsó két bordán feküdt a 6,8 cm hosszúságú, 5,7 cm széles, kijevi típusú kereszt.1 A keresztszárakon a megfeszített Krisztus plasztikus ábrázolása. A keresztszárak végein ovális keretben egy-egy evangélista, bizánci szent (?). A kereszt felső szára letörött, azt egy vaspánttal helyettesítették. A sírban a kereszten kívül más melléklet nem volt.1 2 A másik ereklyetartó mellkereszt ún. szentföldi típusú, egyik lapja a 236. sírból került elő. A mellkas bal oldalán középen a gerincoszlop mellett, a kézcsontok alatt találtuk a 7 cm hosszú, 5,3 cm széles, erősen kopott keresztet, amelynek a felső és oldalsó szárai egyenlő hosszúságúak, alsó szára ezeknél valamivel hosszabb.3 A kereszt kopottsága és nem kellő tájékozottságom miatt 1992-ben tévesen úgy véltem, hogy annak közepén a kezeit áldásra emelő Krisztus lenne, körülötte négy ovális medalionban egy-egy apostol ábrázolásával. Azonban a hasonló keresztek példája azt bizonyítja, hogy a kezeit áldásra emelő alak nem Krisztus, hanem Szűz Mária.4 5 Utóbbi sírban néhány egyéb lelet is volt. A bal kulcscsont és a mellette levő borda között sorban 3 db hosszúkás, lapos fülű, öntött, tömör bronzgomb feküdt. Közülük kettőnek az alsó fele karéjo- san tagolt volt. A gombokon kívül még három darab: 2, 2,4 és 2,6 cm átmérőjű vaskarikát találtunk a sírban. Egyet a jobb lapockacsonton, egy másikat a bal lapocka alatt, a harmadikat pedig a bal alkarcsont és a bordaív között. Ezeknek a feltehetően a viselethez tartozó karikáknak a funkcióit ma sem ismerjük. 1992-ben a négyszállási I. sz. jász temetőt bemutató közleményünkben azt feltételeztük, „hogy a Magyarországra költöző jász csoportok világképében, vallási életében már a beköltözéskor is jelentős szerepe kellett legyen a kereszténységnek, igaz ugyan, hogy a kereszténység keleti ágának, s ez a temetkezési szokásokban is, jelesen a karok rituális fektetésében tükröződött.”6 A kereszteket úgyszintén a beköltöző jászok keresztény voltának bizonyítékaként vettük számba. Úgy véltük, hogy „korábbi tartózkodási helyükről is hoztak magukkal a keresztény mivoltot szimbolizáló tárgyakat, pl. kijevi típusú ereklyetartó mellkeresztet. A pogány elemekkel vegyes keleti keresztény hit (templomuk nem volt, papjuk nem volt) ugyanúgy hozzájárult etnikai arculatuk fenntartásához, mint a nyelv, az etnikai tudat és a hagyományos viselet.”6 1995-ben a 1 1992-ben a közlés előkészítésekor a tárgyak nagyságát nóniusz tolómércével mértem. Évekkel később Langó a kereszt hosszúságát 6,72, szélességét 5,68 cm-nek mérte. LANGÓ Péter 2016.69. 2 SELMECZI László 1992.38-39. 3 Langó a kereszt hosszúságát 7,94, szélességét 5,37 cm-nek mérte. A méretbeli különbség okát nem tudom. LANGÓ Péter 2016.68. 4 SELMECZI László 1992.50.; LANGÓ Péter 2016.69. 5 SELMECZI László 1992.83. A Szabó János Győző megfigyelésére alapozott, a bizánci kereszténységre utaló speciális kartartás, e vallásra utaló jellemző mivoltát nem fogadta el a kutatás. Vö. TAKÁCS Miklós 2005.85-101. 6 SELMECZI László 1992.94. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé régészeti periodikában a 161. sírban talált kijevi típusú mellkeresztről párhuzamaik alapján azt állapítottuk meg, hogy „készítési ideje a 12. század második, a 13. század első felére tehető.” S azt is feltételeztük, hogy „a keresztet a beköltöző jászok, mint személyes tárgyat hozták magukkal, s helyezték sírba a 13. század második felében.”7 Fiatal régész kollégánk, Törőcsik István az elmúlt két évben többször is kétségbe vonta a négyszállási I. számú jász temetőről vallott néhány megállapításunkat, köztük a legfontosabbat, a temető keltezését.8 Ő a jászok egy évszázaddal későbbi betelepedése mellett tört lándzsát. Györffy György, legutóbb pedig Tóth Péter történészi véleményét kívánta régészeti érvekkel alátámasztani. A keresztekkel kapcsolatban Törőcsik a Jászberény története a kezdetektől a reformkorig című kötetben a következő megjegyzéseket tette. „Selmeczi... a 13. század második felére datált más leleteket is, mint például... egy ún. ereklyetartó mellkereszt, melyet egy kijevi műhely termékének tart... A161. sír ereklyetartó mellkeresztjének felső része törött, ezt utólag vaspánttal javították, azaz hosszú ideig használhatták. így ha 13. századi darabról van is szó, akár egy évszázaddal később is földbe kerülhetett.”9 Még ugyanebben az évben, az ifjúság számára megjelentetett képeskönyvben, mintha kétségtelen tény volna, a jászokról szólván kijelentette: (a jászok) „A mai Jászság területére... nem kerülhettek az 1350-es éveknél korábban.”10 Törőcsik a Jászsági Évkönyv 2015. évi folyamában újra visszatért az I. sz. temető problematikájára és a keresztek kérdésére. Konstatálva, hogy következtetéseinket bíráló kritikai észrevételeire több fórumon is reagáltunk,11 részletekbe menően igyekezett cáfolni keltezésünket. Azt a megállapítást tette, hogy „Az erősen sérült, majd javított kijevi típusú 7 SELMECZI László 2005 575. 8 TÖRŐCSIK István 2014a. 45-49.; 2014b. 52.; 2015.77-81. 9 TÖRŐCSIK István 2014a. 47. 10 TÖRŐCSIK István 2014b. 52. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ugyanebbe a könyvbe (TÖRŐCSIK István 2014a. 53.) bekerült egy nem jelentéktelen hiba. „1472-ben Berényszálláson megtelepednek a ferences szerzetesek /s, megépítve ma is látható templomukat", írta a szerző. Ezzel szemben (SOŐS Imre 1985.355.) a ferencrendiek III. Miklós pápa 1278. évi bullájában foglalt azon rendelkezése folytán jelentek meg Jászberényben, amely tartományfőnöküket arra utasította, küldjön hittérítőket a kunok és jászok közé. Az első rendtagok Jászberényben a Zagyva partján az 1472-re felépült templom és rendház helyének közelében építettek egy kis kápolnát Szent László tiszteletére. Ennek maradványait 1926-ban bontották el véglegesen. 11 Itt szeretnénk megjegyezni, hogy szerintünk nem tartozik a tudományos érvek közé, miszerint ifjú kollégánk továbbra is meg van győződve arról, hogy a négyszállási I. sz. jász temető nem bizonyítja a jászok és a kunok egyidejű - XIII. századi - beköltözését (TÖRŐCSIK István 2015.77.), hiszen magunk éppen az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. Az pedig, hogy kritikai észrevételeire nagy tekintélyű régész lektora nem talált érdemi kivetnivalót, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az I. számú temetőről 1992-ben megjelent közleményemnek, amelyben a jászok XIII. század közepi beköltözését igyekeztem bizonyítani, szintén ő volt a lektora, s munkámban szintén nem talált érdemi kivetnivalót. 271
