Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században
TISICUM XXV. - REGESZET szabolcsi Kócsot, majd az észak-erdélyi Dés sóbányái felé tartott, tehát tulajdonképpen a szolnok-dési sószállító út utolsó, nyugati szakaszának tekinthető.114 Ebből az útból Bánhalmánál egy másik kelet felé tartó út ágazott el, amely a mai Karcag határának északi részén haladt keresztül és Váradra vezetett. Kákát falunál is volt egy elágazás, amely a Kakat-ér és a Gyolcs-mocsár keleti oldala mentén az abádi révhez tartott. A Füred és Poroszló közötti tiszai átkelőhöz, illetve a kissé följebb levő dorogmai révhez Kócstól lehetett eljutni. A Dél-Alföldről Békésen és Túron (Mezőtúr) át vezető főútvonal Fegyverneknél csatlakozott a Debrecen felé tartó vagy valamelyik tiszai révhez vezető úthoz.115 A garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében, a Tisza mentén adományozott Pél/ Pelő nevű föld határleírásában említik a bencés apátság falujába vezető utat a birtok északi részén, majd a birtok déli részén, a Kengyel rév után a Kengyel vize által körbezárt területet félbevágó, dél felé tartó útról van szó, amely a legutóbbi időkig megmaradt, a II. katonai felmérésen is szerepel.116 A Duna-Tisza közéről a Tiszazugba Alpárnál a Görögréven lehetett átkelni, kissé feljebb, Kürtre gázló vezetett át a Tiszán.117 A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek szerint a Kenderesről Túrkevére vezető régi út a Bodzás-ér nyugati partján húzódott, és az éren éppen annál a kanyarulatnál haladt keresztül, ahol a fentiekben bemutatott nagy Árpád-kori falu (Kisújszállás 16. lelőhely) feküdt (7. kép).118 Lehetséges, hogy ez az út is Árpád-kori eredetű, és a tárgyalt település pusztulását követően még több évszázadon keresztül használatban maradt. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Közép-Tisza-vidék tiszántúli részén a középkori úthálózat gerince a XI. században már kialakult, ennek csomópontjai a legfontosabb folyóátkelők voltak. Bár ebből az időszakból a településállománynak csak töredékére vannak írott források, az ismert települések és birtokok ugyanezeken a helyeken csoportosulnak. A honfoglalás kori lelőhelyek - elrendeződésükből ítélve - a kora Árpád-kori településrend szerves előzményét jelentik, és nagyon valószínű, hogy a stratégiai pontokon való megtelepedés központi - fejedelmi, királyi - akaratból történt.119 114 BLAZOVICH László 2002.50. A dési sóbányák megnyitása és a szárazföldi sószállító út megszervezése Györffy György szerint a fejedelemség korára tehető. GYÖRFFY György 1977.102., 109., 163-164., 171., 205., 331. Nem fogadható el Szabó László véleménye, szerinte ugyanis Désen csak a XII. század közepén kezdődött a sóbányászat. SZABÓ László 2010.19-21. 115 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 56.; BLAZOVICH László 2002. 50. I. Lajos király ezt az útszakaszt használta, amikor 1344 februárjában Lippáról Diósgyőrre utazott, és éjszaka Túrról Kócsra helybeliek kalauzolták. GYÖRFFY György 1963-1998. III. 531. 116 LASZLOVSZKY József 1986.17-20.; MKF 2005. Col. XXXVII, Sect. 54. 117 GYÖRFFY György 1963-1998. I. 886., 891. Bagi Gábor feltevése szerint Abony felől a cibakházi átkelőnél lehetett a Tisza bal partjára átjutni. BAGI Gábor 2009.13. Véleményünk szerint ennek a révnek a középkori használata nem valószínű, mivel felette volt a Várkony és Varsány közötti fontos rév, alatta pedig az említettek. 118 Ismeretlen szerző: Nagy Kunságban feküvö Kisújjszállás M: Városának Rajzolatja. 1820. MNL JNSZML T. 86. Lásd ANTAL Árpád 1974. 72.; FRITSCH Vencel 1852. Ez az útvonal azonos lehet azzal, amelyet Mikoviny Sámuel mint Bánhalmáról Túrkevére, onnan Túrra vezető utat ábrázol, és Turgony puszta nyugati részén halad keresztül, bár a térkép a Bodzás-eret nem tünteti fel. MIKOVINY Sámuel 1731.; MIKOVINY Sámuel 1740. 119 A kézirat lezárása után jutottam hozzá Türk Attila, Lőrinczy Gábor és Marcsik Antónia új könyvéhez, amely a Maros-torkolat nyugati oldalának X. századi történetét tárgyalja régészeti adatok és széleskörű természettudományos vizsgálatok alapján. Településtörténeti következtetéseikben hangsúlyozzák IRODALOM ANTAL Árpád 1974. A Szolnok Megyei Levéltár kéziratos térképeinek katalógusa 1867-ig. Levéltári Füzetek I. Szolnok. BAGI Gábor 1989. Tiszatenyő. In; Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szerk.: BOTKA János) Szolnok. 657-670. 2009. Egy újkori kistáj a Mohács előtti Magyarországon 1. A Tiszazug történeti vázlata a honfoglalástól az Árpád-kor végéig. In; A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 5. Fejezetek Szolnok megye múltjából. 2009. évi különszám. 9-32. BAK Borbála 1997. Magyarország történeti topográfiája. A honfoglalástól 1950-ig. História Könyvtár. Monográfiák 9/I. Budapest. BENEDEK Gyula 1990. Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szerk.: BOTKA János) Szolnok. 249-290. 1999. Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye történetéből 1326- 1524. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szerk.: ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária) Szolnok. 229-294. 2000a. Dévaványai oklevelek 1332-1523. Documentatio Historica II. Szolnok. 2000b. Mezőtúri oklevelek 1219-1526. Documentatio Historica III. Szolnok. 2001. Öcsöd nagyközség oklevelei és fontosabb iratai 1297-1738. Documentatio Historica VI. Szolnok. 2002. Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333- 1737. Latinból fordította és közreadta BENEDEK Gyula. Documentatio Historica VII. Szolnok. 2004a. Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1326-1525. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szerk.: ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária) Szolnok. 203-262. 2004b. Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703. Latinból fordította és közreadta BENEDEK Gyula. Documentatio Historica Vili. Szolnok. 2011. Törökszentmiklósi oklevelek és iratok 1075-1685. Szolnok. BENEDEK Gyula-SOÓS Imre-SZABÓ László 1989. Tiszapüspöki. In: Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szerk.: BOTKA János) Szolnok. 537-556. BENEDEK Gyula-Zádorné Zsoldos Mária 1998. Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1075-1526. Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 3. Szolnok. BLAZOVICH László (szerk.) 1996. A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Dél-alföldi évszázadok 9. Szeged. a mikrorégió stratégiai fontosságát a megtelepedés szempontjából, számba véve az útvonalakat és az átkelőhelyeket. TÜRK Attila-LŐRINCZY Gábor- MARCSIK Antónia 2015.104-115. Más vidékeken, így a Közép-Tisza vidék nagykunsági oldalán is hasonló részletes és sokoldalú vizsgálatokra lenne szükség, hogy a tanulmányunkban érintett kérdésekben minél tisztábban lássunk. 260
